Mozaik család - a páromnak gyereke van... (beszélgetős fórum)

Nagyon sokat segítenek ;)

Főleg abban, hogy megálltam és körülnéztem egy pillanatra. És hát bárhogy lesz, tanulok belőle.

Szia, köszi. Nem terveztem eladni, vagyis későbbi terv volt, de azóta sokat változtak a dolgok (bennem is).

Én most a veszekedés után inkább behúzom a kéziféket, a hétvégéket magammal töltöm (pl. keresek valami tanfolyamot, sétálok, magamra vásárolok), barátokkal, koncertekre szeretnék menni, vagy csak kimozulni. Ilyenek. Ha ebből érti majd a párom, akkor le tudunk ülni újra beszélgetni, ha pedig nem, akkor annak ellenére, hogy tudom, hogy a fentivel el fogunk egymástól távolódni, de be kell majd látnom, hogy ez nekem így nem elég.

Nem akarom nevelni neveleni a gyereket, eddig sem tettem (nem is az én dolgom) - tök jó volt a kapcsolatunk (laza, közvetlen és baráti) és az exet sem akarom az anyaság fogalmával fárasztani.

Nekem egy szempontom van: a párom és az én kapcsolatom.

Bármilyen szarul hangzik, most erre akarok fókuszálni és mihamarabb kideríteni, van-e értelme a folytatásnak.

Eladni semmiképp!

Az nagy hiba lenne.

Hátttt, köszi. :D Lehet, hogy okosakat mondok, de nem én szartam a spanyol viaszt. Ezek jórészt saját tapasztalások, de ezeket igazából saját káromon tanultam.

Meg ugye, kívülállóként könnyű bölcsnek meg okosnak lenni, aztán ha ott vagy, benne vagy, akkor az már megint tökre más. Én 4 évig voltam benne valamiben, ami nekem nagyon nem volt jó. Utólag nézve, érzelmek nélkül már nagyon egyértelmű, hogy mekkora hülye voltam. A környeztemnek már akkor is egyértelmű volt. Sokan mondták is... Én mégis adtam 4 évet, ami elég nagy pofon volt a szarnak. :)

Igy van!

Egyébként te is nagyon okosakat mondasz.

Ezek a fórumok (értelmes, intelligens, jó indulatú, segítőszándékú hozzászólások - és ezt most általánosságban írom-) azért jók mert előrevisznek és talán segítik a fóruminditó(ka)t.

Kimondtad a lényeget! Olyan kapcsolat szerintem nincsen, hogy életre szólóan mindenki boldog és elégedett. Mármint lesznek gondok, hullámvölgyek, problémák, ésatöbbi. Hogy ezek mik lesznek, azok élethelyzetenként, kapcsolatonként teljesen más dolgok, változóak. Nem attól lesz valami szép és jó, hogy soha semmi gond nincsen. Én legalábbis nem hiszek abban, hogy mindig minden rózsaszín. Hanem attól lesz jó, és működőképes, ha ketten úgy tudják átbeszélni, megoldani, hogy végül mindenki jól érezze magát benne, és megtalálja a maga helyét meg szerepeit benne úgy, hogy neki is jó.

És igen, ez a duzzogás meg hiszti nem mutat jó felé. Ha ez nem is változik, az szar. :(

Háthjah:)

Én azon nők ritka táborát erősítem akik tényleg nem szeretnek vásárolni:)

Dehogy abnormális!

Te is tudod, hogy te látod jól a dolgot.

És az, hogy megsértődik és pufog nagyon kis infantilis viselkedésre vall. Nem duzzogni kell hanem leülni egymással szemben és megbeszélni azt ami a másiknak nem jó, terhes vagy ne adj'Isten feladja a komfortzónáját. Szerintem itt erről is szó van. Te már nem érzed magad így jól ebben a kapcsolatban. Te nem az anyja vagy, hogy ellásd. Te egy egyenlő partner vagy. És ő ez előtt most áll értetlenül. Miért is nem jó neked az ami van? Hisz eddig jó volt. Nem érti. Áll mint ló a dohányban:)

Én visszatérnék arra a tulajdonjogra. Lehet, hogy lemaradtam, de az csak az ő háza lenne? Neked nem lenne semmi tulajdonrészed benne? Ha nem, akkor miért nem? Csak ő fizeti? Nem tekint egy családnak? Ha nem is fele-fele, de valamennyi... Most egy család vagytok? Annak tekint?

