Mindenki megtalálja egyszer az "igazit"? (beszélgetős fórum)

"El sem tudom képzelni hogy legyen nekem pasim még :S"

Akkor van legalább 1 közös tulajdonságunk;-)

Az van,hogy én elváltam.

Ekkor felszabadultnak éreztem magam tök jó egyedül filing meg minden ...

Gondoltam majd akad valaki aki megint szerelmessé tud tenni:)

Csakhogy ahogy telik-múlik az idő és hát nem jön ...már most kezdek aggódni!

A csoda bennünk van, csak meg kell látni, megtanulni látni.

Nem szemmel, lélekkel.

Igazi?

Relatív, mint minden.

Minden kapcsolat kompromisszumok tömege.

Ha valakivel megtaláljuk a "közös nevezőt", mondhatjuk, hogy ő az igazi, vagy a legigazibb a sokadalomból.

No persze ennek alapja a bizalom.

Amúgy meg az emberek igenis félnek kiadni magukat, nem mernek feloldódni, mert valahol igenis gyávák.

Mert ott motoszkál a fejükben a : Mi van ha mégsem, mi van ha nem ő az....

Ezt kellene félre tenni, és sokkal több boldog/ kiegyensúlyozott ember bolyongana a Föld nevű bolygón. :)

Amúgy meg beszélgetni kell, mégpedig nem is keveset.

A kommunikáció nagyon fontos mindenhol, és ez az alapja egy frankó párkapcsolatnak is.

Na most hosszú lettem.

Ne hari! ;)

Milyen korlátokra gondolsz?

Pl. kékszemű, szőke?

Nekem ilyen korlátaim nincsenek. Az viszont elengedhetetlen hogy vonzódjak az illetőhöz, testileg és úgymond lelkileg is. Hogy rajongjak érte, felnézzek rá, stb ...

Símán el tudom képzelni, hogy valaki a legnagyobb igyekezet mellett sem találja meg az igazit egy életen át sem. Kit tekintünk igazinak? Mondjuk, hogy azt akivel összeházasodva egy életet végig tudok élni őszinte kölcsönös szeretetben. Az ember nem egyszer igazinak érez valakit, de ez az érzés nem kölcsönös. Vagy kölcsönös, tart néhány évig, aztán megszűnik a kölcsönös érzés. Szakítás lesz. Vagy mindkét fél részéről könnyen megy, vagy csak az egyik fél részéről, a másik fél pedig halálosan elkeseredik.

Hány emberrel kell megismerkednem ahhoz, hogy megtaláljam az igazit kedvezőtlen esetben? 5-10-20 ember? Nem is nagy számok. És mire tisztázódnak az emberben az érzelmek...

Nem is tudom folytatni. Ahány ember, annyiféle. És megtalálni az igazit... Az a csoda, ha sikerül...

Hmmm!???

Igen, valahol ezt gondolom.

Nem hiszek a véletlenekben, bár használom ezt a szót.

Mindennek van oka, csak nem mindig tudjuk, mi is az.

Mert az illető nem tud túllépni saját önsajnálatán, meg gondolom nem is akar.

Jó neki az, hogy szenved, meg sajnálják...

Bocs!

Nem kötekedni akarok, de tényleg vannak ilyen emberek.

Biztos vagyok benne, hogy van.

Illetve biztosan sokan vannak akik egy életen át sem találják meg az igazit.

Ezt a válási statisztikák remekül alátámasztják.

Persze!

De arról valahol ő maga is tehet.

Amúgy meg, lehet, hogy elmegyünk az igazi mellett, mert korlátaink vannak, amiket olykor nem tudunk átlépni.

Szerintem...