Mitől lesz egy 4-5 éves gyerek gonosz? (tudásbázis kérdés)

3 részre lehet bontani. Akit soha nem ütöttek meg, az alapban büszke tud magára lenni, mert nem hatoltak be abba a zónába, ami az övé. Tehát ha ezt valaki áttöri, az már nem lesz ugyanaz, mint akinél nem. Tehát egy pofon nagyon is számít.

Az tény, hogy a rendszeres verés még komolyabb sérüléseket okoz lelkileg.

Tehát van 3 lépés: Akit soha, akit csak ritkán, vagy egyszer és akit rendszeresen.

Más mind három következménye. De van.

Hogyan is fogalmazzak? Érzelmek nélkül nem lehet sem nevelni,talán élni sem, legalább is nem érdemes!

De tudni kell kezelni az érzelmeinket a dühünket meg még inkább, és ezt gyerekkorban kell megtanulni.

Egy bizonytalan szülőnél nincs rosszabb! /Ezt már annyiszor megbeszéltük!/ A kisgyerekkorban nem egyetemi székfoglalót kell tartani. Ha tiltunk egyszerre keveset, és határozottan! Ha változtatni kell, mindig legyen a tarsolyunkba másik alternatíva!Stb.stb.......

A nevelés társas művészet!

Ja, csak mert korábban nekem is ezt hangsúlyoztad. Nem ugyanaz, persze, de valahol mégis. Az alap ugyanaz.

Az sem ugyanaz, hogy megverek valakit, vagy lekeverek neki egy pofont. Mégis mind kettő büntetést von maga után. Tehát az alapja mégis csak ugyanaz. Nem oké.

Szerintem is szinte mindenki beleesik. Az is tény, hogy akivel megtették és nem dolgozta fel, az meg szinte kivétel nélkül megteszi. Általában ezt mossák össze ilyen vitáknál, mintha arról lenne szó, hogy ha elsül, akkor bántalmazó a szülő.- Valójában annyi a lényeg, hogy tisztában legyük vele, hogy nincs jogunk rá és nem hasznos. Ha ez meg van és egy ilyen eset után bocsánatot kérünk a gyerektől, akkor valóban nem igen lesz következménye a személyiségére.

A baj ott van, hogy még rengetegen idáig sem jutna k el, hanem Makarenkóznak, meg "apámnak csak hálás vagyok a pofonokért"-ig jutnak, így jogossá teszik, ami nem az. Így persze, hogy könnyebben sül el a kezük.

De évtizedek alatt eljutunk odáig, hogy kitisztul ez a gondolkodás. Szépen lassan. :)

Ha rám céloztál az egyenlőségjellel kapcsolatban ott van egyenlőség jel, hogy egyik sem jó. Én végig ezt mondtam és most is tartom.

A közös benne annyi, hogy minimális mértékben sem jó. Semmilyen körülmény mellett.

Igen, én is így látom-nem tartom magam szentnek tuti lesznek igazságtalan helyzetek, amikbe rosszul, első idegből döntök-lehetőleg minél kevesebb.

A fenékre ütés és a bántalmazás között továbbra i óriási különbséget látok, szerintem veszélyes is egyenlőségjelet tenni közé, pláne gyermekvédelmi szempontból.

Nevelési célzatú, tudatosan adott pofonnak viszont még mindig nem látom értelmét-nem tudok elképzelni olyan helyzetet, mikor más egyéb módszer ne lehetne hatásosabb-no de majd pár év múlva nyilatkozom teljességgel.

:)

Igen, mondjuk Freud jól átlátta, hogy sok minden gyerekkori elakadásból ered. Bár szerintem minden :)

Mind gyerekek vagyunk kisebb nagyobb mértékben. Fel kell nőni :) Az jobban működik :) Kevésbé leszünk dacosak, önzőek, agresszívek :)))

Agresszivitás belső feszültségből ered. Az, hogy ki hogyan kezeli, az már többféle lehet. Van, aki elfojtja, van, aki folyamatosan kiéli.

