Miért szeretem magam? (beszélgetős fórum)

"Lehetetlen, hogy annyira kifelé élj, hogy önmagadra ne jusson figyelmed! Lehetetlen, hogy az odatartozást, a jóságot, a gondoskodást, a harmóniát csakis másokban keresd - és önmagadat ne szeresd. Lehetetlen, hogy pont azzal az emberrel, akivel a legtöbbet vagy együtt, akit a születéseddel hoztál, s a haláloddal viszel majd tovább, hogy éppen azzal az egyetlen emberrel, aki az "Én vagyok" élményét még álmában is éli benned, rossz viszonyba kerülj. A többiek jönnek mennek. De te maradsz! Jóban-rosszban maradsz."

/Müller Péter/

"Az emberek jönnek-mennek, de te maradsz. Önmagad állandó társa vagy."

/Müller Péter/

"Egy ember van, egyetlenegy, akivel mindvégig együtt élsz: önmagad."

/Müller Péter/

"Fogadja el önmagát. Legyen hű önmagához az életben, az elválásban, a halálban, és közben fedezze fel, hogy az önmagunkhoz való hűség a stabilitás szilárd talaja."

/Kurt Tepperwein/

"A szégyen és a bűn helytelen kezelése az emberi psziché legfélelmetesebb rémségei közé tartozik. Ez a felelős a merevségért, a szorongásért, az önutálatért, az elszigeteltség-érzetért és még jó néhány egyéb bajért."

/Kurt Tepperwein/

"Midőn a világra jöttem, lényem csupa öröm és szeretet volt. Akkor még tudtam, ki vagyok valójában, tisztában voltam igazi küldetésemmel, a világ közepének éreztem magam. Akkor még volt bátorságom kimondani, amit gondoltam, és nyíltan kimutatni érzelmeimet. Akkor még volt bátorságom, hogy "önmagam" legyek. Ez és csakis ez az igazság, a valóság, minden más csupán fölvett szerep."

/Kurt Tepperwein/

"Az önelfogadás tulajdonképpen nem jelent mást, mint hogy elfogadjuk a bennünk rejlő "határtalan önmagunkat."

/Kurt Tepperwein/

"Önzés és önszeretet nemhogy nem azonosak: éppenséggel ellentétei egymásnak. Az önző emberrel nem az a baj, hogy túlságosan szereti magát, hanem az, hogy túl kevéssé; igazában gyűlöli önmagát."

/Erich Fromm/

"Az önző emberrel nem az a baj, hogy túlságosan szereti magát, hanem az, hogy túl kevéssé; igazában gyűlöli önmagát. Az önmaga iránti gyengédség és törődés hiányában, ami csak termékenysége hiányának egyik kifejeződése, üresen és frusztráltan magára marad. Szükségképpen boldogtalan, és sóvárogva lesi, hogyan csikarhatná ki az élettől azt a kielégülést, amelyhez az utat ő maga torlaszolta el. Látszólag túl sokat törődik önmagával, de valójában csak sikertelenül igyekszik elpalástolni és ellensúlyozni a kudarcát, hogy nem tud törődni a valódi énjével."

/Erich Fromm/

"Magunkhoz jónak lenni nem mást jelent, mint szívemet megnyitni annak, ami bennem boldogtalan és magányos. Ha megtanulom azt a művészetet, hogy a bennem lévő szánalmassal szívesen és irgalmasan bánok, akkor ez az éppen szánalmas áldás forrásává - egy nagyobb boldogság forrásává válhat."

/Anselm Grün/

"Találkozz önmagaddal - ez a belső úton lévők mindegyikének az egyik legfontosabb feladata. A korai szerzeteseknél az Istennel való találkozás feltétele az önmagukkal való találkozás és önismeret volt."

/Anselm Grün/

"Csak egy dolog marad számunkra: megállunk és megbékélünk azzal, ami bennünk van."

/Anselm Grün/

"Ha magamat elismerem, nem kell az elismerés után futnom. Már nem is olyan fontos, vajon mások elismernek -e."

/Anselm Grün/

"Légy jó magadhoz, ez elsősorban azt jelenti: bánj magaddal irgalmasan. Magamhoz jónak lenni ugyanis azt jelenti: magammal együtt érezni."

/Anselm Grün/

"A gyerek úgy születik, hogy erőivel, ösztöneivel és szükségleteivel szerves egészet alkot. Ha egy erő, ösztön vagy szükséglet megszégyenül, leválik az énről, és ha a megszégyenítés folytatódik, hasítás és önmagunktól való elidegenedés jön létre. Egyre kevésbé vagyunk jóban önmagunkkal."

/John Bradshaw/

"Te mindig csak magadra gondolsz? Ne légy már olyan önző!"

Gyerekkoromban állandóan ezt hallottam. És ahogy az a gyakran hallott szülői üzenetekkel történni szokott, belsővé vált. Amíg el nem jutottam személyes megújulásomig, ez a hang mint poszthipnotikus parancs funkcionált. Leggyakrabban olyankor hallottam, amikor valami igazán élvezetes dolgot csináltam vagy egyszerűen csak jól éreztem magamat. Nehéz volt szeretnem és értékelnem önmagamat ezzel a belső hanggal a háttérben. Egy másik gyakran hallott üzenet ez volt:

"Kinek képzeled magad, drágám? Nem tudod, hogy a tündöklés a bukás előszobája?"

