Miért ne legyen szemünk fénye ölbegyerek? (beszélgetős fórum)
Szerintem a cikkíró azt érti az ölbegyerek kifejezésen, amikor anyuka még délben is pizsamában van, mert nem teszi le a gyereket hogy átöltözzön, úgy végzi a dolgát is a WC-n hogy az ölében a baba, úgy főz hogy közben egyik kezében a gyereket fogja (esetleg nem is főz, mert kijelenti hogy a gyerektől nem lehet), és a takarítást is megpróbálja félkézzel kivitelezni babaringatás közben (ha egyáltalán megpróbálja). Vannak ilyen anyukák. Ha valaki úgy érzi hogy nekik ez így jó akkor csinálja így. Egy rokonom mondta hogy ő tudja hogy sokmindent rosszul csinált és elkényeztette a gyereket, de egyszerűen képtelen lenne másképp csinálni, még ha előlről kezdhetné is.
Hát akkor az én két szemem fénye ölbegyerek!Ha kellett egész nap szoptattam őket 6hónapos korokig,ha sírnak felveszem,még a négy évest is,és összebújunk.Mi más nyugtatná meg őket?!Előfordult az elején,hogy nem mosogattam el egyből,vagy nem vasaltam ki..És?Az én férjem szerencsére egyetért velem.
Mindkét gyerekem az átlagnál fejlettebb,kiegyensúlyozott,önálló gyermek.
Ja és még én is szívesen odabújnék néha az anyukámhoz sírni,ha lehetne!
Egyetértek veled.A nevelést is lehet jól-rosszul csinálni,de ami beválik nekem nem biztos,hogy másnál müködik. Ezért is nehéz ez a téma.
Én sem tudom:))Nem jöttem rá.Szerintem minden szülő automatikusan viszonyul a gyerekéhez és fordítva és az úgy jó ,ahogy van.Ha mégsem ,akkor egy anya érzi,hogy "na ez már azért túlzás!" és akkor tesz is majd ellene.
Sokszor hibázhatunk is ,de ha észre vesszük akkor minden helyrehozható.
A baj akkor kezdődik,ha észre veszi a szülő,hogy valamit nem jól csinál,de mégsem próbál változtatni rajta.
Ez igaz,de ez így jó. Vagy nem? Mi az a szint ami árthat? Mire is gondolt a cikk írója? Kérdem ismét.
Persze, bíztos beteges ha már túl nagy, és anyúcival alszik, de ott már anyúci se százas az tuti. Amíg kicsik addig kell megalapozni a kötödést, és a jó kapcsolatot. Szerintem..
Ha innen nézzük,akkor minden egyes gyerek ölbegyerek!:))
A fiam most 6 éves, sokat volt ölben és sokat alud velem, velünk, de hamar megtanult önállóan játszani és mivel 3 hónappal ezelöttig egyke volt ezt sokáig gyakorolta. Nem lesz önállótlan egy gyerek ha sokat foglalkozunk vele, kicsit kényeztetjük, de megtanítjuk játszani..stb. Imádom, hogy arról mesél emlékszik amikor még cicizet és hogy ha nagyon fáj valamilye még mindig puszit kér rá, pedig amúgy már nagy fiú, és néha nekem már túl önálló is :-)
Azért jajongtam,mert 1000 babából ha egy hál istennek kerül ilyen helyzetbe,másrészről pedig ha mégis ,akkor az anyák akkor is ölbe veszik jobban szeretgetik mint máskor.Szóval rossz érv volt ,az ölbevevés ellen:))
Gyereke válogatja ,akinek nyugis ,cuki gyereke volt,az klasszul le tudja vezetni,hogyan kell "nevelni" egy lurkót.
Nekem is volt benne részem,mindkettőben:))
A lányaim tüneményesek voltak és minden oké volt,a fiam kb hasonló kaliberű,mint a tiéd.
Egy perc nyugtom sem volt,de azért próbálkoztam,de általában én húztam a rövidebbet:)))
Gond volt vele az oviba járásnál,az éjszakáknál,a külön alvásnál szóval én is kikaptam rendesen,de túléltem:))
Ettől függetlenül folyamatosan próbáltam,hogy ne így legyen.
nekem pont infúziókor volt jó hogy ölbebaba volt....nem kellett drasztikusabb megoldás hanem az ölemben lecsöpögött neki mikor kellett
Most olvastam a cikket,te jó ég hogy jön ide a kórház,meg az infúzió??:)))Jajj:((
viszont vannak korszakaik,ép a 3 év körüli volt amikor mindíg a lábamon állt mosogatás és főzés közben valamint félkézzel kavartam mindíg,met fogni kellett...túllétük:)
szerintem tisztázni kellene egy pontos definícióval a cikkirónak ő mire gondolt:)
Félre értesz ,vagy én értettem félre az "Ölbegyerek " fogalmát?
Én azt hittem arról a gyerekről beszélünk ,aki örökösen az anyja "szoknyáján csücsül",akitől nincs egy perc nyugalma az embernek,mert hisztizik,ha külön kell valamit is játszania csinálnia.
Nem arról beszéltem ,hogy ne szeressük a gyerekünket,ne ölelgessük és puszilgassuk.:))
Sokan tévesen értelmezik ezt az ölbegyerek dolgot....nem értem mirt rossz,az nem igaz hogy ettöl önállótlan lesz stb.
Szerintem meg abszolut nem gond,amikor igényli miért is ne?Egy két három éves gyerek még nem túl nagy,akkortájt történik rengeteg változás az életében,ovi stb...ha akkortol hirtelen már nem szabad ölelgetni nemhiszem hogy könnyebben venné az akadályokat.
Szerintem a gond csak akkor kezdődik,ha 2-3 évesen is "szemünk fénye ölbegyerek" a gyerekünk.Ebben a korban kell szerintem odafigyelni arra,hogy fokozatosan önállóságra neveljük a gyereket és egy kicsit eltávolodjunk tőle.
És bizonyos kor után kórosnak bélyegzik...én biztos vagyok hogy nem mellőlem fog elindulni majd csajozni a kölök,csak kicsit jobb így mindőnknek..most még:)
Az én kicsi fiam (3hónapos) mióta fogzik és sokat fel sír, eddig végig aludta az éjszakát, nálunk ébred reggel a nagyágyon. és reggel még a nagy is beurik egy negyed órára cirogatni a kicsit és hozzánk bújni. Nincs is ennél jobb, így kezdeni a reggelt. Nekem is mondták, hogy oda szokik és nem tudom majd külön rakni, de a nagy is ilyen volt és nem volt vele probléma soha. Azt hiszem erről is lehetne egy cikket írni, mert ez is megosztja a szülöket, pont mint a kézben legyen vagy ne...
Max csináltatunk egy extraméretü ágyat ha már nem férünk összebujni:))
Én is féltem mi lesz ha vége lesz,de aztán ugyanúgy összebujtunk sokat hasonló pózban,és ha nem is ugyanolyan,azért még nagyon szuper érzés...ahogy nőtt persze a "póz" változott,de még mindíg igénylik az összebújást....csak már nem férünk el együtt:))
Hát ezt a cikket az én babám nem olvasta:) Ő mikor 1-2 hónapos volt elkezdett bőgni és akkor hagyta abba mikor megtanult mászni. Kis szünetekett hagyott az alvásnak, és nagyokat a cicinek. Hiába hagytam sírni, azért másfél óra múlva már a szomszéd is megsajnálná, nemhogy egy anyuka.
Nem fájt a pocija, nem volt éhes, és feltételezem semmi problémája nem volt, mert mindent megpróbáltam, hogy megnyugodjon... Persze amíg pl főztem, addíg hagítam sírni, mert nekünk nem jött be a hordozókendő, de egyszer sem hagyta abba hacsak bele nem aludt...
Én teljesen kiakadtam ezen a "cikken", szerintem az egész úgy ahogy van hülyeség.
Egyetértek saraval.
persze össze lehet bújni, de az már más. a szopizás amolyan lelki köldökzsinór. legalábbis nálunk
hát én sem osztom a szerző véleményét. Újszülöttként nagyon sokat volt ölben Saci. Az idősebbek meg piszkáltak: "Semmit sem fogsz tudni csinálni tőle!"
Ennek ellenére ma nagyon jól elvan (8 hós) és én még rózsakalácsot is tudok tőle sütni, vagy harcsapörit készíteni. Ez olyan téma, mint a cumi, altatás és egyebek.
Minden ilyen elmélet az újkor hülyesége. Az indiánok, az afrikaiak nem így élnek. régebben együtt aludtak a családok.
Az 5 éves öcsém kérdezte meg apuéktól, hogy neki miért kell egyedül aludnia, mikor apu és anyu is egymással alszanak?! Nem logikus kérdés? Miért???
persze mi sem alszunk mindig a kicsivel, de ott vagyok, ha éjjel felkel és nem hagyom sírni... akkor sem!!!
Én nem foglak megkövezni.:-)) Addig bújok össze a gyerekemmel, amíg csak lehet.
összebujni aztán is lehet,nem is irom meddig mert meg leszek kövezve:)
nálunk is így szokott lenni. és én is imádom ezeket a pillanatokat.nagyon fájni fog, ha már egyáltalán nem kér cicit.
További ajánlott fórumok: