Mondod a gyermekednek, hogy "szerelmem"? (beszélgetős fórum)
En sem gondolom ugy, hogy minden hazassag valassal vegzodik, hiszek a hazassagban, a szentsegeben, abban,hogy a stabil hazassaga gyermekneveles alapja ( bocsassanak meg az elvaltak, ozvegyek, de nekik nagyon nehez lelkileg egeszseges kozeget kialakitani egy gyermek szamara.) De egy biztos, ha a gyermekem vagy ferjem kozott barmi okbol valasztanom kellene, ha mas nem is, de a felelossegtudat arra vezetne, hogy a gyermekemet valasszam. De egy nap viszont mas dolgom lesz: az elengedes. Es ha osszeszoritott fogakkal isde el fogom engedni oket, hogy a sajat utjukat jarjak. Es a menyeimnek hagyom azt a kivaltsagot, hogy szerelmemnek szolitsak a fiaimat.
Én is mondom a gyerkőceimnek!Bár van mindegyiknek a beceneve:))♥
És sajnos a szerelemben nincs garancia, hiába érzed úgy, hogy örökké szeretni fogod a párod, az érzések változhatnak, sok "örök szerelem" múlt el pillanatok alatt, vagy csinálhat olyat a másik, amit nem tudsz megbocsátani, de a gyereked bármit is csináljon, örökké szeretni fogod.
Olyan hangosan mondtad,hogy eljutott a fülemig :P :DDD
Amúgy én is mondom a közel 14 éves fiamnak.Ma is mondtam neki mikor felhívott.Nincs ebben semmi rossz sztem. :))
Én sem tudok erősebb köteléket elképzelni annál, mint ami a gyermekemhez fűz. Mert ez feltétel nélküli szeretet, amit egy férfi iránt érezhetek, az viszont soha nem lehet az.
most még mondogatom neki amíg pici és nem érti... de tényleg nem vagyok pedofil... hallod Kriszta?:)
Így van, attól, hogy valaki szerelmemnek is szólítja a gyerekét, még nem szerelmes belé, ez semmiféle aberrált érzelmet nem takar, csak jobban kifejezi azt a mélységes nagy szeretetet, amit normál esetben egy anya érez a gyereke iránt.
Igen persze, anyának gyönyörű szerelme virága.
Persze mikor elkezded becézni,drága szerelmetes arany bogaram ,anya gyémántos virágszála egyetlen stb. Persze ez nem egyenlő a párom iránt érzett szerelemmel:)
Minden nap mondom mindkettő gyermekemnek és a férjemnek is :-)
XD Szerintem nincs még gyereke :))
Nekem meg az a fura, ha valakinek a férjével érzelmileg erősebb a kapcsolata, mint a gyerekével. Nekem ennél erősebb szeretet nem képzelhető el. Nyilván a férjemet is szeretem, csak máshogy, az szerelem, amit a gyerekeim iránt érzek, az pedig egy ennél is mélyebb és erősebb érzelem.
Szerintem még véletlenül sem hasonlítható össze a gyermekünk iránt érzett szeretet , rajongás ..a szerelemmel ! Aki ugyanazt vagy hasonlót érez ott gáz van vagy fogalomzavar ..
Nekem is nagyon fura, ha valaki szerelmem-nek szólongatja a gyerekét, vagy úgy emlegeti szerelmem. Nekem ez szinte visszataszító. De persze különbözőek vagyunk.
Én sem mondtam sosem a fiamnak, hogy szerelmem és még a férjemnek sem. Nekem ez a fogalom fura. Nem attól lesz valaki a szerelmem, hogy úgy szólítom.
A szerelmet nem lehet összehasonlítani a gyermekünk iránti szeretettel épp ezért nem is lehet kijelenteni, hogy ez erősebb vagy az.
Ha meg van a harmónia, akkor a szeretet mindkét esetben azonos erősségű, csak más.
És persze a szerelmünkért nem biztos, hogy megtesszük azt, amit a gyerekünkért, amiből szintén látszik az érzések közötti különbség.
Okosak a családterapeuták....
A házasság csak addig stabil és a legerősebb érzelmi kapocs, amíg azok a dolgok megvannak, amik kellenek hozzá...tisztelet, odaadás..stb...ha már valami hibázik, ott már rácáfol az egész elméleted..ráadásul a válások száma is bizonyítja....amikor a férj, vagy apa, vagy ne adj Isten az anya balra el, ott már nincs erős érzelmi kapocs, de a gyereknél akkor is megmarad...
Az olasz nyelvben van külön szó a szeretetre és a szerelemre?
Háááááááááááááááát én még nem hallottam, hogy férfi mondta volna a másik férfinak Olaszországba az amore mio-t, ha nem a saját neméhez vonzódik. Viszont mondják egymásnak korhatár nélkül a gyerekek, szülők, nagyszülők és rokonok. Sőt! A saját kis kedvenc háziállatukat is így szólítják. Nő a férfinak ill. fordítva jó barátság(?) esetén.
Nem, soha nem mondtam egyik gyermekemnek sem, hogy "szerelmem", pedig nagyon szeretem őket. (A férjemnek viszont gyakran mondom.)
Nekem furcsa, hogy itt többen írjátok, hogy a gyermeketekkel való kapcsolat érzelmileg erősebb, mint a férjetekkel, párotokkal. ---
Én úgy gondolom, hogy egy család élete akkor lehet boldog, harmonikus, rendezett, ha az alap - és ez a házasság - stabil és a LEGERŐSEBB érzelmi kapocs. Ha a férfi és a nő (apa + anya) kapcsolata szerelemre, szeretetre, odaadásra, egymás iránti tiszteletre, megbecsülésre alapul, akkor tudják úgy szeretni a gyermeküket, hogy ő a legnagyobb érzelmi biztonságban nőjön fel.
Ez nem csak az én véleményem, családteraputák is ezt mondják...
Igen! Van a pici, a kicsi és nagy szerelmem!
En is mindenfelekepp mondom nekik. Egy anya ugy mondhatja a gyermekenek ahogy csak akarja. Ez a szeretet kifejezhetetlen.
Előfordult már, ahogy az is, hogy Életemnek nevezem :)Egyik sem fura nekem.
Nem, dehogy beteges!!
csak azon gondolkodtam, hogy a magyar nyelv ugye, köztudottan színes, kifejező. Erre az érzésre mégsincs "önálló" szavunk. A rajongás, az önfeláldozás, az, hogy állandóan vele akarsz lenni, valóban a szerelemhez hasonlít.
Nem a szerelem elmúlhat a gyerek iránti szeretet soha.
Én rengetegféle képpen becézem a gyerkőcömet,és sokszor mondom is,hogy szerelmem..érdekes,mert előtte nem hallottam(vagy csak nem figyeltem,hogy más is mondaná)nekem valahogy az első perctől természetes volt,hogy így is hívom..:) lehet ezért néztek rám furán kezdetben?:O nyílván nem olyan érzés,mint mikor szerelmes valaki..ez attól nagyobb,több,tartalmasabb,élereszóló kötődés,nem tudom máshogy kifejezni..talán tudat alatt jött..hogy így hívom..remélem,nem beteges..:)
További ajánlott fórumok: