Nektek milyen a kapcsolat a testvéretekkel?Titeket is szokott idegesíteni? (beszélgetős fórum)

Nekem eléggé ellentmondásos a kapcsolatom a hugommal, hat évvel fiatalabb.

Valahogy úgy van ez, hogy ha a szórakozásról van szó, meg az élet kellemes dolgairól, akkor nagyon egyet tudunk érteni. Viszont ha gond lenne bármelyikünk életében, - úgy érzem most legalábbis - nem hiszem, hogy számíthatnánk egymásra:(

Annyira nehezen tudom elképzelni ezt a szituációt.

A bátyámat elhagyta a felesége 23 év után (másik pasi is volt).

Én abban a nehéz időszakban próbáltam támogatni mindenben, amiben tudtam. Meghallgattam őt és vigasztaltam, foglalkoztam a gyerekeivel, segítettem intézkedni neki, stb. És soha nem használtam ki az alkalmat arra, hogy szidjam a feleségét, hiszen ő sosem bántott engem meg egy csúnya nézéssel sem. Ismét együtt vannak, és annyira örülök neki:) És annak is, hogy nem bántottam a bátyámat azzal sem, hogy szidjam a feleségét.

A bátyám és a felesége is tudja, hogy tudok mindent, de ez nem okoz gondot a kapcsolatunkban, hiszen nem egymásnak ugrasztottam akkor sem őket, hanem igyekeztem ismét összeboronálni a családot úgy, hogy egyikük se sérüljön.

Na, már megint tökéletesnek tűnök nagyon a családommal együtt:))))

Ez azért van, mert tökéletes vagyok:) a fura dolgaim ellenére.

Ha elolvastad, akkor láttad, hogy nem tökéletesek, hanem rendkívül toleránsak vagyunk, így nem hőbörgünk egymással. Mi úgy lettünk nevelve, hogy testvérek vagyunk és ez azzal jár, hogy minden áron elviseljük egymást.

Lehet számít az is, hogy a szüleink régen meghaltak, így mi tényleg csak egymásra számíthattunk.

Nem értem, hogy miért irritál az sokakat, hogy nálunk nincs háború? Nálunk is vannak gondok, de nem megcsalás, nem veszekedés, stb., de mi úgy lettünk nevelve, hogy egymást támogassuk és nem úgy, hogy rúgjunk bele a másikba, akkor is ha a földön fekszik. A gyerekeinket is így neveltük és igen, ha unokatestvér kapcsolatról kérdeznétek, akkor hasonlókat tudnék írni, mert mi az unokatesókkal is jóban vagyunk. Írtam, hogy mindenkinek vannak fura dolgai. Na, ezt kell tudni tolerálni és ekkor nem kell átnézni azon, aki épp furán viselkedik, mert biztos oka van annak.

Sajnálom, hogy vannak olyan emberek, akik szerint az élet az örökös vitákról szól és képtelenek a minimális tolerancia kivitelezésére is.

Az biztos, hogy én azért nem fogom utálni a testvéreimet, mert a gondjaik közepette nem érdekli őket ha a fodrász rosszul vágta le a hajamat, mert ez nem probléma és tudom, hogy ha eltörik a kezem, akkor a tesóm külföldről is rögtön felhív, hogy mi történt jól vagyok e? Nem fogom azért utálni az anyósomat, mert sokaknál ez a divat, hiszen ő nevelte a férjemet, akit szeretek, elfogadok úgy amilyen, tehát az anyósom sem lehet rossz ember, és a sógornőimet sem fogom utálni azért mert sokan ezt teszik. Én nem vagyok rájuk féltékeny, és ha a tesóm szereti a feleségét, akkor én nem fogok neki duruzsolni baromságokat, hogy engem szeressen jobban, mert a szeretet különböző és attól szeret még, hogy megnősült, illetve a férjem nővére a férjem testvére, így nem fogom őket egymásnak ugrasztani a nem létező problémák miatt.

Az életem nem tökéletes sajnos, mert vannak súlyos problémáink. Mi is küzdünk betegségekkel, anyagi problémákkal, de nem csinálunk a nem létező problémákat.

Köszönöm,hogy elmeséltétek a történeteiteket.

Igen,az Én anyukám is azt szeretné,hogy jó tesók legyünk,de ez egyszerűen lehetetlen.

Én soha nem szóltam abba bele,hogy Ő hogy éli az életét,vagy hogy milyen módon neveli a gyermekét,pedig higyjétek el,hogy volt egy-két olyan pillanat amikor szájon tudtam volna verni,főleg ahogy szegény kisfiával bánik néha.De nem!Mindig azt tartottam,hogy az Ő élete,és úgy alakítja ahogy akarja.Ő viszont nem ilyen.Mindent jobban tud,ő a tapasztaltabb,ja és ő lazán belekotnyeleskedik az életünkbe,stb.

Ennek ellenére amikor 1 évvel ezelőtt összeomlott,mert a párja megcsalta,Én ott álltam mellette,próbáltam segíteni nekik,hogy helyre álljon az életük,és esküszöm,hogy semmi kárörömet nem éreztem azért hogy ilyen szerencsétlenül járt.

Ő bocsánatot is kért a férjemtől,és tőlem is az eddigi cselekedeteiért.

Most hál'istennek helyre állt a családi béke náluk,és most megint elfelejtette,hogy ki állt mellette a szar időkben.

Nem mondom azt,hogy Én makulátlan vagyok,de Én legalább elismerem,ha tévedek,és nem szégyelek bocsánatot kérni.

Igazából nem is írtam volna ezt ki ide,ha nem tesz ki egy célzást arra hogy milyen rossz testvér vagyok az egyik közösségi portálon.

Igen,az nagyon pocsék érzés,ha a testvérünk nem önmagunkért szeret minket,csak használ,ha szüksége van ránk.

Én sem vagyok jóban az egyik tesómmal,mondjuk nálunk a szülők rontották el,mert őt túlkényeztették,és mindigis azt hitte,körülötte kell forognia a világnak.

A bátyám 1 évvel idősebb a húgom 4 évvel fiatalabb nálam.

Mi nagyon összetartó testvérek vagyunk. Ha gond van valakinél, akkor közösen megoldjuk, bár a húgunk kicsit fura szerzet, pedig őt is a szüleink nevelték. Ő csak akkor keres minket, ha gondja van. Nagyon hiányzik egyébként, de ő már csak ilyen. Simán ráolvas a fejünkre nem létező dolgokat:)))) Kitagad minket és még sorolhatnám, de csak kicsit szoktunk rá haragudni, mert mégiscsak a testvérünk:))))))

Ezt ő is tudja és persze ki is használja gyengeségünket.

Az a véleményem, hogy majdnem mindegy milyen a testvérünk, ha nem túl hülye, akkor túl kell lépni a fura dolgain. Persze mondom ezt úgy, hogy mi soha nem veszekedtünk, egyikünk sem alkoholista, agresszív, csak mindhármunknak vannak fura dolgai:)