Mindenki megtalálja az igazit? (beszélgetős fórum)

Függ atól is hogy milyen lelkiálapotba vagy mennyire keresed a párod ha keresed akkor csak távolabb lököd az igazit ,nem kell keresni minden megy a maga folyamatába ha keresed akkor csak lassitod a folyamatot

Amúgy mindenkinek megvan a párja .

ez csak egy "lopott" idézet, de nagyon találó...volt egy "Igazinak" hitt, de az idő bebizonyította, hogy mégse az, és most van egy "Igaz" párom :)))

"Az "Igazit" keresed? Én is azt kerestem sokáig, s mikor megtaláltam, rájöttem, hogy nagy hiba volt. Most már az "Igazat" keresem. Mert az "Igazi" szárnyakat ad, s aztán letépi rólad, az "Igaz" odaadja a sajátját, ha zuhanni kezdesz... Az "Igazi" megcsókolja a kezed, az "Igaz" megfogja... Az "Igazi" álmodik veled, az "Igaz" virraszt melletted. Az "Igaziba" belehalsz, az "Igaz" meghal érted, ha kell!"

Ja...van aki még az oviban, van aki meg az Arany Alkony szeretetotthonban - vagy ha minden jól megy a Farkasrétiben:)

Én már négyszer megtaláltam, aztán kiderült, hogy beborult:)

35. és 55. hsz.

:o))

Az hogy nem vagyunk hibátlanok, önmagában még nem jelenti azt, hogy értéktelenek lennénk!

A lényeg inkább ott van, ahogyan a saját és mások hibáit elfogadni/kezelni vagyunk képesek.

Különben is:

"A hibátlan embernék csak egy idegesítőbb létezik... az az ember, aki annak képzeli magát!"

A legtöbb ember (magamat is beleértve) nem szeret még a "csaknem tökéletes" emberek társaságában lenni, ugyanis az ő jelenlétük felerősíti a mi hibáinkat.

félmegoldás?

Senki sem tökéletes. Mindenkiben van hiba, és így kell elfogadnunk azt akit szeretünk.

Lehet, hogy igazad van, de azért itt, ahol a dolgoknak csupán "két kimenetele van" nem biztos, hogy az esélyek 50-50%-os arányban vannak!

Ez mindig a résztvevőkön múlik.

Ha valaki akarja, és ezt jó csinálja, akkor szinte teljesen biztos, hogy megtalálhatja az igazit!

Az már csak rajta múlik, hogy:

1.) Felismeri-e, hogy ő az igazi.

2.) A másik fél számára tudja-e kommunikálni.

2.) Képes-e meg is tartani, ha már összejöttek. Egyetlen kapcsolat se működik magától!

Sőt!

Még az se mondható el, hogy ha elegendő "muníciót" beletesz, akkor már - ha másképpen nem is, de "alapjáraton - "eldöcög" a kapcsolat, a "tehetetlenségi erő" jóvoltából!

Szerintem ez is 50-50. Teljességgel lehetséges hogy nem kerülnek egymás közelébe ha a véletlenek nem úgy alakulnak.

Az emberek amúgy hajlamosak beleragadni a sablonokba. Tanulj-dolgozz-nősülj-legyen gyereked-halj meg. Tényleg csak ennyi lenne?

Úgy látom, hogy nem úszom meg! :))

1.) Amíg valaki egy olyan társ mellett van, aki csak "részben felel meg" számára, addig nem jut ideje, energiája az igazi keresésére. (Leköti őt az aktuális kapcsolat)

2.) Abban a hitben él, abban bízik, hogy majd megjavul és jó lesz ez is.

3.) Elkényelmesedik, nem hajtja semmi elég intenzíven.

4.) Könnyebb és egyszerűbb az igényeket a meglévő lehetőségekhez idomítani, mint a magasabb igénynek megfelelő társat megkeresni!

5.) A külvilág jelzéseit nem veszi észre, hiszen "eltompul" a kapcsolatban.

6.) A potenciális jelöltek "foglaltként" elkönyvelik és esetleg meg se próbálnak hozzá közelíteni.

Soroljam még?

valahol igaz amit írsz FFI1! :))

pedig kíváncsi lennék, hogy miért!

A lényeg az, hogy mindenki legelőször magában tisztázza, hogy milyen társat keres!

Ha ez sikerül, akkor nekiállhat keresni.

Senki ne elégedjen meg "félmegoldással"!

Egyrészt csak az időt és energiát fecsérli rá, másrészt csökkenti az igazi megtalálásának esélyeit! (Ezt most nem fejteném ki bővebben, hogy miért)

Az. Bajos ..... :o))

Nem gond ..... a következő "körben" újból megpróbálhatják ..... ;o))

Nem.

...vagy lehet, hogy megtalálja, belebotlik, de elmegy mellette...

Szerintem mindenki belebotlik egyszer-kétszer, de vagy nem veszi észre, vagy akkor még nem érett a dologra... vagy egyszerűen csak átsiklik rajt a tekintete, de tuti, hogy az élet segít kicsikét, hogy a közelünkbe kerüljön...

... szerintem. :)