Miért ne legyen szemünk fénye ölbegyerek? (beszélgetős fórum)

igen, igen és nem tudom hányan olvasgatjátok a Gyakori kérdések.hu-t, de ott rengeteg olyan kérdés van, hogy hogyan szoktassák egy kis önállóságra a gyereket mert már nem bírják a naphosszat cipelést?

AKI HORDOZÓBA HORDJA ESTÉRE NEM FÁJ A HÁTA, DEREKA?Írja már meg hogy mekkora picije van, gondolom nem valami tonnabébike.

Egy emberszabású mikor rakja át egy másik fa másik ágára a kismajmát?

A csimpánzbébi egész csecsemőkorát az anyja bundáján lógva, rajta csimpaszkodva tölti el. Az emberek újszülöttkori markolóreflexe erre az ősi ösztönre vezethető vissza.

A kisgyermeknek az első hetekben, hónapokban az anyján lógni a legtermészetesebb dolog a világon.

"A babak legtobbszor azert sirnak, mert tarsasagra vagynak, arra hogy valaki "adja nekuk a musort". Ha belemegyunk ebbe, akkor mindig kovetelni fogjak, mert egy pici baba is tudja hogy pontosan meddig lehet elmenni a szulonel es miert ne hasznalnak ki. Ha ejjel allanodan felkapdossuk, a gyerekben az tudatosul, hogy ha sirok, akkor jonnek. HA nem megyunk, akkor az, hogy hiaba a nyafogas, ugysem jonnek, nem erdemes sirni"

Magyarul beletörődnek a megváltoztathatatlanba. Megtörnek. Megtanulják, hogy hiába szólnak, anya nem segít. Persze ezt elfelejtik később, de mélyen tudatalatt törést okozol ezzel. Egy csecsemő még nem hisztizik!!!!!! Nem 3-4 évesekről beszélünk.

Héthónapos lányom van és én bizony felveszem rengeteget. Újszülött korában szinte állandóan ölben volt, reagáltam minden hangjára. Szerintem ennek is köszönhető, hogy kicsi lányom szívesen játszik időnként egyedül is, mindenre nyitott, nagyon barátságos baba.

Bizonyított tény, hoyg önállóságra nem nevelni kell, hanem a testközelségben nevelt gyerek saját maga nyit a külvilág felé, könnyen és bátran, ha eljön az ideje.

Olvastam egy cikket, sajnos nem tudom megmondani, melyik indián csoportról szólt, akiknél folyamatos a gyerek hordozása, a szülőkkel együttalvás, stb. Ide vezetik vissza, hogy annál a népcsoportnál nagyon jó, stabil házasságok vannak, alapvetően boldogok és pozitívan állnak mindenhez.

Az én lányomra mindenki azt mondja, ilyen gyerek nncs is. Szinte sose sír, nagyon nyitott mindenre és mindenkire, bárhová el lehet vele menni, mindenben partner, nálunk az esti elalvásokkal sincs gond. Pedig rengetegen mondták, amikor megszületett, hogy nagyon el fogom kapatni az állandó hordozással. Nos, az én elkapatott gyerekemet, ha nem alszik be este szopin, csak lerakom, nyugodtan kimegyek fürödni, vacsorázni, tévézni, mert a lányom pontosan tudja, az anyja nemsokára jön és itt fog aludni vele. Beszélget, játszik a Mazsolájával, majd elalszik. Énekesként nagyon gyakran kell vinnem magammal próbákra, fellépésekre, mert nincs kire hagyni, meg különben is szopizik, a cicit nem tudom otthon hagyni neki... Nem gond ez sem, elüldögél a babakocsiban a próbák alatt, hallgatja a zenét, láthatóan jól érzi magát. Ha valami gondja van, fogzás, stb., akkor is inkább magamra kötöm a hordozókendőbe, így ő is nyugodtan van és a kendő nekem is könnyebbség. Amikor kéri - mert kéri, csak figyelni kell a jelzéseit - akkor leteszem a játszószőnyegére, vagy a kiságyába, hintájába, stb. A fejlődéséről meg annyit, hogy nem egészen 5 hónaposan stabilan ült egyedül, 6 hónaposan felállt.