Soha nem értettem pontosan, hogy ez mit jelent. Tudtam, hogy a lényeg az, hogy ne szeressem magamat túlságosan. Valójában arra tanítottak, hogy egyáltalán nem szabad szeretnünk önmagunkat. Az én családom az önfeláldozás és önmegtagadás mintaképe volt. Ha bármilyen érdeklődést mutattam saját magam iránt, azt mondták, büszke vagyok. A büszkeség a hét főbűn egyike volt. Walsh atya, a Szt. Anna templom és iskola elviselhetetlenül tisztelt tanára azt mondta, a büszkeség a leghalálosabb bűn a világon. A büszkeség tette tönkre Lucifert, a legokosabb angyalt. Ha a büszkeség ki tudta ütni a főangyalt, csak képzeljük el, mit tehet velünk! Az önimádat vagy önelfogadás legkisebb jelére is megszólalt a "MIT KÉPZELSZ, KI VAGY TE?" hang. Ez a hang lassacskán a főhang rangját érte el szégyenszimfóniámban. Kaphattam bármilyen kitüntetést, érhettem el bármilyen sikert, érzelmeimet azonnal lehűtötte. Ez az érzés a misztifikáció (megtévesztés) egyik árulkodó jele."

/John Bradshaw/

"Amikor megvetünk valakit, az illető nagyon erősen él a tudatunkban, az énjét azonban teljesen elutasítjuk. Szülők, tanárok és moralizáló tiszteletesek gyakran azáltal szabadulnak meg saját szégyenüktől, hogy lenézik gyerekeiket, diákjaikat vagy a hívőket. Amikor egy elsődleges gondozó megveti a rábízott személyt, az visszataszítónak éli meg magát, és az az élménye, hogy keresetlen szavakkal elutasítják őt. A gyermek megtanulja, hogy megvesse önmagát."

/John Bradshaw/

"Milyen gyakran vagyunk saját magunk legnagyobb ellenségei, a legkegyetlenebb kritikusai, bírói és hóhérai."

/Gertrud Hirschi/

"Soha ne beszéljük be magunknak, hogy egoisták vagyunk. Mert az egoisták sokszor "öngyűlölők". Mivel nem tudják elfogadni és szeretni önmagukat, anyagi szinten keresnek pótlékot vagy megkövetelik másoktól, hogy pótolják a számukra hiányzó szeretetet."

/Gertrud Hirschi/

"Akiknek egészséges az önértékelése, azok erős személyiségek és a társadalom valódi támaszai. Vannak néhányan, akiknek ez veleszületett adottsága, nekünk többieknek egész életünkben dolgoznunk kell ezen."

/Gertrud Hirschi/

"Bíznod kell magadban, még akkor is, ha az egész világ kételkedik benned."

/Sri Chinmoy/

"Amikor nem szeretjük magunkat, felhők takarják el a nap arcát."

/Sri Chinmoy/

"Légy kedves, légy csupa együttérzés, mert minden emberi lény kénytelen önmaga ellen küzdeni."

/Sri Chinmoy/

"Mikor a valódi, legmagasabb, legmegvilágosultabb részünk előtérbe kerül, olyankor valóban szeretjük magunkat. Szeretjük magunkat, mert tudjuk, kik vagyunk."

/Sri Chinmoy/

"Azt hiszem, örülnöm kell annak, hogy egyéniség lehetek. Nem kell elrejtenem testi-lelki és szellemi-individuális ismertetőjegyeimet. Cyrano büszke az orrára, Hamlet az érzéseire, Szókratész a gondolkodásmódjára, Leonardo da Vinci pedig az isteni intuícióira."

/Jankovich István/

"Tudom hogy szeretnek engem, hiszen isteni Atyám szeret, és én is szeretem önmagamat. Harmadik fajta szeretetre - az emberek szeretetére nincs is tulajdonképpen szükségem. Elfogadom természetesen ezt is örömmel, de önmagam szeretete számomra a legfontosabb."

/Jankovich István/

"Állandóan gátlásokkal küzdünk. Sok-sok, sőt rengeteg gátlással. Saját magunkat sem szeretjük. Sok ember esetében, akik hozzám jönnek életvezetési tanácsadásra, azt érzem, hogy önmagukat sem képesek szeretni, sőt egyszerűen képtelenek is erre. Ekkor azt mondom: "Itt van a probléma gyökere: magadat sem szereted, gátlásaid zavarnak abban, hogy önmagadat szeresd, hogy a testedet, a lelkedet, és a szellemedet szeresd. Gátlásaid azt sem engedik, hogy Istent szeresd, vagy hogy egyáltalán képes légy felismerni őt. Gátlásaid miatt a szomszédaidat, s a kollégáidat, stb. sem vagy képes szeretni."

/Jankovich István/

"Ha erősnek érzem magam, el is tudom magam olyannak fogadni, amilyen vagyok. A hibáimat képes leszek felismerni és bevallani: ilyen vagyok."

/Jankovich István/

"Az önzetlen önszeretet erőssé, biztossá, megbízhatóvá, optimistává tesz. Az ilyen önszeretet védelmet jelent mindenfajta kívülről jövő negatív behatással szemben is. A "Semmi közöm hozzá", "Nem tudsz bántani engem", "Tudom, hogy ki vagyok" s az ezekhez hasonló gondolatok istenhitünk és önbizalmunk jelei. Így tudok a negatív behatások fölé emelkedni."

/Jankovich István/

"Nehéz dolog önmagunkat feltételek nélkül elfogadni."

/Jankovich István/