Az alapok lefektetését én egyáltalán nem úgy értettem, hogy akkor fektetjük. :D Hanem valahogy ösztönösen történik, ahogy írod is. Mondjuk mi csak 1 éve lakunk együtt, és nincsen gyerek. Amikor összeköltöztünk, akkor voltak a páromnak 1-2 olyan jellegű dolgai viszont, amiket bár eltudtam volna neki nézni, és nem lett volna nagy kunszt, de előre láttam, hogy hosszú távon viszont én azt nem akarom úgy, és akkor viszont mondtam is neki, már az elején, hogy na neeeeem. De az ő részéről is voltak ilyen kifogások. Pl. igénytelenség vagy sem, de én a macskámmal aludtam egy ágyban. :D Ha ő ezt elnézi, akkor így 1 év távlatából biztos, hogy nagyon rossz néven veszem, hogy eddig jó volt neki úgy, és most akkor miért nem. De ő már az elején közölte, hogy számára ez nem fér bele. Amit meg is értettem maximálisan, mert jogos. Így egyezkedtünk, és arra jutottunk, hogy a macska kikerül az ágyból, ellenben napközben, amikor meg van ágyazva, akkor arra a takaróra viszont rámehet. Az alapok lefektetésénél valami ilyesmire gondoltam.

Én nem gondollak önzőnek, szerintem totálisan igazad van, és megértelek. Ha nem lesz megoldás, akkor tudni fogod, hogy mit akarsz, vagy mit tegyél, mert szerintem nagyon jól látod a dolgokat, és intelligens vagy! :)

Háátööö...én a kocsiig és a kocsitól is cipekedésnek érzem ha néha napján egyedül megyek;)

De nálunk gyakori, hogy ketten, illetve az is gyakorta előfordul, hogy én felírom és a férjem bevásárol mert én utálok:)

Itt nem a kocsi a lényeg :)) De nem is a cipekedés.

Igen, pont az, amit lenti soraidban írsz. Plusszolva azzal, hogy éreztetve legyen veled az, hogy ezektől függetlenül TI vagytok egy egység. Nem egy már létező egységben keresed a helyedet.

Igen, a tervek szerint is megmaradt volna a lakásom és kiadtam volna. A plusz pénz sosem árt :)

Jelenleg a párom fizeti a rezsit, csak míg a rezsi mondjuk X, szerintem a bevásárlás ennyi főre már bőven 2X. De van úgy, hogy néha ő cipekedik, a strigulákat azért nem szoktam behúzogatni...de valóban sokszor én.

Altruista lennék Sornyul? Nem tudom. Szerintem a csajokban alapból van egy olyan gén, ami (legalább az elején) arra sarkall, hogy összetartsd a családot, a pasit (női módon) kényeztesd, a házimunkát ellásd stb. Pont azt nem érzem reálisnak, ha valaki kezdettől lefekteti ezeket az alapokat (azért mindenki mélyen nézzen magába :)) - ezek valahogy kialakulnak idővel...

Hangsúlyozom: még csak nem is a 'cipekedéssel', vagy takarítással, vagy bármi ilyesmivel van a bajom. Hanem azzal, hogy fokozatosan a második helyre szorultam. Előtérben van az, mikor-mit csinálunk gyerekkel, mi a jó a gyereknek, illetve a számomra fontos dolgok vannak (voltak) állandóan napolva.

Én valahogy úgy érzem, hogy ez egy 10 éves házasságba belefér, de az én szemszögemből nézve: 1. megismerkedtem egy pasival, akivel nagy szerelem lett 2. megkérte a kezemet 3. azóta nem léptünk semmilyen irányba, a közös programjaink kimerülnek a gyerekkel töltött hétvégékben. Hát abnormális az, hogy én vissza akarom venni a fonalat NŐKÉNT és folytatni a MI (!!) (nem a gyerek-és ő) kapcsolatát, vagy történetét?

Ebben próbáltam most erős lenni, mert több fórumon valahogy önzőnek hívták ezeket a nőket, én meg nem tartom annak magam azért, mert a saját életemet próbálom élni.

A veszekedés során kicsúszott a számon, hogy "hát akár el is mehettek", amit ő azóta felemleget, mintha kvázi én "kidobtam" őket a lakásból, most meg y a sirám a barátainak is, hogy mekkora szemét vagyok - közben pl. a másik oldalon a saját barátaimnak én egy rossz szót sem mondtam róla!! SŐT! Ha rosszat gondolnék, akkor már kitettem volna a szűrét.

Én a kapcsolatot próbálom menteni, ő valami mártír dolgot csinál az egészből. Tulajdonképpen azóta nyitogatom a szemem, hogy elindítottam ezt a fórum témát és tök jó dolgokat írtok....azóta helyezem magam kicsit 'objektív" szereplői körbe és figyelem az eseményeket. Dühből nem akarok döntést hozni, csak egyszerűen meglep, hogy ő ennyire vak? Ennyire nem érti, vagy a kapcsolat mellett-és ellen vagyok?

Nem kell meghúznia magát nálam, én rohadtul nem vagyok az a "enyém-tiéd" típus. Én arra akarok választ kapni, hogy akar-e annyira, hogy figyeljen rám, vagy esélyem sincs egy elvált-hétvégi apukánál arra, hogy megtapasztaljam a KÖZÖS dolgokat... :(

Na várjál, elcsúsztunk. :) Szerintem ha van autó, az teljesen más, hiszen a kocsiig elvinni amit vettél, meg onnét be a lakásba, az nem minősül cipekedésnek. Legalábbis az én olvasatomban az nem cipekedés, és természetes dolog az, hogy ennyi bele kell férjen.

Szerintem náluk nincsen kocsi, mert úgy fogalmazott, hogy ő vásárol, és ő "cipeli haza" a cuccokat, tehát valószínűleg gyalogosan teszi ezt meg. :S

Nekem nincsen kocsim, de ettől függetlenül persze, hogy megyek egyedül is boltba. :D Ellenben csak annyit veszek, amennyivel kényelmesen elandalgok. Ha többmindent kell venni, akkor pedig együtt megyünk kocsival. Ameddig nem volt kocsi, addig pedig a nagybevásárlásokat szintén úgy intéztük, hogy ketten mentünk, és én sose cipelhettem, max a kistáskámat, meg 1-1 dolgot, ami abba belefér. :) Vagy rendeltünk Tesco-t.

Előző kapcsolatomban nem volt autó, és volt hozott gyerek. Ott nem éltünk együtt. De az apás hétvégék úgy néztek ki, hogy a gyerekkel egy közös program volt már az is, hogy mit együnk, mit főzzünk. Közösen vásároltunk, jött velünk a kislány is. Aztán a főzés az mindig másként volt. Nem egyszer volt olyan, hogy apa és lánya játszottak, és én főztem rájuk. Ellenben számtalanszor megesett, hogy hármasban főztünk, és számtalanszor megesett az is, hogy ameddig APA főzött, addig én a kislánnyal jól éreztem magamat.

Soha nem is éreztem azt, hogy a gyerek miatt én utolsó lennék, vagy háttérben lennék, hiszen a közösen eltöltött időben mindig közös volt a szórakozás, és a kötelezettségek is. :)

Hát, nálunk én szoktam újabban vásárolni, cipekedni, ha hétközben kell boltba menni, mert nálam van a kocsi (én hozom-viszem a gyerekeket). 😁

De ha férjem is otthon van, hazaér addigra, akkor természetesen ő cipekedik. Vasarolni ő nem szeret, én igen, csak cipekedni nem.

De asszem itt más a helyzet, két "autonóm", független, nem elköteleződött emberről van itt szó, várhatóan mindkét félnek van saját autója.

Igen, ez nehéz kérdés, hogy hogy lehet jól csinálni, hogy a fiss szerelem hevében elnézett dolgok kesobb is elfogadható dolgok legyenek, hogy csak olyan dolgokat fogadjunk el az elején, amin később is túl tudunk lépni. Ehhez tényleg ket erzelmileg is intelligens ember kell.

Bocsánat, de most komolyan, hapsi kvazi ingyen lakik a nőnél kvázi a gyerekkel és utóbb a házban a nőnek nem lesz tulajdonrésze?

Most vagy mi vagyunk rosszhiszeműek vagy a hölgy nagyon altruista. Mindemellett nem is értem a hapsi reakcióját, neki baromira lekotelezettnek kéne ereznie magát és épp a nőnek kellene "dirigálnia", hisz övé a lakás. Hisz ő az, aki akármikor utcára küldhetné a pasit (már, ha nem a barátja lenne.)

Szóval én a pasi helyében igen meghúznám magam. Hacsak nem ő fizeti a rezsit, vagy segít be másképp. Másrészről ugye ez itt nem egy üzleti megállapodás, hanem egy párkapcsolat, ahol azért semmi se ennyire egyértelmű. De ettől még a hapsinak igenis lekötelezettnek kellene érezze magát es főleg baromira kompromisszumkesznek.

Én úgy értelmezem, hogy a lakást nem adják el, hanem az megmarad, az övé marad, és majd akkor ő költözik át a pasihoz. Hát bárhogy is dönt, bárhogy alakul, remélem, hogy nem teszi meg azt a szörnyű lépést, hogy eladja a lakását! Öngyilkosság lenne.

Egyébként én tényleg egyre inkább azt érzem, hogy itt nem a gyerek a probléma, mert ha Ő nem lenne, akkor is gond lenne az, hogy mindent egyedül csinál. Én nem tudom elképzelni azt, hogy én vásároljak meg cipekedjek nőként, amikor van mellettem egy állítólagos férfi is. Jajjjjjj Egyébként igen, én is úgy gondolom, hogy ő beleszoktatta a pasit egy bizonyos rendszerbe, ami neki jó volt, és évek megszokását már fene tudja, hogyan lehetne így elengedni? Szerintem bizonyos dolgokat már az elején fektetsz le a kapcsolatodban, amíg még friss, és akkor aztán ahhoz tartjátok mindketten magatokat. Évekre rá, már nem tudom, hogy van-e lehetőség gyökereiben változtatni megszokott dolgokon. Mondjuk szerintem lehet rá mód, csak ahhoz két olyan ember kell, akik szeretik egymást, és megfelelően intelligensek kell legyenek ahhoz, hogy megértsék egymást, átbeszéljék, és változtassanak.

Na hát eddig nem úgy tűnik, hogy menni fog ez a pasi részéről.

Mindig a tettek beszélnek. Szavakkal hazudni bárki , bármit tudd, a tettek az igazak valójában.

Nézd, őszintén? Menekülj, amíg még nem vagy terhes.

Én kb. pont erre a reakcióra számítottam. Nem akarlak elkeseríteni, de ez már nem fog változni. Beleszoktattad valamibe, ami csak neki jó hosszú távon. Ezt visszacsinálni már nem lehet. Ha esetleg megszellőzteted a szakítás lehetőségét, lehet, hogy pár hétig (hónapig?) teperni fog, de minden ugyanilyen fog maradni.

Ha neked van lakásod, hogy-hogy a házba gazdaságilag nem leszel benne? Nem 50-50%-ban lesztek tulajdonosok?

Nekem sokat segített, hogy megpróbáltam külső szemlélőként, teljesen objektíven nézni a beszédstílust, a gesztusokat, a szavakat, mellé a tetteket. Elég meglepő vagy.

Intelligens, életvidám nőnek tűnsz nekem a fórum alapján. Ne add fel magad azért, hogy egy pasinak megfelelő akármije legyél!!! Vegyél fontolóra mindent és állj bele a szituba. Fektess le szabályokat, mik azok a dolgok, amik neked fontosak. Szabályozott gyereklátogatási rend, ki hol alszik, mikor jön, ki vásárol be, stb...... és ha ebből oltári balhé van, akkor meg is van a válaszod (sajnos).