El tudom látni a házimunkát, mert éppen azért hajlandó egyedül is eljátszani, mert tudja, ha anya kell, egy szavába kerül. Így biztonságban érzi magát. Ha nevelni próbáltam volna arra, hogy egyedül játsszon, hiszem, hogy nem jutottunk volna ugyanerre az eredményre.

Azok a babák, akiket sírni hagynak mondjuk elalváskor, nem azért hagyják abba és szoknak le a sírásról, mert megértik, hogy most aludni kell, hanem azért, mert azt értik meg, hogy felesleges a sírás, hiába panaszkodnak, nincs olyan ember, anya sem!!! akinek elég fontos lenne reagálni a sírásra. Tehát nem jót tanulnak, hanem rosszat!!! Megtanulják, hogy nem számíthatnak senkire. Nos, aki így akarja nevelni a gyerekét, lelke rajta. Én boldog vagyok, hogy bújós, ölelős, bennem ezer százalékig megbízó, kiegyensúlyozott gyerekem van. Ráadásul nagyon hamar felnőnek, nem lesz már ekkora szükségük ránk. Most kell kiélvezni minden pillanatát annak, hogy az egész világot mi jelentjük számukra. És aki most nem adja meg az ölelést a gyerekének, az ne csodálkozzon, ha eljön az idő, amikor az a gyerek már nem is kéri...

itt a probléma, hogy ő osztja be a gyerek idejét, persze kell egy bizonyos napirend, de a gyereket hagyni kell kibontakozni, figyelni mivel szeret játszani, hogyan szeret játszani, nem kell sehova magunkkal vinni, wc-zni úgy is lehet hogy közben a gyerek a járókában ül, fekszik, én is így oldottam meg, lehet hogy sír egy kicsit, én újszülött korától mindig mondtam neki, hogy anya megy wc-re, anya hoz iszit stb.. így rögzült benne hogy nem hagyom ott örökre, jövök vissza, igaz most már hogy tud járni, szokott követni a lakásban, néha a wc-re is, de ez természetes.

Egy gyerek sem úgy születik hogy "ölbebaba" , mi tesszük azzá.

En abszolut alairom a cikk irojanak velemenyet!Kiveve hogy visszamarad a fejlodesben.

Az vegkepp nem lehet igaz,hogy van olyan gyerek akive elev siros es eleve hordozni kell!Minden gyerek ahogy megszokja olyan.Ala tudom tamasztani!

A lanyom megszuletesetol 2 honapos koraig sirt joforman.Persze,tapasztalataanok voltunk,sajnaltuk szegenyt,pedig smemi baja nem volt,dehat milyen a suzlo mikor tudatlan.Ringattuk,de aztan mikor jobban utanajartam adolgoknak,valtoztattunk.Nem akartunk evekig babat ringatni ejjel-nappal.Hagytuk sirni,volt olyan hogy fel oran at is(ejjel).Masodik nap ismet ugyanez,persze hogyne szakadt volna meg a szivunk,idegileg is megviselt nem kcisire!!!De kitartoak voltunk es 3. nap utan nem sirt fel tobbet!Azota mukk nelkul atalussza az ejszakat.3,5 eves,nagyon msoolygos,boldog kisgyerek:)

A babak legtobbszor azert sirnak,mert tarsasagra vagynak,arra hogy valaki "adja nekuk a musort".Ha belemegyunk ebbe,akkor mindig kovetelni fogjak,mert egy pici baba is tudja hogy pontosan meddig lehet elmenni a szulonel es miert ne hasznalnak ki.Ha ejjel allanodan felkapdossuk,a gyerekben az tudatosul,hogy ha sirok,akkor jonnek.HA nem megyunk,akkor az,hogy hiaba a nyafogas,ugysem jonnek,nem erdemes sirni.

