Neked van barátod? (beszélgetős fórum)

Azzal nem értek egyet, hogy ha az embernek férje, gyereke van, akkor nincs miről beszélni. Lehet új ismeretséget könnyebb kötni, ha a két fél hasonló helyzetben van, de nem ezen múlik. Attól még, hogy a két ember teljesen más helyzetben van, lehetnek egy hullámhosszon. Sőt lehet, hogy az a szingli, gyermektelen csaj ugyanúgy férjre és gyerekre vágyik, csak egyelőre nem jött neki össze.

És hát abban nagyon igazad van, hogy felnőtt fejjel nehéz ismerkedni. Egyrészt hol? Leginkább munkahelyen. Nekem legalábbis egyet leszámítva az összes barátnőm az előző munkahelyeimről van. Másrészt mindenkinek megvan a maga élete, ami persze, hogy fontosabb, mint egy új ember, akit egy hete ismerünk. A suliban könnyű, ott össze vannak zárva az emberek, ugyanazok a dolgok történnek velük stb.

a másik meg sajna a barátnőm 20km-re lakik éjszaka közepén nincs busz gyalog meg nem indulnék neki:-D

Szóval ha a lehetőségek adottak az jó...

annyira nehéz ilyen barátnőt találni...gondoljunk bele,amikor elmegyünk valahová szórakozni kareokira vagy buliba vagy kávézóba nem ismerkedünk csajokkal...csak úgy,ha valaki hoz magával egy számunkra új arcot és így bővül az ismeretségünk. Suliban persze könnyebben,sok a lány (most csak barátnőkeresésről van szó,fiú is van azárt a sulikban :p )ott könnyebb barátnőt találni.

De tényleg,hol ismerkedjen az ember,hol keressen barátnőt?

Vegyük a bulit,egy "diszkó"ban nem fogok találni ilyen jó barátnőt,mert a legtöbb piás-drogos és nincs gyereke,lehet még férje sem..már kettő fontosabb közös dolog --valljuk be,miről beszélgessünk egy szingli csajjal? kakis pelusokról és a gyerekruha méretéről?amit ha említek földönkívülinek néz?..

Egy kareokin vagy kávézóban már nagyobb eséllyel találkzunk szimpatikus barátnő jelölttel..

Egy szó mint száz,vágyunk rá hogy legyen egy jó barátnőnk,de nem beszélgetünk a szórakozóhely női mosdójában,ha igen akkor is néznek nagyokat,ha mosolygok vagy mondom milyen szép a hajad,rucid stb...van aki kedvesen beszélget velem,aztán jó bulit kívánunk és ő jobbra én balra...

Az internet meg nekem elég karcsú...arra jó,hogy leszűrjük nagyjából megeggyezik e a véleményünk,de aztán a találkozásoknál meg lehet kiderül félreismertük nagyon az illetőt (nekem volt ilyen sajna,mekkorát koppantam)

Lehet,már az is probléma hogy ennyire vágyunk a Nagyon Jó barátra és egyből akivel összefutunk,már szűrjük is hogy lehet rá számítani...megfelel e Jó Barátnak. Pedig egy tényleg jó barátság évek alatt alakul ki -Édesanyámnak 7évébe tellt, és most hogy jó pár évig minden rendben ment egy újabb élethelyzet megint távolabb sodorta őket...

Én már azon is gondolkoztam,hogy amire vágyok,olyan nem is lesz sosem :S Túl sokat várnánk el a másiktól..az az érzésem.

Ez attól is függ a férjed hogy áll hozzá,ha pl.látja hogy nagyon jó barátnők vagytok és eddig is lehetett rá számítani,akkor lehet éjjel is bólint hogy menj,ha nagy gáz van ő majd felkel a picihez,ha ébredezik éjjel. De azt hiszem,ez annyira ritka -mármint az ilyen igaz barátság,meg ilyen esetben a megértés a férj részéről....

Engem mondjuk éjjel nem is lehet hívni,le vagyok némítva,férjem kikapcs,vezetékes nincs.

