Negatív hozáállású/felfogású gyerekek (beszélgetős fórum)

ez igen gratula

az a baj, hogy a gyerek számára "példakép" a nagytata

nem csodálkoznék ha a felnőtt korában dohányozna és alkohol problémái lennének

sajnos ez van

a gyerekek még nem tudnak úgy különbséget tenni, hogy mi a követendő és mi nem

és ezt a szülők még meg is erősítik benne

jaj

erről most eszembe jutott az egyik rokonféle kisfiú: aki borrrrrzasztóan akaratos ugyebár... mert nem hajlandó az autósülésben ülni, hanem elöl kell az anyja ölében tartani, de néha mégis sikerül nekik mert vesznek neki egy doboz cigit és akkor leül (???????). mert ugye miiiilyen aranyos, amikor utánozza a tatáját: leül az asztalhoz, keresztbe rakja a lábát, elé veszi a kis pálinkáspoharat, hamutálcát, fogja a cigit és az öngyújtót, cigit a szájába veszi és úgy tesz mintha meggyújtaná, beleszív, aztán komoly mozdulatokkal a hamutálba "veregeti" a hamut, és azt mondja: na akkor beszélgessünk!

nem hittem el amíg a saját szememmel láttam!!

nem azt hogy megteszi, hanem hogy mindezt nemhogy megengedik neki, hanem még tetszik is a szülőknek, nagyszülőknek.

megőőőőrülök

nem vagy fahumorú

én sem szeretem

de sajnos hiába igyekszem az oviba a gyerekeket erről leszoktatni

van, hogy 1 gyerekre 1 perc alatt 3x kell rászóljak mert kú..a anyázik

verekszenek, ráromkodnak

ááááááhhhhhhhhh

ilyenkor kellene őket leszoktatni róla

vagyis egyszerűbb lenne rá sem szoktatni

na igen

abba már én is bele futottam, hogy a szülők nevetnek mikor a gyerek csúnyán beszél

nehéz megállni, hogy a gyerkőc előtt nem beszéljünk csúnyán, de meglehet

én tudom

óvónéni létemre nem engedhetem meg maganak a csúnya beszédet

Hát vannak nagyon okos szülők...

Én annyira fel tudom azon húzni magamat,amikor felnőtt emberek viccesnek találják amikor egy kisgyerek csúnyán beszél.Van a családban is,és ismerősi körben is,amikor a beszélni alig tudó baba káromkodik csúnya szavakat használ,és ezen a felnőttek baromi jól szórakoznak,viccesnek tartják.Szerencsétlen gyerek meg azt hiszi ez jó,és ismételgeti.Lehet én vagyok fahumorú,de nem tudom értékelni az ilyet.Sőt,meg van a véleményem az ilyen emberekről.Én még a 16 évestől sem tűröm a ronda beszédet,nem is használja(legalábbis itthon nem).

jaaaaaaaaaaaaaa

én nem célozni akartam senkire

nem is olvastam bele a fórumba

ezt csak leírtam, hogy a gyerkőcnek már ilyen kicsi korban önértékelési problémája van, köszönet a szülőnek

nem szabadott volna neki ezt így "beleverni" a gyerekbe

de azért nem szoktam a gyereket lealázni.

még azt sem mondom rá, hogy buta, hanem hogy butaság, amit csinált, ha rosszul vislekedik.

:(

Akár célzásnak is vehetem-egyrészt a szülő példát mutat a gyereknek, másrészt alapjában minősíti, és a gyerek így viszonyul önmagához.

olyan szívesen megemészteném már, csak ne rakna mindig utána egy lapáttal...

jól látod ezt a mintát is, én is az anyukám mintáját vittem magammal, aki az apu mellet anno, még az ivott, igencsak sokat tűrt. így én is úgy voltam vele, nekem az a dolgom, hogy tűrjek.

sőt még az anyósom is erre bíztatott: tűrjél, a gyerekek érdekében!

a fiamnak van férfimintája, sokszor fel is említem neki azokat pozitív példának, pl. hogy a tata sem hisztizik (na képzeld fiam milyen is lenne az), amikor nem sikerül neki megjavítani a traktort, hanem megpróbálja újra és újra amig végül sikerül. vagy a párom sem vagdalózik, amikor a fél kezével nem tud valamit megcsinálni, inkább újra próbálja, vagy szépen megkér hogy segítsünk neki. sőt,mégnéha az apát is felhozom, ha tudok rá pozitív példát mondani, hogy lássa agyerek milyen viselkedést kell követni.

egy történet az oviból

Én mint óvónéni ott ültem egy kisfiú mellett tízórainál.

A kisfiú neve Máté és középsős. Csúnyát mondott egy csoporttársának és én meg megkérdeztem, hogy Mátékám ilyet szabad mondani?

ez egy csúnya szó és ilyet nem használunk

ezt én mondtam

erre Máté:

De szabad mert ő Bunkó(a Máté a bunkó)

és kérdem, hogy kimondta ezt neked?

Máté monda, hogy az anyukája szokta ezt neki mondani

................

szóval igen

gratuláltam az édesanyának

úgy érzem, én már túlléptem ezen, már amennyire ez lehetséges. de hogy az akkorihoz képest nemhogy 180 fokot változtam, hanem még fejlődtem is, néha még én sem hiszem el.

egy-két évvel ezelőtt még féltem az emberektől, (én akinek lánykorában 20-30 fős fix társasága volt), nem tudtam beszélgetni, feszült lettem, ha valakitől kérdeznem kellett, leblokkoltam ha kettesben maradtam valakivel és beszélni kellett, mert úgy éreztem, senkit nem érdekel amit mondok, vagy ha mégis mondtam, attól féltem, hülyeséget beszélek és kinevetnek. értem ezt a munkahelyemre, mivel barátaink egyáltalán nem voltak, a szülőkön kívül szinte senkivel nem kontaktáltunk, néha még azokkal sem.

most meg bárkivel, bármiről képes vagyok beszélgetni, hisz szinte naponta jön hozzánk valaki, min. egy kávéra, de van hogy vacsorára is.

Jaj Istenem:((Ez szörnyű lehetett.Gondolom elég neked is kiheverni ezeket a borzalmakat.De a gyerekeid meg ebbe születtek bele.

Egyszerűen hihetetlen miket meg nem tudnak tenni emberek a másikkal.Nem hiszem,hogy az ilyen emberek normálisak lehetnek.Komoly pszichés baja lehet az exednek.Nem túlzás ha azt mondom terrorizált téged..

mért tűrtem, mért tűrtem... ezerszer kérdeztem már én is magamtól. mert nem voltam önálló emberi lény, függővé tette magától minden gondolatomat, minden lépést ógy léptem meg mindtha ő is ott lenne és látná...

és ami a legérdekesebb(???) benne, hogy még mindig tűrném, ha ő ki nem mondta volna a végszót a válásról. persze, ebben is ő döntött, mint mindenben.

összvissz 6 év házasság volt, ebből kb az első kettő még o.k. volt.

a gyerek ezt látta. egy példát hozok megint, milyen érték lehettem a kicsi szemében. amikor a válás után indultunk meglátogatni a nővéremet a két gyerekkel, apu kocsijával (ahol akkor már másfél éve nem voltam), afiam indulás előtt aggódva kérdezte, hogy: "anyu, el tudod te egyedül hajtani ezt az autót szegedre?"

egyszerűen nem hitte el a gyerek hogy képes vagyok önállóan bármire is.

A gyerekek okosak.Ahogy nő látni fogja,hogy nem tökéletes az apja.Nem kell neked sem most ezt elhitetni vele,nem baj ha engeded látni neki a rossz példát,és elmagyarázod a gyereknek,hogy ez igenis nem jó ahogyan az apja él,és amilyen ember.Nem kell szidni előtte,sem csúnyán beszélni,de nem kell hamis képet festeni agyereknek az apjáról,hogy azt higgye tökéletes.Ha nem jó ember,akkor sajnos nem az,és igenis legyen vele tisztába a gyerek is.Később csalódna benned is ha becsapnád.

Mostanában sokat beszélgettünk erről a fiammal.

