Mitől boldog egy férfi? (beszélgetős fórum)

Szia!

Sajnálom azt, ami történt veled, azt hiszem én sem tudtam volna megállni a helyedben hogy ne kutassak utána. Főleg ha tagadja...

Szerintem az a baj, hogy ha ezt egyszer megcsinálta, meg ha már eszébe jutott hogy megtegye, akkor valami nincs meg az életében.

Persze nem fogja bevallani hogy ez így van. Mondd meg neki hogy néma gyereknek anyja sem érti...

Mondjuk erre az én pasim azzal válaszol hogy az már gáz ha ezt kell megkérdeznem. Mert nekem magamtól kéne rájönnöm... De könyörgöm, ő sem Superman, ő sem tudja az én problémáimat csak ha elmondom neki, akkor én honnan tudjam az övét? Bár ő nem kérdezi meg soha hogy van-e valami baj...

Áhh, az az igazság, hogy már igazából nem is érdekel mitől lesz boldog egy férfi. Arra gyúrok hogy én boldog legyek :D

Szerintem ilyen csak nagyon ritkán fordul elő. Főleg ha a pasi teljes szabadsűgot kap... Mert tapasztalatom szerint a férfiaknak ez azzal egyenlő, hogy sokmindent telibeszarnak és csinálhatja a nő. És akkor még nem beszéltünk gyerekről...

Ja, és miért mindig a pasik boldogsága a fontos? Velünk ki törődik? Részben nem a férfi dolga lenne esetleg??

Szia Vica!

Igaz én még csak 19 éves vagyok, de már egy 2,5 éve működő kapcsolatom van! Ezért gondoltam, hogy megosztom veled a véleményem! Szeintem kicsit "szemét" dolog volt belenézni a telefonjába és az e-mailjeibe! Ne haragudj de ezt gondolom, és még, hogy a barátnőd is belevontad azt kicsit túlzásnak tartom. Velem is volt már ilyen, hogy féltékeny voltam, de azonnal szóltam neki és meg is oldódott az ügy. Ha még mindig nem bízol meg benne szerintem minnél hamarabb beszéld meg vele! Annyit kérdeznék ezzel kapcsoltaban, hogy szereted még, de szerelemből? Ha a válasz nem akkor azt gondolom nem sok jövője van a kapcsolatnak! Ha a válasz igen akkor minnél hamarabb beszéld meg vele! Remélem sokat segítettem és boldogok lesztek!

Üdv.: Linda

Most kérdeztem a férjem. Azt mondta a szabadság dolgon még lenne mit javítanom, amúgy Boldog!

Most már én is:)

tökéletes szabadság, tökéletes szex, békesség, harmónia, szerelem-szeretet és jó humor és hűség.

Ha mindezt megtalálja egyetlen nőben-akkor boldog.

Sziasztok!

Elmesélem mi a problémám, szeretném tudni mások véleményét, mert néha már úgy érzem feladom.

Az egész azzal kezdődött, hogy karácsony előtt a férjem elvitt egy helyre mert látott egy táskát amire azt gondolta jó lenne nekem. Marhán meglepődtem, hogy magától ilyen eszébe jut, aztán az áruházban találtam egy sminkkészletet amire szó nélkül rábólintott, meg még új táskám is lett. 23.-án este kapott SMS-t, és ő mindig megnézi azonnal nem baj ha vezet éppen, most nem nézte meg. Ez is furcsa volt, de csak a szomszéd hapsi ügyködött valamit a gépén ő irogatott. Megnyugodtam. Aztán kijött a telefonszámla ami a duplája volt az addig szokásosnak, mivel az én nevemen van lekértem a részletest, egy számot nagyon sokszor hívott, SMS-t küldött rá (amit nekem nem szokott), gyorsan megnéztem a tudakozóban, nő volt a tulaj. Felhívattam a barátnőmmel, hogy biztos nő veszi-e fel hát igen. Egy reggel elfelejtette kitörölni a hiváslistáját, ott volt a szám. Aztán sikerült kicsit jobban belenézni a telefonjába, és néhány kézbesítési jelentés is benn maradt-tartalommal együtt, ami viszont durva volt. Ekkor rákérdeztem a dologra. Úgy kezdtem, hogy mi a baj velem - semmi. De tényleg. Akkor megkérdeztem, hogy miért csajozik. Először nem vallott. Aztán mikor elmondtam amit tudok, elmondta, hogy ez egy ex, megesküdött, hogy most nem találkoztak, meg abbahagyja a beszélgetést. Próbáltam hinni neki. Aztán nem tudott bennem megfordulni a dolog és hétfőn (a vallatás pénteken volt) megnéztem az emiljeit persze, hogy megint belebotlottam. Már szombat este beszélgettek, sőt hétfőn délután azt írta neki, hogy "...hiányzol..., ...szeretlek..." stb. Elolvastam kb. az összes levelet és beszélgetést, marha sz×r volt. Végülis engem nem szidott, de kiderült, hogy bizony találkoztak ám, elcsattant egy csók is... Azóta nézegettem a fiókját, de hát persze nincs semmi.

Azóta csak vagyunk. Lépni nagyon nem tudok, illetve még inkább várok, hogy akkor most mi legyen. Nagyon nem bízok benne, hogy a helyzet jobb lesz. Eléggé el vagyok keseredve.

en pasi vagyok. meg sem tudom mitol lennek boldog :S

jo lenne rajonnom ...

vagy csak nem talaltam meg?

Remélem, hogy megoldódik a problémád! Drukkolok, hogy sikerüljön, és lehetőleg úgy, hogy Te a legkevésbé sérülj! Mert ez fontos, ugye tudod?? Ha tudok/tudunk segíteni, gyere bátran máskor is!

Üdv, Judit

Otthon egy fillért sem tudok keresni. Nincs semmi lehetőség...

Ezért itt kell most boldogulnom.

Remélem menni fog. Vagy vele, vagy nélküle...

Szia!

Ne gondold, hogy 30 felett mások lesznek! Soha!!!!! Megint mondom, tisztelet a kivételnek, akivel speciel még én sem találkoztam...

Én amondó avgyok, hogy nem kellene Neked otthon ülni, és várni... Menni kell a barátnőkkel, a szülőkhöz, bárhová, ahová kedved van. Miért is kellene Neked engedélyt kérni??? Ha a szülinapodon nem volt képes otthon lennei Veled, akkor szerinted... ???

Korábban is írtam, de add fel magadat másért!!!!!! Nem éri meg!!! Ilyen fiatalon még élned kell, és nem egy magányos otthon ülő, párját váró háztartási robotgéppé válnod!

Egyébként a szüleidhez nem akarsz visszaköltözni?? Csak amíg rendeződik az anyagi helyzeted, hogy külön életet tudj kezdeni.

Kitartást Neked és fel a fejjel!!

örülök, hogy rendezni sikerült a dolgokat valamennyire... Így legalább látod, hogy mi a helyzet.

remélem azt sikerül megvalósítanod ebből a kapcsolatból, amit szeretnél... :D

Most tisztáztuk a helyzetet. Nem akarok mártirként élni.

Megbeszéltük, hogy meglátjuk hogy alakul ez az elkövetkezendő időszak. (Neki valószinűleg beindul az együttes, koncertek stb, én meg csinálom a tanfolyamot, amit szeretnék.)

Mindketten a normális keretek között azt csináljuk, amihez kedvünk, energiánk van. Természetesen a másikra való tekintettel. Ebben egyetértettünk. Tudja hogy ez az utolsó menet. Ha nem megy, akkor kösziviszlát.

morkika!

olvastam, amiket írtál... nem egyszerű az eset.

nem mondhatja azt senki, hogy hagyd ott, hogy megkönnyebbülj, mint ahogy azt sem, hogy csináld tovább, hogy elmondhasd magadnak, és később a gyerekeknek, hogy te mártír módra helytálltál...

sajnos/szerencsére a döntés a tiéd...

én annyit mondok, csinálj egy mérleget: mit kapsz ettől a kapcsolattól, mit adsz bele a kapcsolatba, mit várhatsz, és azt mennyi időn át/belül, stb, majd ülj le elé, és nézd meg alaposan...

Ha nem tudsz változni, nem fogsz tudni változtatni. Fontos az, hogy lásd, kell e ez így neked... Ha nem, próbálj nem lelkizni, mert vége, de ne legyél olyan, mintha minden rendben lenne. Ha nem tudod a változást előidézni, akkor próbálj csak annyi időre kommunikálni a pároddal, amíg elmondod neki, hogy te így döntöttél. Nem tudsz elköltözni, mert nincs miből, nincs hová?! létezik olyan, hogy másik szoba...

Először el kell dönteni, hogy mit szeretnél. Ha adni akarsz neki még egy lehetőséget, tedd, de tudja a részleteket...

ha nem tudsz vele beszélni, írj neki...

keress meg minden olyan lehetőséget, amit értelmesnek tartasz, hogy megpróbáld rendbe tenni... de mondd azt, hogy 3 hónap... ha nem megy, nem vergődsz!!!

Nem azt várom, hogy feláldozza magát!!!

Hanem hogy mellette rám IS figyeljen. Mert mindig fontosabb minden. De akkor minek kell neki nő?

Ja, és tőlem se várja el, hog feláldozzam magam 24 évesen, ha ő sem tesz semmit. Ez itt a bibi. Mert ha én is csinálhatnám, amit szeretnék, akkor nem lenne egy szavam sem.

De nem akarok itthonülős, pasit hazavárós lány lenni!

de ha ennyire nem szamitasz neki, es ennyire nem tart semmire, es nem ragaszkodik hozza? miert is vagy vele?

en sokkal ragaszkodobb vagyok, meg sem ertekeltek

Hát igen... Mindenkinek az kellene, ami nincs.

Miért nem tudjuk megbecsülni azt, ami van? Én próbálom a dolgok jó oldalát nézni. Ő nem nagyon törekszik... Sőt...

Mondjuk akinek gyerekkora óta ki van nyalva anyuka által a pici hátsója, attól ne várjunk sokat... Csak azt hittem, hogy 30 fölött kicsivel több eszük van a férfiaknak. De tévedtem. Tudom, hogy nem kortól függ, nade ennyire??

Sosem korlátoztam. De amikor egy olyan próba fontosabb volt, ahol csak ült, én pedig a saját születésnapomon, munka után vacsorával vártam haza, de hiába, úgy gondolom, nem elnyomás. Sosem szabtam meg neki semmit, nem is tenném, mert nincs hozzá jogom és tudom, nem vezet jóra.

De hogy én mikor mehetek el kávézni a barátnőimmel és mikorra KELL hazaérnem, vagy mikor mehetek haza a szüleimhez 100 km-rel odébb, az meg van szabva. De hogy ő mikor szalad ha a a szomszéd kerületbe, abba én ne szóljak bele...

Ja, és tegyük hozzá, ő sosem jön velem az én társaságomba, hiába hivom.

magambol indulok ki mint minden ember.

szerintem meg akarja valositani onmagat. lehet elnyomta az a no, akit szeretett, es nem akar igy jarni tobbet.

az elso no akihez ragaszkodtam nagyon, elvette az eletem. a hobbijaim, es csak ot szolgalhattam. mikor mar nem volt eleg hogy csak rola a szol az eletem, tonkrement a kapcsolat. azota maskent allok hozza a dolgokhoz, es nem tul hosszuak a kapcsolataim, mert nem hajlok meg minden szellonek. szeretnem ha engem ugy fogadna el valaki, amilyen vagyok. hibaimmal hobbijaimmal. mert ezzel vagyok teljes. es egy felember sosem lesz boldog. a leggyonyorubb no mellett sem.

lehet nincs igazam.