Nem kíván a férjem, de már én sem akarom (beszélgetős fórum)

Ugye mondtad neki, hogy eleged van?Elmondtad neki hogy mi konkrétan a bajod?Pontról pontra, mint a hülyegyereknek:-)))Mert nem is sejti.

Ja a konkrét példa csak egy vicc.Mindjárt leíírom.viszont a kapcsolatunk elején mondott egy érdekes hasonlatot a cseresznyefáról

Szóval van a cseresznyefa egy ember kertjében.alig várja, hogy virágozzon, hogy érjen rajta a gyümölcs.eleinte még az éretlen szemeket is leszedi, mert annyira ki van rá éhezve.aztán a cseresznye csak érik érik, Munka lenne vele eltenni, stb, ezért hagyja lerohadni, vagy hagyja, hogy a szomszéd szedje le.Remélem érted.Azt mondta, hülye aki így gondolkodik mégis az emberek, nők, vagy férfiak így gondolkodnak.Szóval igen ,az elérhetetlenségen van a hangsúly.Egyébként nem csipkés fehérnemű, hanem egy vagány fűző.

Próbálj meg úgy tekinteni néha rá, mint ha a szeretőd lenne.

Valaki, egy öreg hölgy mondta valahol. Nem tudom.

Ha unod a férjed, nézz úgy rá, mikor hazajön, mint ha a szeretőjétől jönne.Érdekes.na ezt nem a sodrófára értette, gondolom:-))

:-))Én sem akarok a végzet asszonya lenni és én sem tudok.Nem szoktam fehérneműben flangálni, csak megmutattam neki hogy hogy áll, mert bontogatta a csomagot, de legalább 120 volt a pulzusom, mire azt mondtam kijöhet, megnézni és gyorsan a nyakába is ugrottam, hogy köszönöm, hogy ne nagyon lásson:-))

Sokat gondoltam n is ilyen meglepikre, de nem megy, nem a stílsom.Viszont, ha már annyira közömbösek vagyunk egymásnak a hullámvölgyekben, akkor már úgy tekintek rá mint egy barátra és rohadtul nem érdekel mit lát, benyit a fürdőbe, a lábam a csapon fenn és látom hogy tetszik neki, de nem mutatja én sem mutatom hogy észrevettem, de akkor is csak megnéz és ez elégedettséggel tölt el.Ki tudja, lehet, hogy undort érez, nem tudom.Mikor nagyon akarom őt és ezért azt szugerálom magamnak, hogy már én sem akarom, akkor meg takargatom magam mint egy szűz lány, még azt is mondtam neki azért, nehogy hányingert kapjon, vegyen be egy Dédalont.na ezen nevetett s kikérte magának, azt mondta az agyammal van baj.

Mi lehet ez a büszkeség amit mond?Nem tudom.gondolkodom...Talán az, hogy ami nem tetszik mindig kimutatom és közlöm is, a legapróbb sérelmeket is.Olyan hülye régimódi vagyok, hogy a legkisebb igazságtalanságon is felháborodom.Másokért is ki szoktam állni és nem vagyok büszke, mert tudok bocsánatot kérni, viszont ki is követelem, hogy tőlem is kérjenek, mert ugye vannak férfiak akik nem képesek kimondani.Nem tetszett hogy pornózott, megmondtam neki.Nem ugrom a nyakába ha hazaér, mert ilyen vagyok.Megvárom míg ő puszil meg.Várj, talán ez az igazi ok.Ha összeveszés van, mindig megvárom, hogy ő béküljön persze ez nem igaz, hogy mindig, mert ha hibáztam bocsánatot kérek, de megvárom míg ő lesz kedves, addig olyan hideg vagyok.Mindezt nem eljátszom, ilyen vagyok.Neki az érzelmeimre nagyon szüksége van.Ez az ütőkártyám, mert ha a testiség nem is, de a szeretetem nagyon kell neki.Egyszer azt mondta, hogy azzal veszem le a lábáról, ha kedvesen odabújok és ne higgyem azt, hogy egy sztriptíz hatásoabb lenne.Érdekes én meg azt gondotam, hogy ilyenekre vágyik és én ezt nem tudom megadni éppen ezért nullának éreztem magam.Talán igaza van.Hidd el gondolkodom rajtatok, nem tudom a megoldást.Az önbizalmad viszont biztos vagyok benne, hogy ápolásra szorul, mint az enyém is.Engem feldobott a társkeresőn, hogy kép nálkül mennyi férfi szeretne találkozni egy nővel.Ez hihetetlen hány randija lehetne az embernek, ha szabad lenne.ez adta vissza az önbecsülésem, és hogy önmagamra is úgy nézzek, mintha randira készülnék.Mert azt hittem formában vagyok, de ha most találkoznék először a férjemmel, lenne mit szégyellnem, amit elfogadtam magamon.Ezért fogyózom, tornázok, ha kell éjjel.

