Nyitott házasság...ez lenne a hosszú házasság titka? (beszélgetős fórum)

Nem! Dehogy is! nem kell elválni! Főleg nem mások véleménye miatt.

Csak ne mondják azt, hogy ez az őszinte kapcsolat és azt sem, hogy így boldogok.

Az ember úgy nem tud boldog lenni, ha hiányérzete van.

Ez van, nekik ez jutott, ők elfogadták, így együtt maradnak, ameddig működik. De ne hirdessék azt, hogy ez a normális, ez milyen szuper, és létezik és boldogok...

Gondolom ez a téma Járai Mátéék miatt ilyen népszerű az utóbbi napokban.

Járaiék a TV-ben azt mondják, amit mondanak nekik, egyébként nem fogják megkapni a gázsit a fellépésükért....

Remélem azt sem hiszitek el, hogy Puskás Petinek 500 nője volt?

A felét sem kell elhinni ezért a történetüknek. Itt meg, most sokan azt gondolják, hogy ez menő, mert ők is felvállalták és végre ezzel lehet magyarázniuk az ő nem túl jó kapcsolatukat és azt lehet mondani, hogy ők így milyen boldogok és működik!

Szerintem éljen úgy mindenki, ahogy jól érzi magát, ne dőljön be ilyeneknek. Ha belemegy egy ilyen kapcsolatban, mindenképp lépjen ki belőle, ha még sem jött be neki.

Nem kell senkit majmolni!

Egyébként én elhiszem, hogy egy ideig működhet egy ilyen kapcsolatban, csak azt nem, hogy ez a boldogság megadásának érdekében történik.

Hajrá mindenkinek! Híresek vagyunk arról, hogy mindennek bedőlünk (jósnő, összeesküvés elméletek, média), miért pont ezt ne hinnénk el;)

Channa, én nagyon, de nagyon szerencsésnek érzem magam, mert fiatalon találkoztam életem szerelmével, és annak ellenére, hogy 17 is elmúlt a nagyobb gyerekünk, még mindig baromi jó a kapcsolatunk. Bizonyos szempontból jobb is mint korábban. És tudom, hogy te is fiatalon házasodtál, fiatalon lettél anya, és amennyire az írásaidból lejön, te is boldog házasságban élsz.

De baccccccccki, fogadd már el, hogy ez nem mindenkinek adatik meg. Hány olyan embert ismersz, akik elvannak a langyos vízben, mert nincs merszük borítani. Vagy nem akarják, mert viszonylag jó, mert ugyan nem boldogok, de hát ez természetes, mert a szerelemnek ugye múlnia kell.....

Tegyük fel, hogy van egy nagyon boldog kapcsolatban élő házaspár. Egyiket baleset éri, vagy súlyos beteg lesz, legyenek 40 évesek. A sérült fél soha többé nem lesz képes a testi szerelemre. Mi legyen? A másik fél hagyja magára, házasodjon újra, vagy maradjon mellette jóban, rosszban, ahogy ígérte, és élete hátralévő részében maszturbáljon a zuhany alatt titokban?

És még mindig nem kampányolok mellette. Még mindig nem mondom azt, hogy így kell élni. Csak elfogadom, hogy vannak helyzetek, amikor nincs ennél jobb megoldás.

"Az esetek többségében gondolom, fordítva történik. Előbb házasodnak, és csak évekkel később jön a hiányérzet, ami miatt nyitottá válik."

Hiányérzet! Ez a lényege! Nem azért, mert így boldogok, hanem azért, mert hiányérzetük van!

Az, hogy miért megy bele bármelyik fél, nem értem, és nagyon kíváncsi sem vagyok a hazugságokra, de nagy valószínűséggel, mindig a hiányérzet a lényeg. Nem kapják meg egymástól azt, amire szükségük van. Bármit. Figyelmesség, elegendő mennyiségű és minőségi szex, beszélgetés, kellemes időtöltés együtt és még sorolhatnám.

Azaz, kisiklott a kapcsolat és azt gondolják, hogy ez megoldás lesz rá, de ezt csak addig fogják így gondolni, amíg nem futnak bele egy olyan partnerbe, aki megadja nekik ezt így együtt, azaz azt a figyelmességet, kedvességet, minőségi és mennyiségű szexet, amire szüksége van, és ekkor jön az, hogy rájön, hogy nem ér annyit az egész, hogy ragaszkodjon ehhez a házassághoz...

"De el tudom képzelni, hogy vannak emberek, akik egyébként jól megvannak, de a szex már nem elég minőségében, mennyiségében. És nem akarnak elválni, mert minden egyéb szempontból jó társai egymásnak. Marad a válás, és a kockázat, hogy az ő korukban újabb egzisztenciát fel tudnak-e építeni, hogy találnak-e minőségi társat. Vagy társak maradnak, de ledöntik a tabukat."

Tehát, akkor szerinted is van valami gond, de jobb azt mondani, hogy így boldogok, közben, csak nem elégítik ki egymás minden téren...

Ugye te sem gondolod komolyan, hogy csak akkor őszinte egy kapcsolat, ha elmondják egymásnak, hogy félre dugnak?