De én indulok hajnalban gyerekestül,ha rám van szükség...sosem akadály nekem a fiam. Ha már többen lesznek,lehet kissé nehezebb lesz :P eggyel még kivitelezhető :D

Na jó nekem a barátnőim közel laknak hozzám.Az egyik kb 1 km a másik 300m. Nekem könnyű. Sokan mondják ha valaki messze lakik a barátjától ill a barátnőitől az még működhet.Nekem is volt egy aranyos barátnőm,de amikor távolabb kerültem hozzá ami kb 25 km valami elromlott. Ha találkozom vele beszélgetünk de mindketten tudjuk ez már nem barátság.No persze nálam is első a gyerek! Utána minden más,de ezt Ő is tudja.

Szép napot mindenkinek.UI: A barátság mindenkinek mást jelent,nekem ezt jelenti:)

Persze mindezek ellenére ismerek olyanokat is akik már 20-30 éve elválaszthatatlan barátok annak ellenére hogy mindketten kapcsolatban vannak.Halkan megjegyzem hogy irigylem is ezért őket!!! :) Mert nagyon szerencsések.

Egy igaz barátság hosszú-hosszú idő alatt jön létre...

Szerintem ahogy az ember bizonyos helyekről továbbáll úgy maradoznak el mellőle a régi barátok (gondolok itt a suliváltásokra,lakhelyváltásra és szerintem egy nagy választó amikor az ember megnősül illetve férjhez megy-vagy összeköltözik a kedvesével.

Az én gyerekkori legjobb barátnőm is így maradozott le mellőlem:(

Egymástól messze kerültünk közel 100 km-re és annak ellenére hogy sosem veszekedtünk,egyre kevesebbszer találkoztunk az évek során, persze ha összejöttünk minden szép és jó volt,de már nem az az igazi barátnő volt mint egykor régen...

És mára elértük azt vele hogy igazából azt sem tudom mikor láttam utoljára:(

Neki is nekem is gyerekeink vannak,leköt a család és 30km-re vagyunk egymástól és körülményes lenne azt hiszem összehozni a találkát,mindkettőnknek más már az "életvitelünk"...

Ő volt nekem az 1. igazi barátnőm...

tényleg nem tudom már csűrni, se csavarni. én is igazbarát hadirokkant vagyok. közben én is csak egy megértő és 100%őszinte barátnőre vágyok, akivel meglennének a saját titkaink.

nekem is volt részem a túl keveset foglalkozom vele veszekedésekből és abból, hogy ilyenkor direkt nem keresett azzal fűszerezve, hogy jónéhány fontos dolog utólag derült ki róla.

most más barátnők sütkéreznek a baráti dicsfényében, engem meg elpakolt valahova a sötétbe a háta mögé vagy még oda se.

:) evvan

nem akarom csűrni-csavarni, mert igazán jól szerintem ezt úgy sem lehet leírni :)

de igazad van, elvárásaink mindig vannak a másikkal szemben. kérdés, hogy a szeretet milyen hamar tudja lebontani a haragot az általad említett eset után

ezzel teljesen egyetértek... Nekem 2 nagyon jó barátom van az egyik az anyukám a másik a párom, de mivel ő korombeli is így vannak dolgok amiket ő jobban megért, anyukám meg nő így olyanok is vannak amit inkább ő ért meg.

Több éves barátságomnak úgy lett vége mint a legrosszabb szakításoknak mindenféle oda nem illő trágár kifejezést a fejemhez vágott... mindig bunkó volt másokkal meg flegma de velem soha és azt gondoltam hogy csak azokkal iylen akik "megérdemlik" aztán most én is azok közé tartozom.. És a többi bnőm is elfordult tőlem mert az én társaságom sneki nem kereste és az snekit nem érdekelt hogy én h érzem magam, mindenki elkönyvelt engem a szarnak anélkül hogy kérdeztek volna tőlem is hogy mégis hogy volt ez...Eleinte nagyon fájt mert évekig jól megvoltunk...és az a legdurvább hogy tényleg nem tudom h miért fogalmam sincs, előtte márvolt is egy veszekedésünk azzal a címszóval h én nem foglalkozom vele... Én meg modntam hogy 1 őszinte barátságban ezt meglehet bezsélni sztem, meg ha szeretek vkit aki nem is feltételezem róla iylet hogy direkt nem érdeklődik felőlem. Utólag visszagondolva nyilvánvaló hogy soha nem volt a barátom. Most rengeteg jó haverom van igazából elmondunk egymásnak elég sok mindent én elmondhatom hogy őszinte vagyok velük. utálom a hazugságot. És ez így pont jó nekem nem akarok már azon fáradozni h "legjobb bnőim" legyenek... nők között szem am is ritka az ilyen, de létezik