Nincs is annál borzasztóbb, ha az ember gyermeke kórházi kezelésre szorul!!!!!!!!És egyedül vinni a terhet... le a kalappal. Én is tudom milyen ez csak a másik oldalról: nálunk én voltam a beteg, anyám szegény meg a vérző szívű hős. Azóta is ő az életem zászlóvivője. Bárhogyan is áll az ő élete mindig tartja a zászlórudat és mutatja, hogy túl lehet élni, elesni viszont nem szabad. Egyszerűen nem engedheted meg magadnak.

... nálunk is voltak hullámvölgyek, az én munkám miatt. Ingáztam sokszor és nehéz volt az időt bepótolni. Mindegy, elmúlt, de maradt helyette ez a semmilyen viszony.

Én ne "sárkányosodom el" :):) inkább olyan békés szomorúság-féle lengi körül az aurámat. Ezt többször hangoztatja. Tudja, hogy miatta van, de nem tesz semmit, hogy változzon. Azt mondja, nem tudja mit csináljon. Az ő szemszögéből ő szent, aki dolgozik egy brutális helyen, utána alig van itthon már mennie kell tovább magán-tanítani, vagy a már írt hobbi tevékenységet gyakorolni, tehát soha sem pihen. Szerinte. Szerintem meg mindaz a mellékes, amit nem a munkával tölt kikapcsolja és elsősorban azért végzi, mert élvezi, s csak mázli, hogy jön belőle pénz. Fel tud töltődni és nem elhanyagolható, hogy este 11-éjfél körül végez ezzel. Én vagyok egész nap a bébivel, este is, majd mikor lefektettem nem jó kedvemből nézem a Barátok Közt. Huh! Hááááááááát nálunk ez a nagy helyzet. Bocs, hogy fostam a szót :)

Nem tudom, hogy legyek a végzet asszonya? Jó volna, ha leírnád, mit csinálsz pl. ami miatt ő azt mondja, hogy büszke vagy. Ez jó lenne nekem is. Talán valahol azt hiszem, hogy én is büszke vagyok, lehet túlzottan is és pont ez rémíti meg. Ő is lusta, nem akar küzdeni... vagy csak értem nem. De az is lehet, hogy csak én hiszem azt hogy büszke vagyok pedig amit csinálok az közel sem az. Szexi fehérneműben viszont nem tudok flangálni előtte, mert az az én természetemhez és a mi életünkhöz nem passzolt. Ne érts félre!!!! Nekem nagyon szimpi ha ilyent látok filmeken, de ott ez természetes. A mi valóságunkban úgy érzem nevetségessé válnék. Már volt rá precedens: szülés után 3 hónappal indultam egy üzletbe ahol már kinéztem egy kosztümöt, de tudtam, hogy fel kell próbálnom st. stb és combfixet + csipke fehérneműt vettem fel. Persze úgy csináltam, hogy lássa egy villanásra... azóta sem semmi. Nyilván sokkot kapott :)

Ha szeretőm lenne, neki tuti pózolgatnék "aligvalami" csipkeruciban, de az más.

Hm? Hogy csináljam, hogy felnézzen rám és elérhetetlenségtől izgalomba jöjjön és akarjon küzdeni értem?

A kulcsszó amit Zsuzsim írt, úgy tekinteni rá, mint egy idegenre és ezt csakis idegen helyen lehet, otthon nem.És elérni, hogy ő is így tekintsen rám.Szóval kicsit titkolódzni, kicsit több időt tölteni a fürdőszobában és amit a nagyapám mondott halála előtt,:"büszkének maradni"

Legutóbbi együttlétünkkor heves szókitörése volt:_)Azt is mondta, hogy imádom, hogy olyan büszke vagy.Gondolom, ez számára az elérhetetlenséget jelenti, hogy újra harcolni kell, nem vagyok egy mindig elérhető megunt valami.Egyébként a hullámvölgyekben nem voltam ilyen, hanem egy punnyadt testileg lelkileg maga alat lévő nő.

Regisztráltam egy társkeresőre, ez löketet adott nekem.Ha hiszitek ha nem, visszahozta az önbecsülésem.

A ruhára pedig visszatérve, még sosem volt ilyen, hogy adjon rá pénzt, hidd el volt időszak, hogy stoppolt nadrágban jártam és szakadt csipőben, cskhogy ő nem tudta, hogy ez fáj nekem csak mikor rádöbbent, mennyire útálom magam, hogy nem maradt önbizalmam.sokszor a férfiak nem is tudják mi játszódhat le bennünk, erre majd írok egy konkrét példát.Vicces lesz.

Én kedves vagyok vele. A kisfiunktól elég sok pluszt kapok, ami jó kedvvel tölt el és igyekszem ebből táplálkozni. Amikor haza jön, kedves vagyok vele, kiszolgálom és beszélgetni próbálok, kérdezem, mi történt vele ma, de mivel utálja a munkáját, néha ez is csak olaj a tűzre.

Neki több munkán kívüli elfoglaltsága is van, (nevezzük olyan hobbinak amivel pénzt keres) és szinte alig van itthon. Ez rossz, mert olyan rövid az az idő, amit így itthon tölt velünk...

Jó, hogy vannak még ilyen férfiak, akik pénz adnak, hogy kedvesük megvegye magának az áhított ruhát, vagy bármit. Tényleg jó volt olvasni. Nem irigykedem cseppet sem, mert valahogy ez olyan nekem mint a lottó 5ös. Tudom, hogy van s aki megnyeri boldog, de mivel nekem elérhetetlen, csak hír értéke van. Érted? De tényleg megmelengette a szívemet.

Ahogy telik az idő és olvasom az írásaitokat megtudtam, hogy a gyermekek születése után változott meg mindannyiunknak a szexuális élete, de rájöttem egy szembetűnő különbségre. Az én életemben tényleg nincs szex, míg a tiétekben ha elvétve is, de van. Ergo, más lehet az ok egy olyan házasságban ahol élnek az alkalom adta lehetőséggel, mint nálunk. De vajon mi?

...és hogy hozzam újra vissza a nagy dumás kort?

Nálatok a "szőke hajszálas dolgot" én is hanyagolnám, mert el kell felejteni minden hátráltató tényezőt, ha az ember békülni szeretne. Csak azt hittem, hogy a "...de már én sem akarom" áll fenn. Persze tudom, hogy mindannyian azért írunk be ide, mert titkon meg szeretnénk menteni a házasságunkat. Nem igaz?

Én szurkolok nektek és magamnak is :)

Talán nekünk családterapeutához kellene menni vagy szexuál-pszichológushoz. De nem tudnám elcitálni egyikhez sem... :(

Nem tudom.

Ha megcsal, akkor lehet balhézni, hibáztatni, megvan az ok.Ha nem csal meg, csak alapból kevés vagyok neki, az nagyon szomrú, tenni nem sokat lehet.

Kamarának írom, hogy nagyon sajnálom, hogy semmit nem kap, se érzelmi töltést, se jó hangulatot semmit.Ez hosszútávon így megy?Mert vannak nálunk is ilyen hetek, de mint ahogy Zsuzsimnak ,most nekem is összejött egy kicsit a jobb hangulat és a sex is.

Mi lehet a kulcs nálunk?Nem igazán tudom.Azt tudom, hogy totál depressziós voltam és kiírtak egy hangulatjavítót és tényleg bevált, sokkal jobb a kedvem.Olyan kezdek lenni mint rég, hogy nem parázom magam agyon mindenen,Nem öl meg pl. az, hogy szinte minden nap egyforma, jobb kedvvel végzem a dolgom, viszonyulok mindenkihez és talán ez.A jókedv, jókedvet szül, érintéseket, bohóckodást, az érintés pedig ölelést, stb.És teljesen másképp veszi a férjem, hogy ha viccesen mondom neki, hogy mi a bajom, mint eddig, hogy lerítt rólam a kielégítetlen sárkány.Ha belegondolok, nekem sem biztos hogy kellene egy depis, undok nő, akár hogy is tetszene testileg.Ezzel azt akarom mondani, hogy nem biztos, hogy a külsővel volt a baj, mikor nem kellettem.Sőt.És ma képzeljétek adott pénzt, hogy végre vásároljak már magamnak pár ruhát.Én olyan jó kedvűen jöttem haza.Akciósan szuper fűzőt és bugyit vettem.stb.Felpróbáltam és tetszett neki, megölelgetett és együtt örültünk az örömömnek.Ő meg új videókártyát kért , ő ennek örül.Lehet, hogy a szúke hajszálak nőé voltak.Nem tudom.De mostanában, már egy éve bizots, hogy semmi jelet nem találok.Most kezdjem el megint kérdezgetni, hogy azok honnan voltak?

Nem lehet megfejteni ezeket a pasikat.

Ha megcsal és az miatt nem kellünk nekik, nem sokkal rosszabb, mintha alapból az eltérő étvágy miatt. Ha rendes, ilyenkor kompromisszumot lehet kötni, de vajon meddig?

Én azt mondom lányok :) hogy nyomozzatok 1000rel! Ha anno anyám is felült volna a pletykáknak és elhiszi, hogy nem zörög a haraszt akkor mostanra már rég túl lenne apámon...