Az elfojtás is nagyon veszélyes, a betegségekről nem is beszélve.

Sajnos ebbe szinte mindenki beleesik. Még a legnyugodtabb embernél is elszakad időnként a cérna és persze ilyenkor kellene nagyon odafigyelni arra, hogy mit teszünk.

Hazavisszük a munkahelyi stresszt és otthon az első emberen le is vezetjük. Én ezt nem tartom agreszívításnak, de jó dolognak sem. A gyerekem 24 éves és életében 2x kapott tőlem, és ekkor már nem kis gyerek volt, és akkor abban a helyzetben úgy láttam, hogy az a legjobb megoldás, ha lekeverek neki egyet. Arra jó volt, hogy a kezem megfájduljon és persze arra is, hogy a fiam gondolhatta, hogy anya nem biztos, hogy mindig ilyen bénán üt, így figyelek majd erre. Türelmetlenség sajnos többször volt, de hamar rájött, hogy ez nem neki szól, így megtanulta, hogy ilyenkor nem nyaggat.

A verést és lelki terrort teljesen elítélem, hogy mitől lesz a gyerek rossz vagy gonosz, csak tippelni tudom. Szerintem a nem elegendő foglalkozás miatt. A szülők nem foglalkoznak vele és nem úgy, ahogy kellene.A gyerek kicsi korában nem tudja elmondani, hogy mit miért csinál, erre a szülőnek kellene rájönnie és sajnos mire a gyerek megtudná fogalmazni, addigra már késő. Vagy nem érdekli már az, hogy a szülei mit csinálnak és miért és ezért visszaadja nekik a nemtörődést vagy lelép idő előtt. Kicsiként pedig csak azt tudja tenni, amit a fórumindító rokon gyereke.

A gyermek erőszakos, agresszív viselkedését minden életkorban komolyan kell venni. Csak Magyarországon az elmúlt három évben több mint 15 százalékkal nőtt az ilyen esetek száma.

A szülőket és a gyerekkel egyéb kapcsolatban álló felnőtteket, noha aggodalommal tölti el az effajta viselkedés, gyakran elintézik az egészet azzal a reménnyel, hogy a gyerek majd úgyis kinövi azt. Pedig a gyermek erőszakos viselkedését - bármely életkorban jelentkezik is - komolyan kell venni. Sosem szabad hagyni, mondván, hogy "Hadd eressze ki a gőzt!"

Az erőszakos viselkedés kinyilvánítási formája nagyon széles skálán mozoghat: dühkitörések, testi erőszak, harc, fenyegetés, mások bántalmazására irányuló törekvések (ideértve a gyilkos gondolatokat is), fegyverhasználat, állatok iránti kegyetlenség, tiltott tűzrakás, szándékos károkozás, vandalizmus.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

Az agresszív magatartás rizikófaktorai

Számos kutatás bizonyította, hogy az erőszakos viselkedést különböző dolgok komplex együtthatása váltja ki. Ezek a következőek:

Figyelmeztető jelek

Azok a gyerekek, akiknél több rizikófaktor is jelen van, valamint az alábbi tüneteket produkálja, nagyobb figyelmet érdemelnek:

intenzív harag,

gyakori dühkitörések,

nagyfokú érzékenység,

könnyen frusztrálhatóság.

korábbi agresszív viselkedés erősödése,

fizikai vagy szexuális erőszak áldozatává válás,

családi vagy egyéb közösségben történő erőszak megtapasztalása,

genetikai hajlam,

média által közvetített erőszak,

alkohol- vagy droghasználat,

szociálisan, gazdaságilag hátrányos családi háttér (szegénység, munkanélküliség, válás, a távoli család támogatásának elvesztése, egyedülálló szülő),

fejsérülésből adódó agykárosodás.

Mi a teendő?

Természetesen az a legjobb, ha mielőbb szakembert hívunk segítségül. A korai kezelés sokat segíthet, melynek fő célja, hogy megtanítsa a gyermeknek, hogyan kezelheti a haragját a megfelelő módon, hogyan fejezheti ki csalódottságát, frusztrációját, illetve hogy ráébressze a gyereket arra, hogy felelős tetteiért és vállalnia kell annak következményeit.

Megelőzési lehetőségek

Kutatások kimutatták, hogy a legtöbb agresszív viselkedési mód mértéke csökken, amennyiben a fenti rizikófaktorok száma: a hevessége is csökken, vagy kiiktatódik.

A legfontosabb teendő, hogy a lehető legkevesebbre minimalizáljuk azokat az erőszakos hatásokat, melyek gyermekeinket érhetik, legyen szó az otthoni vagy iskolai környezetről, vagy a média hatásairól. Mindannyian tudjuk, hogy az erőszak erőszakot szül.

Az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítani a gyermekek elleni erőszak megelőzésére, a szexuális felvilágosításra, a gyermekkori agresszió minél korábbi kezelésére, a gyermekek által nézett TV/ video/mozifilmek ellenőrzésére, megfelelő életkori kategóriába sorolására

Te abból indulsz ki, hogy egy szülő mindig következetesen ad pofont, én abból, hogy az esetek többségében az én tapasztalatom szerint nem nevelési célzatból adott fülesről van szó, hanem

inkább idegből-ami teljesen más tészta.

Egyébként elfogadom,hogy más másképpen gondolja/csinálja-sőt túlzottan nem is érdekel, hogy ki, hogy nevel, vagy nem nevel-annyi csak, hogy én nem így szeretném csinálni, aztán persze majd meglátjuk hogy hogyan sikerül.

:)

Valószínűleg nem szükséges évente elmondanod :)

Köszönöm, és kellemes, muzikális délutánt.

Kb. nekem is! De ilyen hajszál pontosan már nem emlékeznék rá!

Megyek is vissza a kromatikus skáláimhoz!

Jó beszélgetést!

En egy ideje mar nem vitatkozom olyanokkal, akik meg nem probaltak, amirol az eszt osztjak.

Itt mintha tobben is lennenek.

Sajnalom az idomet rajuk. :)

Nem csak ezt bizonyította, hanem egy alapelvet mutat be:

Nem mindig lehet előre tervezni, mi hogyan fog történni, nincsenek egyetemes és vitathatatlan szabályok, sablonok a nevelésben, sokfélék vagyunk.

A jó nevelési módszer nem uniform, nem olyan, mint egy recept.

Makarenkó pofonja jókor, jó időben csattant. (mellékesen, nem pofonról volt szó, hanem elég alapos verésről, és igazából nem is konkrétan gyereknek adta, hanem egy az eset idején már jogilag is csaknem nagykorú bűnözőnek. Zadorov felnőtt férfiként élte az életét, rablóbandákban és "partizáncsapatokban" a polgárháborús Ukrajnában, erőszakos bűncselekményekkel.)

Az igaz, hogy egy fiatalkorúak számára fenntartott intézetben (kommunában, ahol az egymásra utaltság, az egyén cselekedeteinek a közösségre gyakorolt hatását tanította) történt az eset.

Makarenkó azonban nem csak pofonokat, hanem jó szót, tiszteletet és becsületet is adott a gyerekeknek.

Azok is gyökeret eresztettek, nem csak a verés érzete Zadorovban és látványa a többiekben.

Érdemes elolvasni regényét, a Pedagógiai hősköltemény-t.

Meg kellett ezt jegyezni, mert a makarenkói pofon kifejezés, mint nagyságrendi és célértékű érzékeltetése a köztudatban nem egészen így van benne, hanem az igazság bizonyításának végső érveként.

Makarenkonak nem attól lett igaza, hogy megverte Zadorovot. Alapból volt igaza, s a veréssel azt fejezte ki a fiú számára, hogy ő ezt a nyelvet is értené, ha akarná, és érzékeltette, hogy mi az amit elkövetett. Zadorov tudta, hogy Makarenko-nak van igaza, ám nem a verés miatt fogadta el Makarenkot és igazát.