Nárcisztikus az anyám. (beszélgetős fórum)
Akkor vezesd be a távkapcsolatot, zárd le a dolgot magadban, ne emészd magad emiatt.
Én apámmal voltam így állandóan vissza mondta ezt is nekem köszönheted. De ő mégis jobban figyelt rám bár ő is csak akkor amikor látszott rajtam hogy szomorú vagyok. Amúgy meg ha ideges voltam minden bolondnak elmondott ő is. :(
Bocsi neked válaszoltam, töröltetni akartam de nem törlik a hozzászólásom.
Nekem is sokszor volt, ilyen. Na látod milyen szépet vett anyád. Meg így jányom úgy jányom.
Én kaptam azért mindent, a legjobbat. Ezzel kompenzálta biztos. A mai napig vesz nekem cuccokat, aztán szememre veti, hogy mi mindent kapok. 🤷♀️
Én már úgy vagyok vele, hogy ennyi bacctatás után, ha kapom, jár. 😜
Mert sokat segít, csak “ára” van.
Egyedül kisgyerekkel nem tudok mindent megoldani.
Nincs gyermekem, feltételes módban beszéltem a gyerekről.
Ha ilyen az anyád, akkor miért viszed hozzá a gyerekedet, miért látogatod te is?
Ilyen esetben én hanyagolnám a társaságát.
Előbb mondta a macskáinak és mondja is hogy szeretlek mint nekem. Bár ezek után azt sem hinném el, sőt szorongnék tőle. Én tényleg nem tudom megérteni, hogy valakibe hogy nem lehet ennyi anyai ösztön. Én szeretettel nézek és tervezek majd a leendő gyerekem életéhez, ha látok baba ruhát is mosolyogva elmélkedem milyen lesz venni neki megannyi cuccot csecsebecsét játékot mindent. Borszasztó és hihetetlen hogy ő ilyen örömöt velem szemben talán soha nem tapasztalt meg.
Ezért IS költöztem jó messzire!!!🤌
Amiket te soroltál abban is van sok megegyező. A dicsérés nagyon, rám csak akkor költött egész életben ha már vagy csupaszon kellett járnom, sőt csak zoknit vett mert ugye az volt a legolcsóbb. De magának megvette az új ruhákat, sajnáltatta magát hogy nincs mit felvennie mikor nekem szó szerint nem volt... sőt bármit amit vett mindent bemutatott és magán is, na milyen? Én meg kellemetlen szájízzel (ugye hogy rám nem költ nekem nem jár az új sőt a használt sem és a figyelem sem) mosolyogtam hogy jó, meg szép mikor igazából üvölteni tudtam volna.
Szörnyű lehet. Soha nem tudnám bántani a gyerekemet. Sehogy, semmikor és semmilyen módon. Mindig dicsérem, segitem, támogatom. Pici korától kezdve.
Ez egy súlyos mentális betegség. Sajnálom akinek ezeket meg kell tapasztalni. Kezelni kellene, a saját gyereküket teszik tönkre, akik a legnagyobb kincsük.
Szóról szóra ugyanez az én anyám is.
Őt dicsérni kell, ő csodaszép és szuper ügyes. Pont olyan dagadt, mint én, de őrajta sokkal szebben állnak a ruhák, én meg borzalmas vagyok. Ő soha nem hibázik, annak mindig más az oka. Mindig van kit hibáztatni maga helyett. Soha nem kért még bocsánatot. Neki köszönhetek mindent, mert minden ami hasznos, azt ő javasolta. Ő soha nem bántott, ez mind hazugság, mert én gonosz vagyok. Engem mindenki utál, a munkahelyemen is mindenki utál. (Soha nem találkozott a kollégáimmal és soha nem is járt a munkahelyemen.) De az összes barátnőm utált szerinte óvodás koromtól, az összes pasim is, sőt, ők undorodtak is tőlem. Megérdemlem, hogy lelépett a férjem.
Bármit felemlegetek gyerekkoromból, ami "terhelő" őrá nézve, az gonosz hazugság tőlem.
Undorító dolgokat mond nekem és rólam a gyerekem előtt, hogy ócska vagyok és tönkre teszem a gyereket. A 6 éves gyerekem kiáll mellettem, és lecseszi már, bár mindig kérem, hogy maradjon ki, stikkes a mama, mindegy mit mond.
Sajnállak, rettentő nehéz egy nárciusztikus jegyekkel bíró személlyel együtt élni.
Szerintem egy igazi nárcisztikus anyának a gyermeke sel lehet egészséges pszichikailag. Tarts önvizsgálatot és esetleg fordulj szakemberhez, hogyan kezeld anyáddal és az önmagaddal való kapcsolatodat.
Én mindig beallom ha hibázok vagy hibáztam, sőt magamba keresem az okot. De ő nem csak hogy mást hibáztat és soha nem kér bocsánatot. De még állandóan cinikusan és gunyosan beszél és rengeteget hazudik. Oly annyira hogy már nem hiszek el semmit sem neki. Gonosz és mások problémáit nagyitja fel vagy kelti életre, manipulál és ezzel ellehetelenít mások társaságától.
Talán én is az vagyok, pedig belenézek a tükörbe és látom, hogy nem igaz. Ez nem nárcizmus, ez maga a valóság. Végül is büszke lehetek magamra, igaz vagy igaz. Hát persze, hogy igaz. Vajon mindenki így van vele? Viccet félretéve, első kérdés: miben nyilvánul meg? Második: Nem lehet, hogy Te is hasonlóan erős jellem vagy, így nem tudtok zöld ágra vergődni?
Az enyém is valószínűleg. Sőt, szoktam azon gondolkodni, hogy az én gyerekem anyjának van-e vajon pár nárcisztikus vonása. Remélem, hogy nincs. 🫣
További ajánlott fórumok: