Mitől boldog egy férfi? (beszélgetős fórum)

érdekes gondolat, lehet, működik...

férfiként ezt biztosan jobban látod...

de nőként megélni, ha rájössz, hogy nem úgy van semmi, ahogy gondoltad, nem tudom, hányan tudnák ezt végig játszani... Mindenesetre ezt a jó tanácsot raktározom... :D

Na figyi az a figyelem amit a férjemtől kapok majdnem a nullával egyenlő

pl én nem lehetek fáradt, ugyan mitől lennék az -- a munkám elég laza, mellette meg az otthoni (gyerek és a háztartás) az semmi. Nemrég kaptam egy "ajánlatot" egy pasitól, elfogadjam?

hogy lehet sejtetni vele, hogy tudom?

val'szeg egész este sejtelmesen fogok ránézni mert nem tudom eltitkolni hogy rájöttem valamire

egyszer a nyáron rábukkantam a szextárskeresőben, azt mondta csak kiváncsiságból van ott, irogat nőknek. Valahogy nem igazán hiszek neki

így meg főleg nem

a bűntudata kényszeríti költekezésre?!

hm...

Nem szabad nekiszegezned a kérdést, mert minden férfi utál magyarázkodni... Beléd fog kötni, össze fog veled veszni, de magyarázatot nem fog adni...

gondolkodj...

türelmes legyél, és figyelj...

Sziasztok!

Az én uram mindent megkap, és most ez nem üres duma. Ellátom a gyereket, a házimunkát, néha még az övét is, az ágyban is készséges vagyok, de állandóan van valami amit nem jól csinálok, hol ez hol az. Mostanában igen furcsán viselkedik, szó nélkül vett nekem táskát, csizmát, sminkkészletet-pedig az drága volt. Aztán jött a telefonszámla amibe alaposan belehúzott. Tudta nélkül lekértem a részletest, kiderült hogy egy nővel beszélt 105percet, meg küldött neki 9 SMS-t.

Szóval a jó sem jó? Most aztán azon gondolkozom, hogy miként kérdezzek rá a dologra?

Ezt a viccfórumban találtam

Asszem ide is illik... :D:

A feleség jó későn tér haza bevásárló körútjáról, és mit tesz Isten,

inflagranti találja férj urát egy ifjú hölggyel.

Óriási patália, asszony előrángatja a bőröndöt, és röpke csomagolás

után épp elviharozna, amikor a férje megállítja:

- Csak egy szóra drágám! Mielőtt elmész, szeretném ha meghallgatnád,

hogy is történt ez a dolog. Jövök hazafelé a kocsival, amikor az út

mentén megláttam ezt a hölgyet, elgyötörve, fáradtan, csapzottan.

Hazahoztam, és összeütöttem neki egy vacsorát abból a húsból, amit te

a hűtőben hagytál, mert elfelejtetted megsütni. Csak egy szétázott szandál

volt a lábán, úgyhogy odaadtam neki az egyik, még teljesen jó cipődet,

amit csak azért nem hordasz, mert állítólag kiment a divatból.

Fázott, úgyhogy ráadtam azt a pulcsit, amit a születésnapodra vettem,

de sohasem hordtad, mert nem tetszett a színe. A nadrágja is átázott,

úgyhogy adtam neki egyet a tieidből, ami még teljesen jó, csak te már

kinőtted. Ezután, mikor menni készült, még visszafordult az ajtóból és

megkérdezte:

- Mondd, van még valami amit a feleséged már nem használ ?!?!

nálunk ez valóban nem volt...

Ő csak játszott a különböző szg-s játékokon, s ha hívtam, hogy fürdessük meg együtt a kicsit, megsértődött, hogy nem bírom elnézni, hogy ő játszik...

munkaidőben emailozgatott a csajnak, munkaidő után sms-ezett, család a fiókba... nem számított, hogy egyet sétáljunk, beszélgessünk... az meg, hogy együtt legyünk, szinte teljesen meddő gondolat volt... Bár egy idő után nem is akartam... Nem tudtam lenyelni, ahogy a kislányhoz viszonyult...

mellényúltam?! valóban...