És ugye azt sem gondolod komolyan, hogy csupa olyan nő létezik, aki hajcsavarókkal a fején, szőrös lábbal és bajuszkával bújik be a sörhasú, borostás és sörszagú férje mellé?

Valóban nem vagyunk annyira szépek és kívánatosak, mint fiatalon, és házasságban nem is csak azok élhetek, akik mindig szépek, fiatalok és kívánatosak, és pont ez a lényege a házasságnak. Jóban-rosszban, szegénységben-gazdagságban, egészségben-betegségben, és kiegészíthetjük nyugodtan a holtomiglan-holtodiglannal is, bár ez nálunk nem része az anyakönyvvezető beszédének. Mert ez erről szól. Aki nem gondolja komolyan az miért bohóckodja végig az esküvőt? Ennek mi értelme van?

Aki nem így gondolja az elején vagy bármikor, akkor az bontsa fel.

Szerencsére már senkit nem kényszerítenek arra, hogy benne maradjon egy házasságban, amit a háta közepébe sem kíván.

Nem zavar, ha bárki agyba bújik bárkivel, akár minden nap mással de, ahogy többen is próbálják elmondani, nekem is az a véleményem, hogy ez nem házasság.

Mert mi is a házasság? Egy papír. Akkor meg? Nem mindegy? Elválnak és egy papírral kevesebbet kell otthon pakolászni...

Ja, ezt nem hinném, hogy bármikor is meg lehetne érteni, mert akik nyitott kakiban tengetik életüket, ők úgy is azt fogják mondogatni, hogy ez de szuper nekik, mert nincs egyikőjük sem korlátozva semmiben, és így is boldogok. Tudod, ezek a látszat kapcsolatok, amiket az FB-n is szeretnek kiteregetni, aztán otthon gyilkolják egymást.

Azt viszont nem fogja elismerni sosem, hogy nem azért kötött házasságot, hogy így kelljen élnie. Beletörődnek, úgy csinálnak mintha, de ez viszont nem őszinte, csak saját magukat ámítják, mert valamiért azt gondolják, hogy ők ezt érdemlik, a gyerekek élete ezt kívánja, stb....

Az esetek többségében gondolom, fordítva történik. Előbb házasodnak, és csak évekkel később jön a hiányérzet, ami miatt nyitottá válik.

De most komolyan, nem őszintébb egy nyitott házasság, mint suttyomban félre kufircolni, hazudozni, válásnál kisemmizni, szívatni a gyerektartással, a láthatással a másikat?

Nekem pl. semmi gondom a nyitott kapcsolatokkal, az ő dolguk, csak rájuk tartozik. Amit viszont nem nagyon értek: minek ehhez a házasság? Ma már nyugodtan lehet együtt élni házasság nélkül is, gondolom aki bevállalja a nyitott kapcsolatot, az elég szabadnak érzi magát ahhoz is, hogy nem kell feltétlenül összeházasodni azzal, akivel egy háztartásban él.

Lehet, hogy túl maradi vagyok ebben a kérdésben, de az én szememben még a házasság azt is jelenti, hogy azzal az emberrel szeretném leélni az életemet, akivel összeházasodok, és azért, mert megtaláltam azt az embert, aki testileg-lelkileg mindenben jó nekem.

Ha nem így van - és a nyitott kapcsolatnál legalábbis testileg nem így van - akkor nem házasodom. Élek vele, amíg jó, és mellette neki is, nekem is megvannak a magam kis útjai.

Na ez, egy jó példa. Tegyük fel, hogy vele bármi okból, de nem szexelhetnél többé. Szereted, elhagyni nem akarod, 40-es éveidben örökre lemondanál a szexről?

Ha ez egy konszenzus, nincs megalázó és nincs megalázott. Az akkor van, ha valamelyik sunnyogva félre kufircol. Bár szerintem a csaló fél akkor is magát alázza meg, és nem a megcsaltat.

A nyitott házasság nem neked szól, nem nekem, és általában nem azoknak az embereknek, akik még ennyi idő elteltével is szerelmesek a házastársukba, minőségi időt tudnak eltölteni, nem csak házasok, de jó barátok is. A szexuális életünk valószínűleg más, mint az elején, de nem rosszabb, nem kevesebb, egyikünknek sincs hiányérzete.

De el tudom képzelni, hogy vannak emberek, akik egyébként jól megvannak, de a szex már nem elég minőségében, mennyiségében. És nem akarnak elválni, mert minden egyéb szempontból jó társai egymásnak. Marad a válás, és a kockázat, hogy az ő korukban újabb egzisztenciát fel tudnak-e építeni, hogy találnak-e minőségi társat. Vagy társak maradnak, de ledöntik a tabukat.

Ellenben veled, aki még csak nem is ismered őket, de jobban tudod, mint Timi, aki 20 éve ismeri őket. Ma sem csalódtam benned 😘🙃

Én a magam részéről nem hiszem, hogy képes lennék rá. Sokkal önzőbb vagyok annál, mint hogy osztozzak. De a jelenség létezik, sokat olvastam róla. Ki ne találd, hogy azért, mert készülök rá! 😝Általában mindenről olvasok, amit szeretnék megérteni.

