Nők a szülés után! Ti hogy éltétek meg a testi-lelki átváltozást? :) (beszélgetős fórum)
Csak a magunk tapasztalatát írom:
Nekünk nem vát be a mellszívó, kézzel fejt az asszony. Nem tudom manapság milyeneket árulnak, de mindenesetre humánusabb megoldás lenne mint a kézi fejés. Bár nálunk napi rutinprogram volt, valahogy hajlok arra, hogy inkább a gyerek szabályozza be magának a kereslet-kínálat egyensúlyát. Persze a gyakorlatban ez nem mindíg szabályos. Hiszen egy csecsemő nem gép, nem szoftver.
Lehetne kezdeni akár azzal, hogy milyen volt a szülés előtti hat hét, maga a szülés, majd az egy hét amíg nejem a kórházban volt. Ez is lehetne egy regény. De akkor jön a "feketeleves" amikor hazakerül a kicsi és minden ránk van bízva.
Délre hazakerültünk a kicsivel, pelenkacsere szoptatás. Aggodalom, hogy eleget szopott-e. Ha keveset akkor azért sír, ha sokat akkor meg azért, mert fáj a hasa. Kikölcsönöztünk egy csecsemőmérleget. Nem tudom, hogy nejem, hogy tudott hinni a mérlegnek, mert egy ütött-kopott, rozsdás, szemmel láthatóan pontatlanul mérő szerkezet volt. Néha kevesebbet mutatott szoptatás után mint előtte. Lehet persze, hogy túlzok. Szóval ez a mérleg segített abban, hogy megállapítsuk, hogy jó adagot "evett"-e a kölök. Egy füzetbe írtuk az eredményeket. Nejem gyakorlatilag minden szoptatás után megfejte magát. Szörnyű látvány, semmi bajom egy öngyilkos merényletről szóló tudósítással, de ez..., ez... Vizet!
...........
Sír a gyerek, ha éhes ill. szomjas. Sír, ha tele van. Büfiztetni kell. Sír ha pisil, sír ha kakál, sír, ha fázik (ilyen nem volt!), ha melege van. Sír, ha egyedül hagyják, ha álmos. Szóval még a szar is keserű neki, na! Persze ezt csak óvatosan kell komolyan venni, de tényleg sokat sír. Persze nem minden gyerek egyforma, meg nem minden szülő sem. Nejem minden sírásnak a végére akart járni, ezért aztán jól le is fárasztotta magát. Az én szerepem a mosogatás, terigetés, meg mittudomén még mi volt. Amit egy hülye férfi is meg tud csinálni. Nappal sem volt az embernek sok nyugta, de éjszaka is felsírt a gyerek. Akkor a pillanatnyi kedvünk szerint vagy én vagy nejem járkáltunk vele, hogy megnyugodjon. Nagy öröm volt amikor akkorát büffentett, hogy csupa tej lett az ember tőle. Akkor megnyugodott a kicsi, letette a fejét az ember vállára és elégedetten elszunnyadt. Vissza lehetett tenni a kiságyba. Volt, hogy hamarosan újra sírt, volt olyan, hogy kibírta reggelig. A jobb tejtermelődés elősegítése érdekében Fitolac teát vettem sok-sok csomaggal, belőlünk élt a gyógynövény szaküzlet. Volt, hogy másik településre kellett elmennem teát venni. Aztán, hogy valóban ettől lett-e tej vagy egy csak egy pszichésen segítő dolog volt nem tudom, de ez feltétlen kellett az asszony lelkének. Nem is tudom manapság milyen tejszaporító készítmény létezik. 9 hónapig szoptatott nejem, ez megfelelt a Benjamin Spock amerikai gyermekorvos által is leírtaknak, de nejem mégis sírt amikor már nem tudott szoptatni. Akkor jött a bébiételek kotyvasztásának korszaka. Akkor meg a különböző bébiételeket vettem mázsaszámra! Rengeteg kisüveg gyült össze a padláson! Ja, és nejem nem fogadott el segítséget mondjuk édesanyámtól mert sosem voltak egy hullámhosszon, anyósom meg nem Gyulán lakik. Egyszer eljött, de inkább ne jött volna. Csak megzavarta az asszony bioritmusát. Szóval összefoglalva: az embernek se éjjele, se nappala. Persze szép lassan egyre könnyebb, de 2 éves volt a kicsi amikor úgy éreztem, hogy most már újra emberszabású lett az élet.
Nem vitás, hogy nejem túlaggódta a dolgot. A második gyereknél már sokkal lazább volt szerencsére, a harmadikat pedig már szinte észre sem vettük.
Most nem lenne baj, ha más arról számolna be, hogy milyen jó volt, nem volt nehéz, mert nem akarlak a gyerekvállalástól elijeszteni. Jó, ha az anyai nagymama is segít, az mindenkinek jól jön.
Kérdés?
Én igazából kissé kikészültem tőle,hogy milyen is lett az "új" testem.Depressziós nem voltam,de még mindig nem tudom megemészteni.
Amióta anya vagyok,azóta nem tudok eljárni tornázni,mert a férjemnek teljesen kaotikus a beosztása-itthon pedig lusta vagyok,ezért az izmaim teljesen petyhüdtek.Nem vagyok kövér,de olyan puha lettem:)))
A legdurvábbak a cicijeim.Én 10 hónapig szoptattam,s több,mint 4 hónapig fejtem éjjel-nappal,mint az őrült...hát meg is lett az eredménye.Állítólag,a fejéstől ereszkedik meg a legjopbban a mell.
Röviden ennyi:)
Áááá, azok a betétek, te jó ég! :DDD Van ilyen kis műanyag kagyló is, amikor egyik mellből szoptattam, a másikra rá kellett raknom egy ilyet, és simán megtelt a kicsöpögő tejcivel közben :DDD Az eldobhatós meg mosható betétecskékből is csavarni lehetett fél nap után.
De nem mindenki ilyen tejcsárda ám, meg nem is tart ez soká, csak az első hetekben.
Én meg nagyon szívesen meghallgatnám. :)
Biztos voltam benne, hogy a férfiak életében is változás áll be ilyenkor. Írd le! Majd felkészítem a barátomat is az "új" életre. :D
Gratulálok első topikod létrehozása alkalmából! :)
Majd ha kedvem lesz, megírom, hogyan változott meg az életem szülés után! :D
Mert hogy megváltozik, az biztos!
Szóval ezek szerint ha nem fejed le a tejet, akkor el is apad?
Tudom, a bébinek az a jó minél tovább szoptatják, de azért én kicsit őnző módon magamat is sajnálnám. :P