Azért ez más.Itt ki lettél használva szerintem

De ez az én véleményem

Én nem voltam nyaggatós... meg szoktam kérdezni, hogy mi a baj, de ha azt a választ kapom, hogy semmi, akkor annyit mondok, ha nem haragszol, akkor úgy is kezelem... Volt férjemet sem bántottam, nem szoktam sokkolni vádaskodással. Az tény, hogy úgy teltek a napok, hogy én dolgoztam a gyerkőc mellett pár hónapos volt csupán, ő meg a gép előtt ült, és játszott, a gyerekkel meg anyu volt... Beköszöntem hozzá, ha meghallotta, vissza köszönt, ahogy becsuktam az ajtót, nyúlt a telefonért...

Biztosan követtem el hibát, mint minden kapcsolatban, mindkét fél hibás, ha rossz útra terelődik a dolog...

De igyekszem javulni... :D

Erről van szó.Ezt hívják odafigyelésnek, és ez sajna a nőkből hiányzik.Mert hát tényleg mi van akkor, ha egész este nem szól a másikhoz.Semmi.Hagyja azt tenni amihez kedve van.Az nem jó mert egyes nőknél sajna ez a női büszkeség határait súrolja.Tudom gyerekkel is nehéz otthon, de a férfi vállán van a legnagyobb felelősség.Megfelelni otthon, helytállni a munkában, azért nem könnyű.

A nőnek még mindig az otthon melegét kéne meghoznia, és ez hangsúlyozom, nem ugyanaz a rabszolgasággal.

És ez is igaz:

ne akarjunk mindenáron családot, gyereket, férjet.Csak akkor ha igazán érezzük hogy más már nem hiányzik az életünkből.Ne legyünk megalkuvóak, sem ha nem érezzük jól magunkat,a kapcsolatból ki kell lépni

Igen.A figyelem, ez mindig fontos a kapcsolatban.

És az a baj hogy sok kapcsolatban az emberek nem figyelnek a másikra,legalább is nem úgy ahogy kéne.

Ott van hogy sokan összekerülnek,jön a gyerek.

Anyuka többnyire otthon van egyedül, leköti a gyerek, apuka meg hajt.Már két ember helyett is.

Sokszor fáradt, és csak nyugalomra, törődésre vágyik, némi kedves szóra, vagy csak arra hogy leüljön végre a számítógép elé.

Erre anyuka jön, és jön az elvárásokkal.Miért ülsz megint a gép elé, miért nem foglalkozol velem, a családdal a gyerekkel,miért nincs elég szex, vagy miért van túl sok szex miért..miért..miért...

És ha ezt egy rossz pillanatban kezdi, akkor bizony a férfi úgy érzi hogy elégedetlen az egész helyzet már nem olyan mint amilyennek kell lennie.

Kezd boldogtalan lenni, ha idővel ez a párbeszéd egyre többször zajlik le,és már csak úgy menekülni támad kedve, ha kedves szavak helyett nyaggatás van állandóan, vagy többnyire.Aztán amikor a nő megunja és egy idő után leül beszélgetni hogy oké, akkor térjenek a tárgyra, beszéljék meg a problémákat.

Akkor persze a férfinek már elege van és csípőből azt mondja, hagyja őt már békén.Ő csak nyugalmat akar a munka után.

És mivel a férfi és a nő ilyen téren nem érti meg egymást, mindkettő mást akar, egyik sem enged a másik javára, ez vezethet boldogtalansághoz.

Pedig sokszor egy kapcsolatban más nem is kell csak törődés és odafigyelés.

Ha a másiknak olyan a kedve fogom, és nem szólok hozzá.

ha 12 óra munka után nyugalomra vágyik, akkor békén hagyom,és elfogadom azt hogy egy kapcsolat néha lemondással jár.Ha szeretek valakit fontos a boldogsága.Még némi áldozat árán is.

És sajna valljuk be mi, nők, hogy bizony ha kicsit jobban odafigyelnénk a párunkra, és nem mindig a magunk bajával lennénk elfoglalva, a férfiak sem rohannának annyira egy másik nőhöz, aki pedig bizony meghallgatja őket.

Persze tisztelet a kivételnek.Hozzá kell tennem.

