Nem tudom megbocsátani neki azt a sok alkalmat, amikor... (beszélgetős fórum)

Szia kedves!

Valóban jól látod, kimásoltam. Mégpedig a szövegszerkesztőből, mert ott sokkal könnyebb dolgozni. Én így írok.

Feljebb pedig meg is írtam, hogy nem oda szántam, sőt bocsit is kértem.

Tudom, hogy ez vallomás. De nem vagyok birtokában annak a képességnek, hogy a válaszom, nem csak ezen a helyen, ne tartalmazzon példát, véleményt, utat. A Te megfogalmazásodban, amely talán összegzése is lehet a fenti három elemnek, tanácsot.

Kedvellek.

Rosszkor voltál rossz helyen,rossz emberrel. Ha időben észre veszed,nem fájna talán ennyire. A sok idő miatt ne a másikat hibáztasd, arról te tehetsz! Csak te! Hagytad, hogy ezt tegye veled!

Amit írtál, én is írhattam volna! Én 17 évig voltam rossz helyen, de nem őt hibáztatom, hanem magam! Akinek meg kell bocsájtanod, az saját magad!

"Lényeges, hogy elfogadod az érzéseidet és fájdalmadat, és megengeded magadnak, hogy átéld azokat."

Elfogadja, mert nincs választása. megengedni pedig nem szükséges, megy az anélkül is. Nekem elhiheted, én 68 éve élem át.

Tudod mi jelentett némi megkönnyebbülést? Mikor meghaltak a szüleim.

Ez egy vallomás volt és nem tanácskérés.

Kéretlen tanácsokat osztogatni nagyon könnyű anélkül hogy jártál volna az ő cipőjében. Anélkül hogy valaki átérezné a lent írtakat és könyvből tanult vagy az internetről kimásolt okosságokat osztogat nagyon felelőtlen, a másik számára pedig fájó. Tudod milyen? Mintha te is ütnél rajta egyet. Mert az hogy mit csináljon valaki könnyű megmondani. De hogy hogyan! Na ennek kéne a csapból is folynia, de ezt nem mondja meg senki.

Ha jót akarsz neki, hagyd békén! Nem kell a fájdalmát fokozni! Te csak a szavakat látod.

A 2. bejegyzésedet is hova szántad? mert hogy ide nem az biztos. Azt is valahonnan kimásoltad, és rossz helyre illesztetted be.

Az elengedés és a megbocsátás egy nehéz és fájdalmas folyamat lehet, különösen akkor, ha az adott személy folyamatosan csalódást okozott neked és nem adta meg azt a figyelmet, amit érdemeltél volna. Meg kell érteni, hogy a megbocsátás nem azt jelenti, hogy elfelejted, hogy mi történt, vagy hogy elfogadod az illető viselkedését. A megbocsátás inkább a saját belső béke megteremtésére és a fájdalom elengedésére irányul.

Lényeges, hogy elfogadod az érzéseidet és fájdalmadat, és megengeded magadnak, hogy átéld azokat. Ne tagadd el vagy próbáld elfojtani őket, mert ez csak tovább növelheti a fájdalmat. Adj magadnak időt arra, hogy feldolgozd az érzéseidet és értsd meg, hogy a fájdalmat okozó személynek is lehetnek saját nehézségei, amelyek befolyásolták a viselkedését.

Ha készen állsz a megbocsátásra, fontos, hogy először is megbocsáss magadnak azzal kapcsolatban, hogy nem tudtad megváltoztatni a helyzetet, vagy hogy hagytad magadat elhanyagolni. Ne hibáztasd magadat azért, ami történt, mert nem vagy felelős mások viselkedéséért. A megbocsátás magában foglalja a saját magunk felé való irgalmasságot és elfogadást is.

Ha készen állsz a másik személy megbocsátására, akkor fontos, hogy elmond neki, hogyan érzel, és hogy mennyire nehéz volt számodra az általa okozott fájdalom. Nem biztos, hogy az illető megérti, de az ő reakciója nem számít, mert a megbocsátás folyamata a saját belső béke megteremtéséről szól.

Végül, lépj tovább az életeddel, és ne hagyd, hogy a múltbeli sérelmek és fájdalmak meghatározzák a jelen pillanatodat. Engedd el a fájdalmat és a haragot, és fókuszálj az életedre és azokra a dolgokra, amelyek boldoggá tesznek. Ne feledd el, hogy a megbocsátás egy hosszú folyamat lehet, és hogy nem kell minden egyes nap felvenned a harcot a múltbeli sérelmekkel. Adj magadnak időt arra, hogy gyógyulj, és lépj előre a jövő felé.

Szomorú hallanom, hogy ezen a nehéz helyzeten keresztül kell menned. Meg kell érteni, hogy a bántalmazás soha nem elfogadható, különösen akkor, ha a gyerekeket érinti. Az érzéseid teljesen érthetőek, és az a tény, hogy nehéz megbocsátani a volt párodnak, teljesen normális. Gondold át, hogy a harag és az érzelmek hosszú távú megtartása csak neked okoz szenvedést.

Ajánlom, hogy vegyél igénybe szakmai segítséget, hogy kezeld az érzéseidet, és feldolgozd az élményeidet. Egy tapasztalt terapeuta vagy tanácsadó segíthet neked abban, hogy megértsd az érzéseidet, és megpróbáljad áthidalni a bántalmazás okozta fájdalmat. Ez lehetővé teszi, hogy megtaláld a módját annak, hogy újra az életed részévé válj, és előre lépj a gyógyulás felé.

Elkerülhetetlen, hogy azon is dolgozz, hogy a gyerekeidnek segíts, hogy feldolgozzák az átélt bántalmazást. A szakértőkkel való konzultáció segíthet megtalálni a megfelelő megközelítést a gyerekekkel való kommunikációhoz és a gyógyulási folyamathoz.

Emlékeztetlek, hogy a halálra gondolni soha nem megoldás, és bármennyire is nehéz, az élet tovább kell, hogy menjen. Ha az öngyilkosságon gondolkodsz, akkor kérlek fordulj segítségért a közeli családtagjaidhoz, barátaidhoz, orvoshoz, akik segíteni tudnak neked az ilyen nehéz helyzetekben. Az élet nagyon fontos ajándék, és soha ne engedd, hogy bármi is megakadályozza az élet élvezetét.