Persze amikor betegek,akkor ha kell egesz nap is az olomben tartom!De egy szulo (ha figyel a gyerekre) pontosan tudja hogy miert sir agyerek.

Nem ertem, hogy a cikk iroja, miert nem szol hozza a temahoz. Na, mindegy...

Nalunk tuti, hogy a masodik baba is abszolut igenyei szerint lesz cipelgetve, mert az elso is egy teljesen kiegyensulyozott, boldog kisfiu!

annyira nem lehet ebben sem okosnak lenni és általánositani mert gyerekfüggő és anyukafüggő nagyon.Olyan ez mint a szoptatás vagy tápszer,bilire szokatás,cumi vagy sem,cumisüveg vagy sem,stb.....mindenkinek máshogy válik be de a többség gyereke egészséges felnőtt lesz így is,úgy is....

Ettöl függetlenül ölbebabapárti vagyok:)

Csak annyit fűznék ehhez hozzá, - egy hat hónapos baba anyukájaként - hogy nem szeretnék a cikk írójánál baba lenni....

Egyébként meg azt nem értem, hogy akkor pl, Afrikában hogyan tanulnak meg járni a babák....ott mindenki hordozza őket

...már nagyok a lányaim, nem nagyon voltak sírósak, de ha sírtak mindig felvettem őket. Ha semmi baja nincs akkor nem sír a gyerek csak úgy... Igenis orvosolni kell azt a dolgot amiért sír...ha kellett kitettem a konyhába amikor főztem és énekeltem, hogy hallja a hangom, esetleg megpróbáltam úgy elhelyezni, hogy lásson, beszéltem hozzá, stb...és már nem is sírt tovább. (mert ugye, ravasz kis kópék) Este ha kellett mellettünk aludtak, amikor úgy alakult én vagy apa aludtunk mellettük...Most már tinik, de ma sem csinálnám máshogy.

Tessék felvenni ha sír, tessék odabújni, szeretgetni, simogatni! OLYAN NAGYON HAMAR FELNŐNEK :(

Én sem értek egyet ezzel a durva általánosítással. Azt pedig végképp nem osztom, hogy a mozgásfejlődése visszamarad a babának, ha sokat van ölben.

Nekem a nagyobbik fiam igazi mintababa volt, sosem kellett órákat ölben ringatni, minden úgy működött mint a nagykönyvben meg van írva. Aztán jött a kicsi, aki 2 hónapos koráig reggeltől estig csak sírt és sírt. Ha ölben hurcoltam, akkor nyugodott csak meg. A kicsi minden mozgásformában előrébb járt mint a már babakorában is békésen elnézelődő, önálló bátyja.

Nálunk teljesen gyerekfüggő volt, hogy melyiket hogyan "neveltük". Nekem az a véleményem, hogy mindenkinek a saját anyai ösztöneire kell hallgatnia mikor sír a gyerek és eldönteni, hogy felveszi-e vagy sem. Amiatt sírni hagyni egy gyereket, mert mi van ha véletlenül kórházba vagy bölcsibe kerül, szerintem butaság.

Én kikérem magam a fitalabb anyukák nevében ezt. Ez nem korfüggő szerintem, sőt, láttam már 35 éves anyukát ezt csinálni, sőt talán olyat többet is láttam.

Az ölben cipeléssel én sem értek egyet, de sajnos vannak olyan babák, akik eleve ilyenek, és nem lehet velük mit csinálni, ha az anyuka nem kőkemény, és nem állja meg, hogy megsajnálja ha sír. Én bizony az elején 2 napig szenvedtem, hagytam sírni az ágyában. Azóta magától elalszik ha lerakom... és fiatal vagyok, és a gyerekem nagyon szépen eljátszik magának.

De van olyan gyerek is akit nem rontott el az anyukája, mégsem tud ellenni magának, mert egyszerűen ilyen...

De ez csak az én véleményem.