Persze ha saját magamból indulok ki nem ezt tenném. Én nem nyomozok és teljesen érdektelen vagyok mit csinál és kivel, mert nekem nem csepegtet magából semmit. Se jó hangulatot, se érintése, se pénzt, se semmit. Úgy érzem, mi külön élünk már csak még egy fedél alatt. Értitek? Ha újra szép és izgalmas lenne akkor tuti nyomoznék, ha lenne rá okom, mert védeném a területemet, hiszen Ő az enyém! Lenne hiszti majd utána nagy "blahalujzáskodás" de aztán helyre állnának a dolgok és újra szeretet kerekedne felül. Erről szól egy aktív érzelmi kapcsolat. Nem? Ti hogy gondoljátok és hogy érzitek? Kérlek írjátok meg, hogy nagyon el vagyok e tévedve, mert ha igen tudnom kell róla.

Nehéz megítélni, mert nem vagyunk a helyedben, de én biztos kivertem volna a balhét a hajszálak miatt. A terhességi gombásodás meg lehet bárminek a jele, mert annyira érzékenyek és fogékonyak vagyunk akkor a legkisebb szennyeződésre is, amit mi magunk is bevihetünk még úgy is ha nagyon körültekintőek vagyunk. Szerintem.

A "nem ad marára" dolog nem egyértelmű, mert attól függ, hogy hogyan ill. miben hanyagolja el magát. Általában azokról a pasikról, akik külsőleg picit "gondozatlanabbak", vagy felszednek pár kilót és eszük ágában sincs fittnek láttatni magukat két dolog. Az elsőnél nekem az lenne a benyomásom, hogy "tuti nő nélkül él, mert vasalatlanabb a ruci, vagy nyúlottabb a pulcsi" ergo SZABAD! Nem? A másodig helyzet meg tipikus nagy mackó, akihez jó lenne odabújni. Mert kövérnek csak az látja, aki látta a folyamatot is. A végeredmény szerintem pozitív egy ismeretlen nőnek, azaz a nagy mackó. Hm?

Persze ha zsíros a haja vagy nincs letakarítva a cipője ha sáros az idő az senkinek sem kell :)

Az én férjem alacsony és nagy pocakja van. Én magasnak mondott és csinosabb-féle kategória. Én őt így ismertem meg és ilyennek szerettem bele. Szerintem azt nézzétek, hogy hogyan kommunikál férfiakkal és nőkkel. Ha túlzottan nagy az előzékenység és kedvességével kitünteti a szebb nőt a rondábbnál, elképzelhető, hogy félrejár, de ez egyéntől függ. A férjem pl. ilyen. Sőt, humorkodik! Én meg ha kedvesen szólok a férfi eladóhoz érezhető a feszkó, de lesz_rom.

No erre varjá' gombot :))))))))))))))

Lehet, hogy ha nekünk megfelel borzasan, másnak is megfelelhet nem?

Én még sosem ellenőriztem a túlóráit, de még a bérpapírját sem szoktam megnézni.Lehet, hogy rosszul teszem?

Egy pszichológu szerint a legfőbb tünet a kevés, több hétig kimaradó illetve hónapokig kimaradó sex a megcsalásnál.Aki pedig nagyvérű annál ez nem igaz, mert az nem bírja, na annál igaz az a tény, hogy jobban ad magára, stb.

Gondolom a férjeitekkel sokszor viccelődtök, nevetek a gyerek butaságain, megbeszélitek a számlát ki fizeti be, ki megy a gyerekért, stb.

Kérdésem van.Nincs szex egyáltalán, mert nálunk 3 hétre most csak volt, de már olyan undok voltam, hogy talán ezért.Szóval kötelességből, nem éreztem igazi vágyat részéről, hanem csak olyan volt.

Most komolyan azt gondoljátok, hogy lehet valakije az ilyen embernek?

Akkor is ha egyáltalán nem ad magára?Tudtok olyan esetet, ahol nem állt fenn a tipikus jobban ad magára dolog?Fontos kérdés, szeretném ha válaszolnátok nekem is.

Sokszor itt úgy tűnik, hogy minden nap sivárság.Gondolom azért nálatok is úgy van, hogy kívülálló szinte semmit sem vesz észre?

Szóval mosolyogtok az eladóra, beszélgettek a szomszéddal, örültök a gyereknek, stb, csak belöl őrli magát az ember.

Ez nem esett valami jól. Mi iszonyú kínokat éltünk át emiatt...

Gondoltam leírom, mert kérdezted, tudunk e olyanról aki.... Hát tudtam sajnos.

És egyáltalán nem értem ezt a leszbi v apáca hasonlatot. (De nem kell megmagyarázni!)