Egyrészt nagyon szépen meg lehet fogalmazva az egész és egyet is értek vele. Másrészt nem feltétlenül értek egyet vele. Mert igen, az igaz barát ilyen lenne - egy rózsaszín világban. El tudok képzelni egy ilyen barátságot, de ahhoz az kéne, hogy szingli legyek. Meg ő is. És akkor amolyan szex és new york módra sokat lógnánk együtt, ha ez nem menne, mindig mindent megbeszélnénk telefonon, ha örömünk, bánatunk lenne egyből hívnánk a másikat, elmennénk ide, oda, amoda és a többi... De van egy párom akivel együtt élek, vele osztom meg a mindennapjaimat, a gondolataimat, mindent. Ami nem jelenti azt, hogy nem hívom fel a legkedvesebb barátnőmet, mert igenis felhívom, ha valaminek nagyon örülök vagy épp ellenkezőleg: nagyon nem, vagy semmi nem történt, csak megkérdezem mi van vele. De nem tudom az életemet egynél több emberrel annyira megosztani, mint a párommal.

Amin már jó néhányszor én is gondolkoztam, hogy milyen is az igazi barát. Mert nekem van olyan, akit nagyon-nagyon szeretek, mikor legelőször találkoztam vele, olyan volt, mint a villámcsapás (pont, mint a szerelmnél), úgy éreztem megtaláltam a másik felem. Mindig meghallgat, nála jobban senki nem ért meg, és ha nem is ért velem egyet, megmondja, de arról is biztosít, hogy az én álláspontomat is érti. Viszont nem biztos, hogy ha lenne valami gáz, annyira számíthatnék rá. Nem tudom.

Van olyan barátnőm, aki teljesen másmilyen, mint én, mindent teljesen másként látunk, ettől függetlenül mmégis barátnők lettünk és ő viszont az az ember, akire tudom, hogy fizikai segítségben is számíthatok, hisz egyszer már kellett és segített. Szóval lehet, hogy rá mondanátok, hogy ő az igazi barát, nekem mégis az először említett hölgy a legjobb barátnőm, akit imádok, sokszor eszembe jut és tényleg fontos, aki nélkül nem tudnám elképzelni az életem, mert üresnek érezném. És szerintem ez a lényeg ugyanúgy, ahogy a szerelmnél: lehet, hogy a másik nem hibátlan, de neked mégis tökéletes.

Bocs, hogy hosszú lett. :)

Én is kívánom a cikk írójának! Mennyire vágyok rá én is...de az,hogy kiderüljön ki az igaz barát,sok év kell ám.

Sok ember csalódott már,sajnos.

Mint az előttem íróknak,nekem is ez a szitu ...akik voltak barátok azok eltűntek...férjemnek is nekem is. Volt aki 2év után felhívott,elmeséltem hogy gyerekem van és férjem,mondta majd visszahív......azóta hív :D jó,mi? :))

Szóval én is csak kívánni tudom,hogy mindenkinek legyen egy a cikkben leírt barátja!

az idilli baráttól nem lehet elvárni, hogy állandóan a rendelkezésedre álljon, hiszen ha elég barát vagy neki, van benned elfogadás is... hogy van saját élete azért rajtad kívül is...

az igazi barát több, mint a cikkben leírtak. az igazi barát akkor is a barátod marad sértődés nélkül, ha neked nincs időd, kedved őt éppen akkor átölelni, meghallgatni, amikor erre igényt tartana, megért téged és elfogadja + ugyanez fordítva is.

nincsenek elvárásai(d), hogy most átmegyek és elpanaszolom neki az újdonsült problémámat, de ha meg mégsem jön össze, akkor úgy érzem, cserben hagyott? a cikkben leírtak túlságosan idealizálják a barátságot, szerintem nagy hiba leírni, mert pont hogy baráttal szembeni elvárásokat támaszt... ráadásul ideologizálva.