Mozaik család - a páromnak gyereke van... (beszélgetős fórum)

Nem a megoldást várnám tőle, hanem hogy ő mit gondol arról, hogy a gyerek hetente 4x random szerűen ott van. És nem támadólag vetném fel hanem őszinte kérdésként: jó ez így?

És az sem biztos, hogy az anyuka tudatában van azzal, hogy a fórumindítónak ez már mennyire terhes. Ha jóban vannak, szerintem egy misét megér, hiszen a jövőjükről van szó. Ha a fórumindító kiáll a sorból, hová megy ilyen biztonságos és szeretett teljes helyre a gyerek heti 4 x? de lehet, hogy az anyu számára ez nem fontos szempont.

Egyébként ez a "csak második lehetek" dolog nekem a masodik apukás kapcsolatban jött elő, de ezért részben szerintem én is felelős voltam. Abba a kapcsolatba sajna úgy vágtam bele, hogy lélekben még nem zártam le teljesen az előzőt (tortenetesen a lent említett ketgyerekes apukasat), nem voltam biztos magamban és az új kapcsolatban. Pedig amúgy jófej pasi volt, a tenyerén hordott, hamar bemutatott a családjának, a kisfiának (neki csak egy gyereke volt, akit az édesanya nevelt), a család is normális, kedves volt. (Nb., előző hapsikam szüleivel nem is talalkoztam, pedig közel laktak a hapsiékhoz és a kapcsolat is tartott egy ideig, aztán mégse. Ott mondjuk az exnej volt a ludas, otthagyta őket, mig a masodik esetben a hapsi kezdeményezte a különválást, mert kihunyt a tűz.)

No de. Szóval az elején minden happy volt és sunshine, gyerekkel is jóba lettem, gyakran volt velünk, bár ott aludni sose aludtunk ott egyszerre -már a fiúcska és én. Csak aztán elbizonytalanodtam, meg az előző delikvens is mintha megbánta volna, hogy rútul rászedett, és felvette velem a kapcsolatot, így kedvesem a gyereke fele fordult. (Bár, hogy csak az én bizonytalanságom vagy egyéb oka is volt-e már nemtom.) Tényleg, ez a "meg kell etetnem a kisfiamat", "el kell altatnom a kisfiamat" volt az altalanos, a gyerekhez valo, gyerekkel kapcsolatos gügyögés (hatéves kisfiúról volt szó, tehát bőven nem babuci volt már). Végül nem emiatt, nem a masodiksagom okán lett vége, hanem hirtelen más lett a cél. Addig nősülni akart, újabb gyerekeket, akkor megijedt és visszakozott. Vagy nemtom. Azóta se nősült újra, ha jól tudom, bár talált egy remek lányt, nőt (ismerem a csajt,jófej, vagany), akivel közös az érdeklődésük, hobbijuk, el is jegyezték egymást olyan 5-6 éve.

De nekem ott akkor lett elegem az elvált hapsikból, akkor döbbentem rá, hogy dehogy fognak ezek ujranosulni. Nem véletlenül váltak el.

Pár hónappal a kapcs. vége után találkoztam a férjemmel, aki végre teljesen kortársam és nincs "múltja".

Hát, ennek is tobb mint 8 eve már, azóta házasok vagyunk és van két gyerekünk.

Szóval asszem levonhatom a tanulságot, gyerekes pasival csak akkor kezdenék, ha van már saját gyerek is. Úgy egyenlőek az erőviszonyok.

Egyik barátnőméknek mukodik is, talán pont emiatt is, o is, volt férje is egy-egy már gyerekes társsal jöttek össze, mind jóban vannak, mint egy nagy kiterjedt család. :)

Fú. Most ez hülyén hangzik, de ha 5-10 évvel fiatalabb lennél, akkor nem kérdés, hogy azt mondanám, lépj ki ebből, de baromi gyorsan, mert előtted az élet és ezer és egy jobb pasi vár. Bár akkor valamivel több időd volna még lamentálni, kivárni is...szóval inkább most mondanám, hogy spuri. Mert biológiailag te sem leszel fiatalabb,a petesejtjeid sem, mégpedig, ha babát szeretnél, ez nem utolsó szempont. De... És itt jön a de, ami persze tovabbra is csak feltételezés, hogy ugye az idő elorehaladtaval a nőtlen (nem elvált) ferfiemberek száma is csokken, es az ember azon gondolkozik, hogy inkabb marad a biztos rosszban, mert ki tudja, lesz-e jobb. És persze általában lesz, mindig, mindenkinél van jobb vagy még jobb, csak egy idő után nem lehet megfutamodni az első konfliktusnál, hanem meg kell próbálni megoldani.

Amiket írsz az mondjuk ezen már túl van, itt már erősen meg kellene fontolni a kapcsolat felbontását, illetve mérlegelni, mit ad neked ez a kapcsolat, mitől lenne pótolhatatlan a kedvesed. A kisfiú gondolom, nem szempont, mert biztos szereted őt is, de nem sajátodként szereted, ő sem anyukájaként tekint rád, szóval őmiatta nem kéne maradj. A pénz... a lakás, ha jól értettem, a tied, egzisztenciád is van saját, ez sem szempont, ha jól gondolom. De akkor mi? Közös érdeklődés, közös hobbi? Mi egyéb van, ami miatt mindenképp ő kell?

Elnézést, ha kicsit zavaros lett.

En is hasonloan voltam, nekem az tette be a kaput, mikor a gyerek az 5. Szulinapjara iphonet kapott. De az is csak azert, mert ezzel parhuzamosan a upc lekapcsolta a netet, mert nem fizette be a szamlat.....

Es tudta h otthonrol kell dolgoznom, de kozolte h uljek be egy olyan kavezoba, ahol van wifi 😁😁😁😁

Örülnöd kéne?! Az a lakás a Tiéd. Neki kéne örülnie, hogy ennyire jó fej vagy, hogy ott lakhat veled, félig a gyerekével együtt. És mindezt úgy kivitelezni, hogy ebben Neked is boldogságod legyen. Pl. nem pakoltatja Veled dobozba a saját ruháidat a saját lakásodban.

Esküszöm, lehet, hogy én egyszerűen csak kipakolnám a saját cuiccaimat szó nélkül, és ha sérelmezi, közölném, hogy ez van... Na most felhúztam magam. :D

Háááát, az én szótáramban nincs erre jobb kifejezés :S. Hoztam neked egy idézetet a kedvenc pszichológusomtól:

"Azt, hogy én valóban szeretem-e a másikat, ő érzi pontosabban, nem én! Ha ugyanis könnyebb velem az élete, ha szabadabban élhet, egyre inkább önmaga lehet, és jobban el tudja viselni az élet terheit, akkor szeretem. Ha rosszabbul él velem, ha bűntudatosabban él, ha nem lehet szabadon önmaga, és mindenféle terhei megnövekednek mellettem, akkor nem szeretem - legfeljebb azzal ámítom magam is meg őt is, hogy igen." Popper Péter

Nos, könnyebb és szabadabb az életed vele?

Háááát, ez nem hangzik jól. Nagyon nem :( Ezek szerint nem arról van szó, hogy nem vette észre, hogy te mennyire nem vagy jól ebben a helyzetben. Egyszerűen csak tojik rá.

Bölcs dolog dühösen nem dönteni. Talán javasold neki, hogy amíg a ház elkészül, béreljetek ki egy három szobás lakást, mert befejezted a kanapén csövezést heti négy alkalommal.

Én éltem ilyen kapcsolatban, utáltam. A végén már a gyereket is, pedig jó volt a kapcsolatunk. Az ex azóta sem állapodott meg, pedig a fia már jócskán felnőtt.

A párodnak ez nagyon kényelmes így. Neki csak a jófej programok maradnak a fiával, te meg játszhatod a házicselédet. Én menekülnék, de nem a gyerek miatt, hanem azért, mert nem kezel egyenrangú partnerként. Amit csinál most veled az manipulálás és önzőség. Ha nincs tekintettel a te érzéseidre és nem próbál meg kezdeni valamit a szituval, az egy egyértelmű NEM a részéről minden kettőtök közötti dologra.

Persze nem szabad hirtelen felindulásból. Várd meg míg alszik rá és ha nincs változás, akkor újra le kell ülni megbeszélni.

Lehet, hogy azt gondolja próbálkoztatok, de eddig nem jött össze, kaptál egy kész gyereket, örülj.

Azt mondtad a volt feleséggel is jó a kapcsolatod, vele nem gondolod megbeszélni a problémát?

Nem vagy gáz.

legalább valami elindult, tudja, hogy mi bánt, min kellene változtatni. Mit szeretnél.

Most az ő térfelén a labda. Meglátod.

Mi az, hogy még neki állt feljebb, mit mondott, mivel érvelt?

Fuu, hát ez amit leirsz, valahogy nem az igazi.

Én is voltam hasolno helyzetben, igazából kétszer is, még ifjúságom hajnalán, mikor azt gondoltam, egy elvált pasi csaladcentrikusabb, mint az egyedülállók (csak mert egyszer igába hajtotta a fejét. ) Hát egy frászt, ezek tökre nem akarnak ujranosulni, noha az elején megfogod, elbűvölöd őket, és ígérnek fűt fát...aztán rajonnek, annyira nem is hiányzik nekik a házasság. Vagy félnek, hogy újra rossz vége lesz. Én kétszer is jártam gyerekes pasival, igazából az első alkalommal mi már konkrét kis családot alkottunk, mivel nála maradtak a gyermekek, így voltunk el negyecsken, és tökre élveztem a csaladosdit, már nagyon vágytam sajátra akkortájt is. Csak azt sajnáltam, hogy jajj akkor nekem vérszerinti gyerekem kevesebb születhet majd. No meg kettesben azért nem nagyon tudtunk lenni, mert nem nagyon lehetett kire bízni a gyerekeket. Később mondjuk pasikam kissé megkattant, és csúnya vége lett a kapcsolatnak.

Folytkov.

Hááát, elolvastam az egészet... Azért szerintem ebben bőven hibás vagy Te is. Ha valami nem tetszik, ha valami nem jó, akkor azt gondolom, hogy első körben meg kell beszélni, rágni a dolgot, és találni egy olyan kompromisszumos utat, ami mindenki számára megfelelő.

Nekem nem szimpi, hogy első illetve második helyekről beszélünk. Nincsen gyerekem, de szerintem egy gyermek irántit szeretet nem lehet összekverni, vagy mérlegre tenni azzal szemben, amit a társunk iránt érzünk, vagy szülőnk felé, barát felé, ésatöbbi. Szerintem ezek mind más-más érzések, nem hasonlíthatóak, rangsorolhatóak. :) Ha versenyezni akarsz azzal, hogy kit szeret jobban, akkor vesztes csatába indulsz, ez a véleményem.

De nem kell versenyezni. Szerintem tök pozitív, hogy a gyerek anyjával jól kijössz, az szeret nálatok lenni. Ezek szerint téged is kedvel. Próbálj meg nem a gyerekre haragudni, hiszen ő nyilván nem tehet semmiről, és csak jól érzi magát... Szerintem azt se ő találta ki, hogy aludj Te a kanapén, ezt lefogadom!

Én a helyedben leülnék a párommal kettesben, komolyan beszélgetni erről. Akkor, amikor nincsen ott gyereke. Ő ne tudjon róla, hiszen nem az a cél, hogy megbántsad, vagy azt érezze, hogy nem szereted őt, stb.

Szóval üljetek le, mond el, ami nem tetszik, kössetek kompromisszumos megoldásokat, amiket majd apa tálal a fia felé később. Változtatni kell!

Pl. lehet venni egy normálisabb kanapét a gyereknek, a nappaliba, és az lesz majd az ő helye, ha ott van. Ilyesmiről nem is hallottam, hogy két felnőtt hagyja el a hálószobát...?!

