Nem vagyok tisztában az érzéseimmel (beszélgetős fórum)

köszönöm az őszinte választ!

csak annyira sokan élnek antidepresszánsokkal, hogy nagyon fura ez nekem...

:)

Igy h tunetmentes vagyok igy természetesen nincs akadálya,ugyan ugy élek mint te vagy bárki más.

De pl amikor utoljára kijött a betegség,akkor nem gondoltam szexre..nem lett volna kedvem,de ez nem a szorongás miatt,hanem a depresszio miatt volt,elotte sose voltam depresszios,azt se tudtam h eszik e vagy isszak(?)

Az emberek türelmetlenek. Talán ezért van sokaknak rossz véleményük a pszichológusokról.

Sok idő kell egy probléma kibontásához nem olyan felszínesen, ahogy a szomszéd néninek mesélem, hanem nagyon mélyen.

Volt,hogy nem szedtem a gyogyszert es egy ideig nem volt problema (x honapig) aztan jottek a tunetek ismet.

Kb mar 5x hagytam el es 5x kezdtem el ujra szedni es nem ugy h na,most szarul vagyok akkor kapjak be egy kis antidepit,hanem huztam magam hetekig,amig birtam.De eljott az a pont , h mar nem birtam.

Nem tudnek mar ugy elni,inkabb szedem ,mert igy normalis eletem lehet.Nem akadályoz semmiben.Jovok -megyek,vezetek...stb.

Sott,megkerdeztem orvostol,h emellett a gyogyszer mellett babam is lehetne.Persze jobb lenne ha nem szednek gyogyszert,de szerencsere ez nem tartozik a veszelyes kategoriaba.

A pszichológust az ember szimpátia alapján választja, nyilván nem jár az ember olyanhoz, aki őt hibáztatja vagy ahol érzi nem jut egyről a kettőre. Ha viszont gyakran váltogatod sem haladsz, mert mindig elölről kell kezdeni a terápiát.

Abban igaza van a fórumtársnak, hogy mindig neked kell döntened, neked kell fejlődnöd, a pszichológus, a családtagok csak segíthetnek.

Jó,annak idején én se jártam sokáig pszichológushoz,mert nem éreztem h lenne értelme.

Olyanokról beszéltünk , amit másnak is elmondtam volna...azt hitte h segit a szorongásos betegségemen,közbe meg nem.

Sajnos eltelt jó pár év,voltam egy pár pszichiáternél,pszichologusnál is.

Nem várok én senkitől semmit,foleg nem h o dontson barmiben is helyettem.

De azert ez a szakmaja,mert tanulta es ez a hivatasa,h segitsen az embereknek utat mutatni,tanacsot adni...stb.

Abban igazad van, hogy fejben dől el, de attól a szaksegítség nem árt. Azért elég felelőtlenség, azt mondani, hogy másnak nem segíthet, mert neked nem segített. Annak oka van és biztos vagyok benne, hogy tudod is az okát.

Mindannyiunknak van fogorvossal, családorvossal, stb. rossz tapasztalatunk, de nem jelenti azt, hogy másnak ugyanaz, vagy más nekünk nem válik be.

Köszönöm.

Igen , én ilyen kombinálós vagyok amúgy is.

Párom is szokta mondani h nem vagyok én jós.Hogy tudjam, hogy mi lesz ha,mi lenne ha..... hmm:)

Akkor rossz pszichológus kezelt.

Pont annyira pénzkidobás, mint a vakbélműtét esetén a sebész. Éppen annyira.

Azért keresel társat, aminek a szinonimája a PÁR, hogy ketten legyetek. Nem azért, hogy gyereket vállaljatok.

Vagy egy férjnek egyéb funkciója nincs is?

Van, aki elôre tudja, hogy anyuka szeretne lenni.

Van, aki elutasítja, de amikor bekövetkezik a terhesség, örül neki.

Van, aki csak elviseli a terhességet, és a baba megszületésével válik tényleg anyukává.

Te még nem vágysz az anyaságra igazán.

Mit tennél, ha mégis bekövetkezne?

Elôre kombinálni meg nem érdemes, hogy mi lenne, ha...

Gondold át, kérj segítséget.

Rakosgattam ide-oda a penztarcamban egy pszichologus szamat, talan akkor a napokban felhivom h idopontot kerjek.

Anyum igen,biztosan segiteni.Meg apumek is,az o baratnojevel es talan parom anyukaja is.:)

Azert ezt igy nem mondanam ki,h mindenki azert valaszt tarsat,h csaladda valjon.

Az mas tortenet,h eltudja magukat kepzelni csaladkent,de ne haragudj meg pl en annak idejen 18 evesen az elso nagy szerelmemnel nem azert jottem vele ossze h csaladot alapitsak vele,)meg szerencse), hanem azert mert szerelmes voltam bele.

És mi van akkor azokkal akiknek nem lehet gyereke?Vagy nem is akarnak?!

Ez badarsag.

Csak tudjatok,mielott ez az egesz megtortent..mindig nezegettem a baba ruhakat,babakocsikat.Nem allandoan,de alkalomszeruen.Volt amit meg is vettem baba ruhat,h majd jo lesz a kislanyunknak.

Aztan ez lecsengett...a mutet utan egyaltalan nem neztem semmit.

