Nálad vagyok otthon (beszélgetős fórum)

Az otthon csak ott a jó ahol jól érezzük magunkat.

Ehhez joga van mindenkinek.

De ha mást és a körülötte lévő embereknek fájdalmat bánatot okoz ahhoz már nincs jóga.

Mert itt jön az, hogy az isten késik de nem felejt.

Az is önzés, ha szeretsz valakit, és megpróbálsz minél többet vele lenne, az elkötelezettség terhe nélkül, és az is az, ha otthagyod a régi párodat azért, hogy máshol "örömködj"... a kör ördögi:)))

Melyik a nagyobb önzés? Mert az ember mindig csak a maga boldogságát keresi.

"Mindig az a perc a legszebb perc,

Mit meg nem áld az élet,

Az a legszebb csók,

Mit el nem csókolunk.

Mindig az az álom volt a szép,

Mely gyorsan semmivé lett,

Amit soha többé meg nem álmodunk...

Ma a csókra még csak várunk,

Menekülhetsz tőle még,

Megmarad a forró vágyunk,

Mint egy szép emlék.........."

Na mégegy rosszindulatú keserves ember! :((

Szerintem meg pont a szerelemről és a vágyról szól.

Itt olvasgatva a hozzászólásokat az jutott eszembe, hogy ezt csak az érti meg, aki volt hasonló élethelyzetben.

Régebben elítéltem volna a cikkírót, ha hasonló sorokat, érzéseket olvastam volna. Ma viszont azt mondom az igaz szerelmet megtalálni nagyon nagy kincs. Talán a legnehezebb dolog az életben. Én nem engedtem el azt az embert, aki mellett hasonlókat éreztem. Életem legnehezebb és legjobb döntése volt. Lehet megbántottam ezzel másokat, de ugyan mit adhattam volna még, ha a régi kapcsolatban maradok? Keserűséget, boldogtalanságot, hazug szavakat...

Azt írod, hogy "A végletek embere vagyok, vagy szeretek vagy nem. Nincs középút, nincs "csak kicsit". Vagy minden van vagy semmi sincsen."

Akkor ez most, hogy is van? Mégis van kicsit otthon s kicsit máshol? Vele lenni karácsonykor, ez csak döntés kérdése. Tudom, hogy miről beszélek, nekem is volt olyan pasim akinek állítása szerint én voltam a minden, csak épp például karácsonykor felejtette el a mindenét. Te is csak kihasználod azt, hogy valaki más veled mint amit otthon kapsz. Ez nem szerelem, ez egy önző ember kapaszkodása valamiért ami még hiányzott az életéből és amihez szerinte joga van, de mellette úgy gondolja, hogy joga van az eddigi életéhez is.

Ez a cikk nem a szerelmedről szól és nem is a párodról, csak rólad és a te önzésedről.

Bocsánat ha sértő a megfogalmazás, de ismerem amiről írsz, talán csak annyi a különbség, hogy nálunk nem tisztaság és kosz volt szembe állítva, hanem kétkezi szakma és diploma.

Mikor menstruálsz?:-)))))))

Bocs, nem hagyhattam ki, de tényleg kissé lánylelkű a megfogalmazás.

Zavarosnak érzem a cikkedet! Szerintem nem vagy tisztességes egyikkel sem. A szerelmed nélküled töltötte a karácsonyt, miközben ódákat írsz arról,hogy hiányzik. Becsapod a társadat, mert férfiként semmibe veszed. Megalázó és aljas dolog, mert ha tudná, akkor talán kezdhetne új életet Ő is.

Tiszta nőként koszban, piszokban érzed jól magad, miközben az ágy felén ott a sok cucc! Nos én férfiként is, azonnal kifordulnék egy ilyen lakásból, és a vágyam is a minimum alá csökkenne. Talán nem így kellett volna,hogy fogadjon, ha tudta,hogy mész. Alapvetően rendetlen tipus az, akár férfi, akár nő, aki az általad vázolt körülmények között jól érzi magát. Vagy fel tudod „emelni” vagy lesüllyedsz az Ő igényeihez. Ez élettapasztalat, nem sértés. Amikor azzal vagy együtt akit szeretsz, akkor mindent igyekszel széppé varázsolni körülötte nem?

El sem tudnám képzelni, hogy ne a szerelmemmel töltsem a legszebb ünnepet, mindent szépségével együtt?! Az Ő helyében alaposan elgondolkodnék azon, hogy van e értelme az egésznek. Főleg, hogy máshoz tartozol. De ahogy olvasom, ennek már vége. A levél is arról szól, hogy mit nem mondtál el neki. És miért nem? Miért nem tudhatta meg, hogy mit jelentett Neked valójában?

Lehet,hogy fontosabb és eredményesebb lett volna, hogy Ő tudja meg, minthogy mi itt a fórumon.

"Tedd vagy ne tedd, de sohase próbáld!" (Csillagok háborúja: Yoda)

"A lelkesedés diktálja az iramot, de a kitartás éri el a célt." - Dan Millman

Egy ilyen kapcsolat valóban céltalan, mert ugye téged otthon vár valaki és csak a közös boldog pillanatoknak éltek akkor és ott. A pillanatok, meg "mulandók" és "illékonyak".

Szerintem akkor kaphatott volna célokat, ha tényleg beszéltek arról, hogy ki mit gondol/ki mit érez. Hogy egyáltalán adnátok-e esélyt egymásnak, vagy hogyan működne.

Tudom indiszkrét a kérdés, de meddig tartott???

Kedves madolyn!

A hozzászólásokból kimaradt az, hogy történhet úgy így is: Igaz a szerelmetek, a priccset felváltja egy franciaágy a lakás tiszta és takaros lesz. Úgy történik, hogy a szerelem az, ami mindent megváltoztat. Neked elég a kicsi lakás, neki jó, ha tiszta és takaros. Csak együtt legyetek.

Egyszer volt, hol nem volt...volt egy férfi, aki nem tisztelte az életét ezért másokét sem. A férfi a halál torkában járt az ördöggel cimborált. Volt egy nő, szeretett mindent, ami él. Más városban éltek egyszer mégis találkoztak és pattogtak a szikrák, pezsgett a vér. De nem kapott utat az érzés. Mindketten kapcsolatban voltak és amúgy is nagy volt közöttük a szakadék. Fél év múlva újra találkoztak és a levegő megtelt feszültséggel. Már nem voltak kapcsolatban, szinte ugyan akkor szakítottak, egymástól függetlenül. Minden lehetett volna akkor, ott, de a nő elnyomta az érzelmeket. Hazament, de néhány hónap múlva megint találkoztak. Nem volt menekvés, bele kellett vágni, rá kellett lépni az útra. A férfi már a fényben jár. 4 éve él együtt a férfi és a nő,lett egy csodálatos gyermekük és akarnak még. Most is, sok mindenben mások, de egyre több bennük a közös is. Már nincs akkora vonzás, hogy beszippantson mindent maga körül. De van boldogság, szeretet és tisztelet.