A hétvégi főzésbe meg igenis apa is segítsen be, akár a fiával együtt... Így máris egy közös program lesz, ami lehet jó is, és nem érzed magadat szolgának. Egyébként az, hogy ez zavar, normális, és megnyugtatlak, hogy ha nem lenne gyereke, akkor is zavarna mostanra, hogy mindent egyedül csinálsz.

Ha szeret a párod, akkor meghallgat, és megtaláljátok a közös utat, hogy jó legyen mindenkinek. Ha nem, akkor az is egy válasz...

Ne reménykedj, nem viccelt. És ha jót akarsz magadnak, nem mész bele ebbe a purparléba vele... ;)

Érdekes következtetések "vonódtak" le ebből a néhány sorból, amit írtál. A helyzet (még) szerintem nem olyan rémes, de a kapcsolatok túlnyomó részét szerintem a kommunikáció teljes hiánya, vagy a nem megfelelő kommunikáció teszi tönkre.

Persze, hogy bosszantó, ha az uraság inkább tévézik a gyerekével, amíg te hazacipeled a vacsorát, de könyörgöm, nyisd ki a szádat, és mondd el, hogy ez így nincs rendjén. Vagy menjen ő vásárolni, vagy fizesse a taxit, mert te nem vagy teherhordó.

Mondd el az igényeidet, mert ha az elején ez jó volt, miért ne gondolná, hogy már nem az, ha nem mondod el?

Egy család akkor működik jól, ha mindenkinek megvan a helye benne. A tied hol van ebben a családban?

Szóval még ma kapd el, és beszélj vele!

Párod nem szörnyeteg, hanem önző és egoista, aki kihasznál téged.

Neki ez egy kényelmes helyzet ameddig elkészül a háza. Van hol laknia, a gyerekét is bármikor odaviheti, te kiszolgálod őket.

Szerintem ez közel sem egy kölcsönös viszony.

Azért a párom nem szörnyeteg, kicsit olyan, mintha így jött volna le :) Igen, büszke vagyok arra, hogy gondoskodó apa és amikor nincs itt a gyerek, vagy éppen nem körülötte forog minden, akkor gondoskodó társ is. Az egész főzés-dolog meg mintha valami mechanizmusként alakult volna ki anno: kezdetben imádtam főzni rájuk, úgy éreztem, hogy "kis-mozaik család vagyunk"...csak akkor még akkor tettem, amikor én akartam és volt hozzá kedvem, mára már mint valami "elvárás" van jelen.

Pont az a baj, hogy mintha az identitásomat veszíteném el lassan, holott azért még fiatalnak érzem magam ehhez....itt egy hozzászóló írta, hogy hogy képzeltem, hogy 32 (most már 35) évesen gyereket vállalok, hát azért bízom abban, hogy viccelt és kívánom Neki, hogy neki hamarabb összejöjjön :) Nem érzem magam öregnek a gyerekvállaláshoz és a környezetemben is számos lány 35 fölött válllalta az első gyerekét, egy barátnőm most 40 évesen várja ikreit.

Beszéltünk már a párommal, csak valahogy mindig úgy jön le, mintha én lehetetlent kérnék. Nekem el kell fogadni a helyzetet, hiszen "előre tudtam, mit vállalok" - hát pont az a baj, hogy ilyen mélységekig baromira nem tudtam, mit vállalok és szerintem tök érthető dolog, ha valaki igenis az első helyen akar lenni, ha valaki érvényesíteni akarja magát, ne adj isten a saját idejével gazdálkodni. Vagy ez önző és egoista gondolat?

Hát nem tudom....az én cuccaim biztos nem lennének egy éve dobozokban. A többi jogos, van igazság bennük.

A fórumindítóhoz!

Egyáltalán miért vannak dobozokban?

A te lakásod, a te motyóid voltak előbb a szekrényben, polcokon, fiókokban.

Kipakoltál, kitetted dobozba a ruháidat, hogy a gyerek bepakolhasson?

Nem is értem.