Őrá nem volt kíváncsi az apja,hasonlóan akart velem is viselkedni a válásunk előtt mint amit leírsz az exedről,csak én nem tűrtem,elváltam tőle.Nagyon nehezen vette tudomásul,sok idő kellett amíg beletörődött.Addig pedig jöttek az aljas dolgai.Gyt-t soha nem fizetett,soha semmilyen alkalomra semmit nem kapott a gyereke tőle,soha nem érdekelte miből él eszik tanul...stb..Amikor kénytelen volt tudomásul venni elveszített engem,azóta a gyerek felé sem nézett.Igaz sosem szidtam előtte,de nem mondhattam neki azt sem,hogy apád micsoda egy tisztességes arany ember,amikor az ellenkezőjét bizonyította.Nehéz volt ezt agyereknek tudomásul venni,hogy ilyen és nem fontos az apjának,de nem volt más választásunk.

Nagyon jó, hogy látod, TE is részese voltál annak, ami történt. Az is nagyon jó, hogy megráztad magad, és léptél. Az ex, mivel nem kapja meg azt az energiát amit megszokott, hát persze, hogy tombol. A dologban a legfontosabb, hogy maradj tudatos! Lásd, hogy mi történik, tudd, hogy nem MIATTAD hanem VELED történik mindez. Szerintem a kisfiad a helyzetre reagál. A férfi mintája ez: ugyanazt teszi mint az exed, vagy mindenben a rosszat látja, vagy ha bátorítást kap, uralkodni parancsolgatni próbál (kisujjad nyújtod, karod akarja). Idővel remélhetőleg lesz más férfi mintája. Figyelj arra, hogy milyen férfiak veszik körül (nagypapa, barátok, esetleg később egy új társ). Ebből meríti a viselkedési mintáit. A lányod női mintában a szeretetet, megértést, tűrést látta, persze,hogy nem olyan mint a fiad. Ne sürgesd magad/magatokat! Ez idő. Szerintem nagyon-nagyon jó úton vagy, úgy tűnik abszolút tudatos vagy a helyzetedre. Hidd el, idővel fogsz tudni szeretettel fordulni az ex felé, csak még neked is emésztgetni kell.

Szorítok, sok szerencsét!

... a gyerek nem hülye, csak KICSI... ezt soha ne felejtsd el. Az én kicsikém is sokat sírt annak idején, mert apa megígérte, hogy jön érte és nem jött.. majd a szívem szakadt meg, amikor sírt a sarokba bújva, hogy "miért nem lehet értem jönni?" ... most lassan 15 és 18 évesek, imádják az apjukat minden hibájával együtt, de abban megegyeztek, hogy egyik se akar rá hasonlítani... és párnak se választanának hasonló típust.

A minta Te leszel... Te vagy velük, Te diktálod az értékeket, Te alakítod ki a szokásokat, hagyományokat... szóval a balhé a Tiéd lesz! ;)

nem, azt nem érzem, hogy nekik nem fontos az apjuk. igenis fontos, szükségük van az apjukra, ezért nem is mondtam nekik soha egy rossz szót sem rá, bármilyen baromságokat is csinált.

nem illettm őt sem "hülye", sem "majom" szavakkal, de még a "milyen apa vagy te, marha" és a "b... meg" sem csúszott ki a számon a gyerekek füle hallatára, mint ahogyan ő minősített engem.

volt eset, hogy elmegyaráztam a gyereknek, hogy apának ez és ez a lépése nem volt helyes ezért és ezért, pl. amikor ahelyett hogy szülinapra vitte volna a kis barátjához a fiamat, inkább elment focizni...

nem tudom, már megint teljesen elbizonytalanodtam, hogy mi helyes és mi nem. kell mondani bármit is? nem kell?

ha nem magyarázom el a gyereknek az értékeket, az apját istenítve fogja követni és utánozni, annak minden gesztusával, véleményével és hozzáállásával együtt. és akkor oda jut ahol most ő van: nem beszél az anyjával, a húgával, nincs egyetlen barátja sem, a mukahelyén a beosztottjai utálják, mert fölényes és uralkodó, és mindenkit lenéz.

Látod,így éltél mellette,mit vársz a gyerektől?

Tudom,hogy eső után köpönyeg ez már,de miért hagytad ezt tenni magaddal és a gyerekeiddel?Miért éltél így?Meddig voltatok házasok?

Szerintem sokat nyomnak a latban az örökletes tényezők.Habár sokan nem akarják ezt elismerni,de én is felfedezni vélem a gyerekemben az exem egyes tulajdonságait,pedig nem látta agyerekét 15 éve.Nem csak a negatívakra gondolok,bár sajna ez szembetűnőbb.Igaz,hogy neveléssel szeretettel pozitív hozzáállással sokat lehet változtatni,de a vér nem válik vízzé.Pont ezért vannak emberek gyerekek akiknek a hatalmas önbizalmát szinte semmivel nem lehet leverni,és vannak akiket állandóan biztatni kell,folyamatosan kell érezniük a pozitív visszajelzéseket,hogy igen Ők is értékesek,okosak szépek...stb.

Persze az életkörülmények is nagyon sokat számítanak,hogy békébe nyugalomba szeretetbe nőhessen fel a gyerek.De van aki jobban viseli a viszontagságokat,és van aki kevésbé jól.

az az ember letiport engem! elnyomott, elvette az összes önbizalmamat, az önhitemet, az addig büszkén viselt pozitív világnézetemet, majdnem elszakított a családomtól, elmarta az összes barátomat! uralkodott rajtam, azt is megszabta, hogy milyen ruhát vehetek fel, kivel beszélhetek, minden téren elenőrzött!

és ezt szándékozott volt folytatni a válás után is, és amíg nem álltam talpra, hagytam is.

miután végre visszatértem saját magamhoz, és egész emberré lettem, többé nem hagytam, hogy még mindig felettem lebegjen a szelleme minden lépésemnél.

azóta cirkuszol, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogyan őkelme azt éppen elképzeli.

nem tudok szeretettel viszonyulni hozzá, amikor ő hol szemben, hol a hátam mögött támad, válogatott eszközökkel. nem fogom alárendelni magamat. ha kisujjamat nyújtom, ő rögtön a karomat rángatja.

és sajnos TUDOM, hogy ez az egész rossz hatással van a gyerekre.

érdekes módon viszont a kislányt egyáltalán nem érdekli ez a cirkusz. szeret mindekit, mindent, örül a világnak.

nem csodálkozok rajta, hidd el.

tisztában vagyok a kiváltó okokkal, az előzményekkel. más lapra tartozik, hogy az említett viszonyt egyáltalán lehet e rendezni, tudom, hogy jót tenne mindenkinek, ha igen, de ha mégsem, akkor is valamilyen módon szeretnék a gyereken segíteni.

igen, jól látod: családból hozott dolog. az apja, akivel elváltunk, egy az egyben ilyen, alapszinten. egy pl.csak ebből: engem, aki egyébként egy pozitív, bizalommal teli, talán kicsit naiv is voltam, mindig arra bíztatott az exem, hogy először mindig feltételezzem a lehető legrosszabbat az emberekről, így később nem fogok csalódni bennük.

ebből az egyetlen példából is világosan látszik, hogyan viszonyul a világhoz. tehát van honnan örökölni, példát venni a gyereknek.

nekem meg nagyon rosszul esik, amikor látom, hogy szinte az apja összes negatívumát a gyerek magában hordja.

Hú, szerencsére az iskolához elég jól viszonyul, szeptemberben fog kezdeni és már nagyon várja, mert hatalmas tudásvágya van.

viszont pl. ajándékot kap, akkor elveszi, jobbik esetben halkan megköszöni, aztán az első kérdése, hogy: de ez majd biztos eltörik, meg úgyis elszakad, a labda úgyis kilyukad, a biciklilánc úgyis leesik, ha epres csokit kap-miért nem tejes, ha leves (vagy akármi) van ebédre-jobb lett volna...(akármi, csak nem az, ami éppen előtte van).

nem tud úgy örülni, lelkesedni, mint általában a gyerekek szoktak, semmiért. ha tanítunk neki valamit, az első sikertelen próbálkozés után vagy feladja és morogva elvonul, hogy neki ez úgysem sikerül, vagy hisztiben tör ki hogy ő ezt nem tudja.

dícsérem, amikor okos, ha szépen beszél, ha ügyes nagyfiú, és jól viselkedik, de néha azt veszem észre-bár lehet hogy ezt butaságnak tartjátok- hogy a dícséretek után mintegy "meghízik a mája", és egy szinttel fejlebb érzi magát mndekinél, mivel ő okos, ügyes és egyéb. olyankor elkezd parancsolgatni a húgának, visszabeszél, mivel ő már nagyfiú.

mintha átesne a ló túloldalára...