Mitől lesz egy 4-5 éves gyerek gonosz? (tudásbázis kérdés)

Nekem még csak a könyököm volt nem rég eltörve, de én elég ramatyul voltam. Ha csak kicsit mozdítottam, akkor is kész voltam, pedig az enyém nem mozdult el és így be sem gipszelték.

Egy lábtörésre nem lehet ráállni, hacsak nem szerencsésen tört és nem mozdult el, de ettől még borzasztó fájdalommal járhat.

Ha látod, akkor igen. Egyébként ha rádfognak egy pisztolyt, akkor olyan érzésed lesz, amit elképzelni sem tudnál. A legtöbb ember be...

Durva.

A közepével egyetértek, azért több a szúrás, mert meg sem érzi és tovább védekezik. Lövésnél nem.

Késszúrást tapasztaltam, semmit nem érzel. Konkrétan semmit.

Az elkövető nem azért szúr 100-szor mert a másiknak nem fáj :D

A késszúrást szerintem azért megérezni, gondold csak el mikor megvágod magad, azért érzed, de egy tüskét is érzel az ujjadban... egyszerűen a stressz hatására az izommunka fokozódik, a szervezet a túlélésre állítja magát, tompul a fájdalomérzet és beindul az ellenállás a végsőkig, így az áldozat védekezik, sokkal nagyobb erővel, mint amire stresszmentesen valaha is képes lenne és a támadó pedig folytatja a gyilkolászást és újraszúr... másrészt sokszor a késszúrások száma az indulatot, személyes gyűlöletet vagy a támadó "élvezetét" mutatja, semmi köze az áldozat fájdalomérzetéhez, főleg ha már nagy része post mortem

Lőttek már lábon?

Mert csak ha magamból indulok ki, még különösebben stresszes helyzet sem kell ahhoz (már amennyire a fájdalom nem stresszes), hogy több csonttörés se tartson vissza semmitől, simán terheltem a törött "alkatrészeket" és haladtam tovább célirányosan, majd jó 12 óra múlva mentem (saját lábon) dokihoz, akkor már fájt és nem igazán funkcionáltak a dolgok, no de addig -bár igaz meg még nem lőttek-

OFF

"Én egy háborúban, ha muszáj lenne harcolnom, akkor megpróbálnám az ellenséget max. lábon lőni, mivel tudom, hogy pont ugyanolyan ember, mint én, ezért nem akarnám elpusztítani. "

hát nem ez a hosszú élet titka... az első lábon lőtt ellenfél agyonlőne téged, az ott akkor háború és nem vidám vasárnap

OFF

A teljes élet kérdése már megint egy komplett topikot töltene be:)

Szerinted az emberek hány százaléka él teljes életet? Persze holis kezdődik ez a kategória.

Minden eseményt fel lehet dolgozni, van, amit nagyon nem egyszerű és a feldolgozás nem azt jelenti, hogy mit mondunk magunknak, jogos volt-e vagy sem. A tudatalatti másként mérlegel. Amolyan egyetemesen és nem az éppen ember alkotta szabályok szerint.

Sok embernek van családja, munkája stb. Vajon hányan élnek boldogan és teljes életet? Megdöbbenne, aki komolyabban utánamenne a dolognak:)

De a témánál maradva, látszatra sok minden feldolgozottnak tűnik, ami belül van azt meg csak az érintett érzi igazán.

Pofonnál is szokták emlegetni, hogy a gyrrekem kapott mégsem lett lelki sérült:) én meg ezekkel a felnőtekkel foglalkozom, akik nem sérültek állítólag.

Szóval ha az ember kicsit megkapirgálja a felszínt, akkor sok érdekes rejtett dolog kerül elő.

Persze kérdés az is, hogy milyen katonákról beszélünk. Amerikai? Magyar?

Apósom katona volt a II. világháborúba és fogoly Szibériában. Teljes életet élt úgy, hogy embert ölt, kínozták, stb. Igaz, emiatt későn nősült, de lett felesége 2 gyereke és mindig normális volt. Sosem mélyedt bele a háború témába, csak arról beszélt, ami nem zavarta annyira. A kegyetlen dolgokat megtartotta magának. Persze ez is egy fajtája a lelki sérülésnek...

Ez szép!

Remélem a diákok nemcsak kézjegyet kaptak a kutatásért!

Én mindenesetre a saját eszemet, tapasztalatomat szoktam itt használni/nem valami egetverő, de legalább az enyém/.

Tudtam , éreztem nem szabadna itt fickándoznom! Le is lépek!