Ahogy itt olvasom a történeteket felmerül bennem egy kérdés: Mért nem akarjuk mi nők tudomásul venni, ha valami egyszerűen nem működik, ha vége!? Mért erőlködünk, gyakran teljesen egyedül és teljesen reménytelenül, hogy fenntartsunk egy kapcsolatot, ami gyakran senkinek, de legalábbis nekünk biztosan nem jó? Olyan borzasztó egyedül, de nyugodtan lenni? Hát szerintem nem, szerintem sokkal jobb!!!

A másik dolog, amiről sokan írnak, hogy csak tépik, tépik a szájukat, de nem változik semmi... Ennek az az oka, hogy a pasi látja, hogy a dumának nincs semmi vonzata, megtehet bármit, lesz némi fülrágás, de következmény semmi. Ilyenkor van az, hogy nem tisztelik a nőt, és nem is próbálnak együttműködni. Megjegyzem, szerintem az ilyen nőt nem is lehet tisztelni. Aki csak veszekszik, ugyanazért újra és újra, de ő maga mindent továbbra is ugyanúgy megcsinál a pasinak.

Van egy mondás: Amit adnak, azt el kell venni, amit nem adnak, azt nem lehet elvenni.

Szóval a megoldás szerintem az, hogy ha valami nem tetszik, akkor szólok egyszer, és várok. Ha nincs változás, szólok még egyszer, hátha a kedves nem értette meg, mit akarok és milyen fontos ez nekem. Ha ekkor még mindig semmi, akkor jön a válaszreakció: én is kevésbé készséges leszek. Ezt már észre szokták venni a pasik. És vagy itt van vége a kapcsolatnak, vagy itt születik meg a tisztelet, a férfi megérti, hogy nekem is vannak elvárásaim, és a két szép szeméért nem teszek meg neki bármit, főleg ha közben szarba sem vesz...

Sajnos én is keményen megfizettem a tanulópénzt egy vacak kapcsolatban, mire erre rájöttem.

az élet oly gyakran bebizonyítja, hogy nem tudunk semmit párunkról, hogy szinte minden napunk csalódás... Segíteni szeretnénk, de nem hagyják, falakat találunk, vagy egy hatalmas várárkot... Hiába az őszinteség, hiába az érzékenység, ha van olyan dolog, amit nem mond el, nem nyílik meg, nincs igazán mit tenni...

kérhetünk, követelhetünk, sírhatunk, nevethetünk... minden azon múlik, elmondja-e mit szeretne... ha nem, nem is lesz jobb... :(

Morkika!

Csatlakozom az előttem szólókhoz! Más csak saját tapasztalatból is! Ne alkudj meg önmagaddal senki kedvéért! Én megtettem egyszer és nem én voltam az, aki emelt fővel lépett ki a kapcsolatból! Sőt! Kegyetlenül megalázottnak éreztem magam, és szidtam a pasit, amiért ezt tette velem. Próbáltam, a kedvében járni, lázasan moziba menni Vele, mert a kedvenc filmjét azt meg kellett nézni. Akkor még nem volt DVD, régen volt... Hiába mondtam, hogy menjen nyugodtan nélkülem, bedurcizott és azt mondta, hogy akkor miattam nem látja a filmet. Mit csináltam?? Gyógyszer bekap, magam összeszed és irány a mozi. A filmet végigaludtam hidegrázások közepette... Püff... Ki járt jól????? ŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐ

Másik példa ugyanezzel a fickóval: jaj, szívem olyan hosszúak a köremid (kb. 3-4mm volt)... Ildikónak (előző barátnő) nem volt hosszú... Jó, levágtam, tövig.

Kövi: jaj, szívem miért nncs fülbevalód, Ildikónak volt... Rendben édes... Pár nap múlva már volt fülbevalóm. Kaptam Tőle egyet is????????? Hát persze...

És még sorolhatnám.... A lényeg, hogy Ő mondta azt nekem, hogy másfél hónapja már csak vívódott mellettem.....

Nem éri meg, hidd el!!! Ha Te nem érzed jól magad a kapcsolatban, akkor lépj ki belőle mielőbb!! Nekem 9 hónapomba telt feldolgozni...

