Miért nem szeretik a legtöbb helyen a nem felszínes, mély érzésű embereket? (beszélgetős fórum)

Ez szerintem is így működik.

De volt már olyan, hogy egy esküvőn egy ismeretlen 5 perc múlva már a műtétjeiről beszélt.

Én sem írtam kiközösítésről. Ilyen helyzetben nem éreztem kiközösítve magam, csak valahogy "nem jó helyen" voltam.

Aztán nem is igyekeztem oda.

Igazabol azt mondom, hogy elsore a ferjemmel is feluletes volt. Mert milyen lenne?

Talalkoztunk, beszelgettunk. De nyilvan nem arrol, hogy huuuu, ferjhez akarok menni, lesz 2 koszoruslany, husleves es rantotthus, 2 gyereket szeretnék, igy fogjak hivni oket.

Hanem ittunk egy kavet, elbeszelgettunk mindenféle "felszines" dologrol. Aztan menet kozben alakult az egesz odaig, h vegul a ferjem lett.

Egyetértek.

Nekem természetes, hogy munkatársakkal, szomszédokkal felületes a kapcsolat.

Nem teregetem ki a magánéletemet, betegségemet, csak barátoknak beszélek ilyenekről.

És igen, engem taszít, ha valaki ezeket rámzúdítja.

De egy epp akkor megismert emberrel miert nem elég felszinesen haverkodni?

Amibol még azt se tudod, mi lesz, akar baratsag, akar parkapcsolati szinten...

Milyen mely erzeseket lehet ebbe belekeverni?

Pl melohelyen jon Marika az elso napjan, akirol azt se tudom, kicsoda. Vszinu kihivjuk kavezni, egyutt ebedelni, de tuti nem fogom neki az elso nap kiteregetni az eletem, erzeseim es az ove se igazan erdekel....

Aztan majd kialakul, hogy kivel milyen melysegu kapcsolat alakul ki.

En se szeretem a tapados, huu de mely erzesu vagyok embereket...

Egyébként egy mondatban meg lehet válaszolni.

Érzelmi intelligencia kérdése, az egész!

Abban, hogy mást mondok, mint amit idegenek várnak, én is jó vagyok, mégsem érzem, hogy kiközösítenének.

Ha meg nincs kedvem beszélgetni, nem megyek társaságába, vagy félrevonulok.

Nem értem én ezt az ilyen, vagy olyan köteléket, kapcsolatot!?

A jelmondatom is úgy szól, hogy csak olyannal akarok laza kapcsolatot, akivel komolyat is eltudnék képzelni.. és persze fordítva is!

Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy buliban senki nem hajlandó veled Kantról beszélgetni?

Vannak a felszínes kapcsolatok, ebből több is.

És van a baráti kör, amibe nehezebb bekerülni.

Ha már más nincs...

Ilyenkor néha elterjed az emberről, hogy csak a pia kedvéért van ott.

Lehet, hogy én értem félre az indító kérdést. De attól, hogy valaki nem felszínes, még nem következik egyenesen, hogy rád is ontja a lelkivilágát.

Esetleg csak hallgat a társaságban, és ettől válik a

többiek számára kellemetlenné.

Vagy valami teljese mást mond, mit amit vártak volna tőle.

Ezt nem így kell elképzelni. A felszínességből kell kiindulni, vagyis, hogy az emberek a felszínes, nem mély érzelmi kötelékeken alapuló kapcsolatokat keresik és preferálják.

Tehát szó nincs áradozásról, az esetek többségében még el sem jutok odáig, hiszen egy mély kapcsolathoz két félre van szükség. Tehát mindkét félnek nyitottnak kell lennie egy ilyen kapcsolatra és csak azután történhetnek meg a dolog. De idáig még el sem jut az ember, mert ha nem haverkodik és cseverészik mindenkivel az ember felszínes hülyeségekről akkor kilóg a sorból és érzed a hanglejtésükből, gesztusaikból, arckifejezéseikből, hogy elutasítóak és megvetőek.

Inkább kellemetlen.

Milyen reakciót várnak? Elismerést, hogy ők milyen fantasztikusak?

Milyen mélybe?

A Föld egyik legszebb helye számomra az ELTE Jegyzetboltja, ami valóban egy szterén helyiség. No, oda szívesen süllyednék.

Nem tudok kommersz lenni. Ha rövid időre megpróbálom, ordít rólam, hogy kamuzok.

Nem értem azokat, akik bárkinek megnyílnak, a mély érzéseikről áradoznak.

És nem fogják fel, hogy ez miért zavaró.