Milyen érzés szerelmesnek lenni? (beszélgetős fórum)

Nem az egóval van baj, hanem az egoizmussal. Az egoizmus nem ismeri a tiszteletet, a szeretetet, a megbecsülést. Pont ezért akar magának harácsolni belőle. Folyton kapni akar.

A szerelem nem lehet önzés. A szerelemben benne van az ÉN és a TE. Adni akar, mert teli van.

A szerelem ismeri a vágyat, de már túl van rajta.

Nem vár senkitől semmit, csak osztozni akar.

Minél jobban, tisztábban szeret valaki, annál kevesebb benne az egoizmus.

---------------------------------------------

Egoizmus = túlburjánzott, negatív erőkkel átitatott, torzult egó, mely önmagát teszi meg középpontnak.

Szerelem?

Rövid ideig narkó.

Közép távon többnek érzed magad mint addig.

1-3 év: jó Vele lenni.

3+: Szeretem, de jó lenne, ha sok mindenben egyetértenénk.

10+: ugyan az, mint az előző

Szerelem = érzelmi kötődés.

Szeretet = érzelmi kötelék

Félelem = ijedtség, ijedelem, pánik, rémület, iszony, fóbia, szorongás, riadalom, nyugtalanság, aggodalom, rettegés, riadtság, reszketés, félsz, paranoia

Egészség = na ez majdnem jó, testi lelki egyensúly, harmónia a önmagunkkal. (életerős, fitt, életteli, tetterős, kirobbanó, energikus)

Amúgy egészségedre. Vacsizz egy kis villanykörtét. Felvillanyoz és táplál. :)

Az ego jó dolog. Csak a helyén kell kezelni. Amiről Te beszélsz az az nagyfokú önzés. A szerelem is önzésből fakad. A vágyak kielégítése is hiánypótlás.

nem kellene ennyire lecsupaszítani a dolgot, de ez pont olyan hogyha az ember belátja, elismeri és felismeri, akkor már nem csak vakon akar kapni, hanem megtanul adni is szeretni. Viszont azt is egoból, mert a részévé válik. Ezzel viszont saját magának ad pozitív megerősítést. Tehát simogatja az egoját? Lényegtelen, ami igazán számít az, hogy mindkét fél harmonikusan adjon és kapjon, így az igényeik szinkronban legyenek. Keveseknek sikerül.

SZERELEM = SZER + ELEM (Szer és elem)

SZERETET = SZER + ETET (Szer, mely etet!)

FÉLELEM = FÉL + ELEM (Fél elem, mely nem egész!)

EGÉSZSÉG = EGÉSZ + SÉG (Egész, azaz nem fél!)

Egoista társadalomban élünk. Megrögzötten keressük a szerelmet és a beteljesülést. De ugyanakkor félünk és tagadjuk is a létezését, hiszen ahhoz hogy szeretet/szerelem legyen, ahhoz az egoizmusnak el kell tűnnie. Az egoizmus pedig önkényes uralkodó, mindenáron fent akarja tartani saját magát. Ha megadja magát a létezésnek és a vele együttjáró szeretetnek, szerelemnek, örömnek, akkor bizonytalanná válik, elveszik, meghal. Ezt ő nem akarja. Ezért megmarad a hiú ábránd, a poétizmus, a szentimentalizmus. Ezzel táplálja magát, amennyire csak tudja. De a valóságnak nem nyit ajtót.

Ha az adás-kapás kiegyensúlyozódik, akkor képessé válhat valaki ezen érzések megélésére.

Viszont ha valaki csak kapni akar, az még egoizmus, ne is nagyon számítson rá.

Szerelem!

Zakkantan is szeretem,

Ragaszkodom, kell nekem,

Butasága is elragad,

"Kérlek mindig add Magad".

Elromlik s megszerelem,

Egy kis szer egy kis elem.

Ránézek és fűt a vágy,

Borzongat s a csókja lágy,

Tökéletlen teste szép,

Ránca is kell Vele még.

Hibája is hibátlan,

Érzem mindig Őt kívántam!

Rossz kedve csak feladat,

Mert a mosoly megakadt,

S én addig-addig "piszkálom",

Míg a mosolyt kirántom! :)

Eddig a legjobb meghatározás, amit olvastam:

A szerelem a nemi ösztön kielégítésére irányuló, lírai elemekkel átszőtt magatartásforma.

Amúgy meg...egy boldog szédület...

Nekem ez a zene jut róla eszembe...

[link]