Most van egy kisbaba a barati tarsasagunkban.És olyan jo őt nezni.Veszek neki ruhakat,szeretem megfogni...erdeklodok is hogyan kell ezt vagy azt...De ezek apro dolgok.

Félreértés ne essek,nem azért irtam,mert h minden aron megakarok felelni valakinek vagy a tarsadalomnak vagy mittom én kinek.

Szerencsére senki nem nyustol ezzel,h mikor lesz mar baba,vagy anyum se kerdezgeti h mikor lesz mar unokaja stb...

Magamban gondolkozok,csak kicsit hangosan.

Talan azert is,mert 2 napja volt hogy eltelt 1 ev a mutet ota.Mar elotte valo napokban is eszembe jutott naponta tobbszor is...

Es ahogy ez eszembe jut,ugy az egesz dologgal kapcsolatban vannak bennem kerdesek.

A pszichológus mindenképp jó ötlet.

Amit egyedül is meg tudsz tenni: gondold át, hogy tényleg szeretnél-e gyermeket, vagy valamilyen elvárásnak akarsz megfelelni.

Most engem mindenki utálni fog, de vállalom:

nem kell mindenkinek szülnie. Aki nem érzi magát alkalmasnak, akinek nincs meg alapból az a vágya, hogy majd gyermeket szül, annak nem kötelező.

Rossz beidegződés ez a nők részéről, hogy mindenáron gyermeket kell vállalni. Nem , nem kell. Vannak remekül működő gyermektelen kapcsolatok. Kell egy jó önismeret ahhoz, hogy valaki amellett döntsön, hogy nem vállal gyermeket.

Nem könnyű most a helyzeted, s valójában nem értem, miért nem védekezik, aki nem akar még gyereket.

Kívánom, hogy a Neked legmegfelelőbb módon dönts a későbbi gyerekvállalás- vagy nem vállalás kérdésében!

Jó egészséget és kitartást kívánok a gyógyszerek letevéséhez!

pszichológus szerintem nem rossz ötlet. És az nem 15 perc, hanem minimum egy óra.

Több minden állhat a háttérben, amit esetleg eltemettél magadban.. segít a felszínre hozni korábbi sérelmeket és megoldani.

Milyen anya lennél? Amilyen szeretnél!!!! ;)

Tudom,hogy sokan megköveznek azért amit most irni fogok,de vállalom,mert szeretnék olyan emberekkel beszélni erről,akik nem ismernek és kivülállóként,akár anyaként tudnak tanácsot adni véleményt nyilvánitani.Elfogadom a negativ kommenteket is természetesen.

Kezdem az elején,ami elég nehéz még ennyi idő után is.

Párommal 5éve leszünk együtt, ő 32 éves én 27 vagyok.

2015 karácsonyán kiderült,hogy terhes vagyok.Nem mondanám,h véletlen volt,mert nem védekeztünk..de nem is terveztük igazán.

Leröviditve a történetet én nagyon megijedtem,teljesen elutasitottam a terhesseget...nem ereztem kesznek ra magam.Feltem az egesztol,teljesen megsemmisultem.

Parom pont forditva,o nagyon akarta...biztatott,h minden rendben lesz,probalt nyugtatni h csak megijedtem es bizott benne ,h meggondolom magam.De nem gondoltam meg magam.

Elfogadta a dontesemet es mellettem allt.

Nagyon megviselt az egész dolog,majdnem a pszichiátrián kötöttem ki.

Súlyos szorongásos betegségem van már lassan 10 éve,amire antidepresszánst is szedek,jelen pillanatban még mindig emelt adagot,a megtörténtek ota.

Amikor ez a dolog tortent,nem szedtem semmilyen gyogyszert,mert mar reges regen tunetmentes voltam es orvos tanacsara elhagyhattam a gyogyszert.

A mutet utan nagyon beteg lettem...nem tudtam letezni,mely depresszioba estem...csak vegetaltam szo szerint.Kaptam xanaxot napi 3 szemet,amit szerencsére 1 honapja már egyáltalán nem szedek.

Attol félek,h ha ugy dontenenk,h szeretnenk kisbabat,akkor ugyan ez lenne , h megijednek es at kellene megegyszer elnem azt vagyis elnunk ami mar egyszer megtortent.

Ami nem tortenhet meg,mert mondtam akkor es most is, h egyszer hibazhatunk de soha tobbet nem.

Felek,h milyen anya lennek,Nem tudom , h jo otlet lenne e ezzel a dologgal pszichologushoz fordulni,h o elmondja a velemenyet,meglatasat stb...

Igaz,h pszicihiaterhez jarok 3 havonta,de az 15 perc alatt lezajlik.

Felirja a gyogyszert,megkerdezi h hogy vagyok es ennyi...nem megyunk bele melyebb temakba.

Igazat megvallva arra is gondoltam,h amikor tortent ez a dolog,akkor nem szedtem a gyogyszert es lehet emiatt volt ez az egesz,h teljesen elutasito lettem.

Lehet kicsit zavaros amit irtam...nem is azt varom, h valaki megmondja h vallaljun e babat vagy ne....csak pl az orvossal kapcsolatos dologra tanacsot h van e ertelme vagy nincs?!

Azert szeretnek rola beszelni,mert marciustol elmeletileg mar nem lenne akadalya a kisbabanak...És lelkiekben szeretnem magam rendbe tenni.