Gondolj erre és a korábbi hozzászólásokra. Mindben van igazság, még ha fáj is bevallani magadnak.

Hát, valahogy én is így tennék, ha lenne rá módom...

Jó a fórumtéma, kellett ez is. Hátha segítség lesz nekem és a többi nőnek! Köszönjük... Ezt is :)))

Csak az első pár, és az utolsó két hozzászólást olvastam, és azt hiszem, hogy mi nők, nem tudjuk boldoggá tenni a férfiakat, mert mindegyik más valamitől boldog.

Én egyre inkább úgy érzem, hogy ha valaki megtalálja önmagát, és társ nélkül boldog, akkor fogja megtalálni azt a társat, aki osztozni fog a boldogságában. És talán nem is csak arról van szó, hogy milyen legyen, hanem arról is, hogy milyen ne. Ugyanis, ha valaki mondjuk állandóan kritizálja a másikat, bármilyen formában terrorizálja, zsarolja, stb... Akkor biztos, hogy a másik nem szívesen lesz vele. De a túlzott kedveskedés is egy idő után terhes lehet.

Szóval, meg kell találni az arany középutat, és támogatni a másikat, hogy önmagában találja meg a boldogságát, mert sem a férfi nem tudja boldoggá tenni a nőt, sem a nő nem tudja boldoggá tenni a férfit.

sziasztok kedves "boldog és kevésbé boldog férfiak"!

Olvasgatván a fórumokban "Mitől boldog a nő"fórumban láttam hogy titeket is pont az foglalkoztat hogy mi kell a boldogsághoz.Mi kell ahhoz hogy ebben a rideg világban ahol munkahelyen,az utcán ,idegenek közt annyi bántalom s igazságtalanság éri az embert legalább az otthonában, a párkapcsolatában egy kis boldogságra,harmoniára leljen? Én még 22 év házasság után sem tudom mit kellene tennem hogy egy kicsit boldogabbnak lássam a férjem. Van egynéhány tippem:az olyan gyakorlati tényezökön kivül mint a meleg étel,tiszta ruha,meleg ágy stb.,még tudom hogy szeretné hogy mindenben egy véleményen legyek vele,hogy minden úgy legyen ahogy ő akarja,hogy mind a hárman(én s a lányaim) feltételek nélkül hallgassuk meg.Csakhogy ez nem megy mert egyikünk sem olyan hogy az egyéni szabadságunkot feladjuk.(föleg a lányok nem mert már nem kicsik) Én néhányszor megalkuszok a csend kedvéért de én sem mindig tudok. A lányaim sokszor haragusznak hogy én szoktattam meg aput hogy mindenben kiszolgálom.Hát nem én szoktattam igy,láttam a minap:az anyukájánál voltunk s elvárta hogy mindent elejébe rakjon.

De eltértem a lényegről.

Ha probálom sokszor kérdezni mi bántja nem is válaszol,csak kapcsolgassa a távirányitót.

Én nagyon szeretek olvasni és mostanában olvastam egy könyvet a párkapcsolatról:MARS és VÉNUSZ mindörökké eggyütt.Habár a könyv egy kicsit régies nagyon sok hasznos dolgot tanultam belőle s van ami kezdett beválni.

Ha úgy gondoljátok még cserélhetünk tapasztalatot,s még irhatok.

en is feladtam egy melot, es egy garzont egy no miatt angliaban. most azon erolkodok hogy gond nelkul visszajussak nem lesz egyszeru, de a jegyem megvan, es varnak marciustol egy helyre.

furcsa milyen egyformak vagyunk mindannyian itt.

barmit megteszuk olyanokert, akik csupan eszlozkent kezelnek bennunket...

Ebben a kapcsolatban számomra eddig nem volt megerőltető semmi. Szívesen tettem amit tettem, szívesen főztem vagy takarítottam stb.

Neki természetesen a főztöm szar volt, "Nem vagy te szakács" stb.

Eddig sem erőltettem semmit, ezután sem fogok.

Tudom hogy semmi értelme annak ami lett köztünk, mégis fáj mert én próbáltam jól csinálni és hoztam kemény áldozatokat, míg ő nem...És ő ezt soha nem értékelte ;(