Ne a halottakat, az élőket ünnepeljük! (beszélgetős fórum)

Ha nem szóltál volna bölcs maradtál volna!

Egy jó pár dologgal nem vagy tisztában.

Nem hiszem, hogy következetesen gondolkodsz.

Úgy gondolod, hogy aki szoros kapcsolatot ápol a szeretteivel, az nem bánkódik utánuk? Szerintem épp ellenkezőleg.

Amiről te itt írsz, az lelkiismereti kérdés, az bűntudat. Csak azt nem értem, hogy ez a kérdés téged miért zavar?

Igen, vannak, akik sose törődtek egy vagy több szerettükkel, és vagy kötelességből, vagy valódi megbánásból most aztán agyoncicomázzák a sírjukat, és zokogógörcsben fetrengenek...

De ez az ő bajuk. Hibáztak, és most már csak ennyit tudnak tenni. A cikkedből nem nyernek semmit.

Akik még nem vesztettek el így senkit, azok pedig úgyis a saját fejük/szívük/kötelességtudatuk szerint cselekednek. Akik nem érzik hiányát a kapcsolattartásnak, gondoskodásnak, azokra úgysem hat a cikked. Később fognak rájönni. De ez meg az ő bajuk.

Mindenkinek joga van hibázni, és mindenki hibázik is, ki így, ki úgy.

Nem értem, hogy ez mért zaklat így fel téged.

A cikkíró kissé szélsőségesen látja a dolgot, szerintem nem ennyire "rossz" a helyzet.

Persze valóban, sokan kirakatszerűen rendezik ilyenkor a sírokat, miközben az elhunyt eszükbe sem jut. De nem hiszem, hogy ez tipikus lenne.

De ha az is, akkor is, ugyan kit érdekel? Mindenkinek szíve joga úgy csinálni, ahogy ő gondolja.

Én azt hiszem, hogy mint mindenben, itt is sem jók a túlzások. Menjünk el, gyújtsunk egy-két mécsest, vigyünk egy virágot (ne egy boltnyit) és gondoljunk szeretettel és hálával elhunyt szeretteinkre, idézzük fel a szép emlékeket, ha tüske van bennünk, próbáljunk megbocsátani. Ennyiről szól szerintem ez az alkalom, ami nem igazán ünnep.

Én így gondolom.

De mert én vagy más így gondolja, attól még nem kell senkit megvetni, aki nem, aki esetleg társadalmi szokásoknak, elvárásoknak akar megfelelni, esetleg versengésre használja ezt az alkalmat.

Azt sem kéne megvetni, aki az év többi részében a távolság, vagy szimplán a rohanó mindennapok miatt nem tud eljutni gyakrabban szerettei sírjához, esetleg nem jutnak eszébe naponta, elvégre az élet megy tovább...

Ezért még nem kell senkit megkövezni. Már csak azért sem, mert a cikkíró szerint az életre, a mára, és az élőkre kell koncentrálni, kifejezni az érzéseinket... Akkor hogy is érnénk rá a temetőkbe futkosni???

Szóval van itt némi ellentmondás is.

Szerintem sem ünnepeljük a halottakat, hanem emlékezünk rájuk és ez nagy különbség!

Én a 7 hónapos kislányomat veszítettem el nem is olyan régen, nem járok temetőbe, mert nem tudnék éppen ezért elhamvasztottuk és a hamvait szétszórtuk! Amikor kimegyek arra a helyre minden hónapfordulókor EMLÉKEZEM rá és a vele töltött időre! Örlődöm, hogy mi lett volna ha... és milyen jó lett volna több időt tölteni vele pedig minden percben vele voltam!

Nem szabad ezt ennyire keményen megítélni szerintem!

Én nem járok temetőbe, mivel senki olyan nincs ott, aki jelentősebb tényező lett volna az életemben,persze fordítva sen...rokonaim természetesen elhunytak, de nem volt köztünk élő kapcsolat, ezért nem is tartom fontosnak, hogy ellátogassak hozzájuk...

Azt én is furcsálom, hogy sokaknál egy abszolút rossz kapcsolatban, felmagasztalódik a másik, ha meghal, pedig életükben ki nem állhatták egymást.

Nagyon kevés olyan ember van, aki még nem veszített el olyan családtagot, barátot, akiért a szíve ne fájna nagyon.

Biztos vagyok benne, hogy mindenki kimegy a temetőbe amikor csak teheti, vagy nagyon sokat gondol szeretteire máskor is, nem csak ezen a napon.

Ez az egy nap van, amikor szinte egész nap "csak" rájuk gondolunk, mert még mindig nagyon hiányoznak az életünkből!

É miért ne!!!

Semmi köze a halottak napjához a barátságnak, az egy más dolog.

Szerintem összetéveszted a "szezont", a "fazonnal"!!!

Na, pont ezt gondoltam, amit Te ahogy végig olvastam a cikket...nem tetszik..sokan nem tudják,hogy mikor van a halottak napja, és 1-ét mondják, mert nem is veszik a fáradtságot,hogy utána olvassanak legalább..és igen, miért ne lehetne halottak napja? Nem fáj az senkinek..biztos vannak sokan, akik a rohanó világban nem érnek rá még emlékezni sem, legalább ilyenkor elmennek a temetőbe..

Mondjuk én nem járok temetőbe, csak temetéskor...nekem az elhunyt szeretteim a szívemben vannak, az év többi napján is eszembe jutnak egy felidézett emlékből, egy akármilyen esetről..és ha a kisfiam nagyobb lesz, akkor mesélni is fogok nekik róluk....gyertyát minden évben gyújtok értük természetesen.

Egy baj van ezzel a hoxával: hogy minden cikkhez fórumot rendel. Speciel én nem bocsátottam volna soha vitára, hogy ezzel kapcsolatban ki a véleménye. Az enyém ez. De azért örülök hogy néhány embernek átjött a lényeg, mint Hercenő, Kriszton és Katykóca.

Nem írtam bele a cikkbe, mert gondoltam, kinek nem inge, nem veszi magára.... de hát mégis jöttek a magyarázkodások, hogy de hát messze van a sír, stb... ! Nem az a baj, hogy valaki évente egyszer megy a szerettei sírjához, mert nem teheti meg gyakrabban! Hanem, hogy bánkódunk, hogy nincs velünk, holott életében alig foglalkoztunk vele, le se sz@rtuk. Igen, lehet messze lakott, de van telefon, email, sőt, még posta is!!!!

Egyáltalán nem tetszik a cikk, és még csak nem is értek vele egyet. Az első részében van igazság, de alapjában véve vacak az egész.

Nem ünneplem a halottakat, az egy hülyeség, de engedtessék meg, hogy legyen egy nap az évben, amit úgy nevezünk, hogy Halottak napja. Amikor mindenki az elment szeretteire emlékezik. Nem tudom, mi bajod ezzel.

Ráadásul a dátumokkal is hadilábon állsz. Halottak napja november 2.-án van.

Meg kell dolgozni azért a 25 pontért.

Szerintem ezen a napon emlékezzen mindenki arra akit szeretett és már nincs közöttünk.

Ne szomorúsággal. Szeretettel és örömmel gondoljunk arra amikor még velünk volt.

Nem tetszik a cikk! A halottakat nem ünnepeljük!

Rossz a fogalmazás,