Mi van, ha létezik a szeretetnek olyan szintje, hogy még ettől sem akarja megfosztani a szerelmét?

Mi van, ha magasabb foka ez a szerelemnek, mint amikor Rózsi néni hajcsavarókkal a fején, szőrös lábbal, kis bajuszkával befekszik Béla bácsi mellé, aki a kis sörhasával borostásan, söszagú lehelletével ráfordul, és tíz perc múlva hortyog?

Vajon ezek az emberek nem élnek-e őszintébb kapcsolatban, mint azok, akik unalomból, megszokásból, mert nem engedhetik meg maguknak a válást, együtt maradnak, megszokásból szexelnek, vagy már azért sem, de tengetik az életüket a papírforma szerint.

Az, hogy nekem mit jelen a perverzió fogalma teljesen egyéni. Mindenkinek más az inger küszöbe. Nekem már az is perverzió, amit írtál, mármint az, hogy a férjed élvezi, ha más férfiakkal lát.

Nekem az a normális, ha a férjem attól izgul fel, ha engem lát, ha engem érint.

Nem kell ugyan úgy gondolkodni, nem kell ugyan úgy csinálni semmit és nem kell ugyan úgy sem élni, de a házasság nem erről szól.

Persze, nevezhetjük boldognak és kiegyensúlyozottnak bármelyik kapcsolatot, mert nekik megfelel, de az ilyen kapcsolatok nem házasságok, hanem valami teljesen más kapcsolat, pl. üzleti, mert nem válnak el, együtt maradnak, mindenki azt csinál amit akar, azt mondom, hogy nekem is jó, mert én se akarom, hogy a közös/vagy a te vagyonodra rátegye a kezét más is, mert az kell a közös gyerekeinknek...

Nem zavar, csinálja. Az már inkább, ha azt mondja, mekkora tisztelet, megbecsülés és szeretet van egy ilyen kapcsolatban. Persze, persze. :))

Ez olyan, mint mikor valaki már mindenféle fogyókúrát kipróbál otthon, de egy deka nem megy le neki, majd elkezdi ekézni a vékony nőket, hogy botsáskák, gebék stb, valamint kijelenti, hogy egy nő úgy az igazi, ha van rajta mit fogni. ( Semmi bajom, sem a vékony, sem a husis nőkkel.)

Ez a nyitott dolog is azért van, mert valami nem működik abban a kapcsolatban, de ugyanakkor külön utakra sem mernek lépni a felek. Gyerek, a pénz, vagy a kényelem miatt. Ekkor jön az, hogy imádjuk, szeretjük egymást, a miénk a legjobb házasság a világon, csak mi így élünk.

Én erre azt mondom nem hiszem.

A szóhasználatod mást mutat, tárgyhoz hasonlítottad.

Te így gondolod, így is választottál társat. Miért nem fogadod el, hogy másnak másképp jó? Ez téged semmiben nem zavar, nem korlátoz.

Egy ilyen hülye témán marakodni:)

Kinek mi a jó, tegye azt.

Nem a szexről szól, pont én voltam, aki ezt már többször kifejtette. Ezerszer elmondtam, ha minden stimmelne a kapcsolatunkban, csak mondjuk a szex nem, csak ezért nem kezdeményezném a válást, nem hagynám ott a feleségem.

De igen elvárom, hogy amíg velem él házasságba, ne menjen félre, ahogy ez magammal szemben is elvárás. Ettől azt gondolom nem kezelem tárgyként. Csak nem szeretnék megalázott lenni, ugyanakkor megalázó sem.

Nem, de ha én mint férfi írtam volna hasonló szövegkörnyezetben egy nőről, hogy ,, mert elkopik, vagy csapágyas lesz? " rögtön úgy állítanátok be, hogy semmi tiszteletet nem mutatok egy nő irányába.

Erre gondoltam, mikor azt írtam, hogy komolyabb nőnek hittelek ennél.

Amúgy a témát az én részemről lezártam.

A választ a FI-nak valahol lentebb megadtam (őszinteség+humorérzék).

Önmagában a nyitott házasság pedig nem garancia semmire.

A hűség az én fogalom meghatározásom szerint nem merül ki a szexben.

Két ember lefektet szabályokat egymás között és ahhoz tartják magukat. Nyilván az emberek sokfélék, sokféle szabályokkal. Ha két ember tartja magát az általuk közösen meghatározott elvekhez, szabályokhoz akkor ők bizony hűségesek egymáshoz.

Persze ehhez olyan fokú őszinteség kell és nyíltság egymás felé, ami sokakban nincs meg.

Más: a kollegisták szerinted úgy élnek ahogy leírtad?

Ki beszél dicsőségről?

A szexualitás határozza meg az ember komolyságát?

A te elképzelésed szerint mindenképp.

Kezdetektől, de bizonyos szinten meg régóta nem. Nincs hiányérzet, valószínű ezért működik.