Miért ne legyen szemünk fénye ölbegyerek? (beszélgetős fórum)

anyós tény hogy dilingós,már az újmenye is megmondta:))

mamim meg imádom de szok mondani efféléket:))

Én az elején tök kiegyensúlyozott voltam habár gyereket közelröl cseppecskét az enyém láttam előssör,nagyon hamar megszületett,úgy értem nem vajudtam sokáig,tejem mint a tejcsárdában már emlitett mamám mondta hogy "lyányom nem lennél jó tehén,mert elcsorgatod a tejet"szóval ömlött belőlem,nem panaszkodhatok a kölköcskét csak alá kellett tartanom:))

Szóval nemtom...ha aludt volna néha egy kicsit akkor lehet nem lettem volna én is fáradt állandóan emiatt...nem a kezdeti kiegyensúlyoottsággal van baj,ha valakit nem viselt meg a szülés nagyon,van tejcsi és ott az apa,a család akkor ezzel nem lehet baj....

Nincs ám szó teljes 24 órás hordozásról. A legsírósabb gyerek is alszik néha, letehető... Én sokáig nem használtam a kiságyat, mert az volt a jó, hogy a lányom bealudt szopin a nagyágyon, felkeltem mellőle és mentem a dolgomra. Ha felsírt, haladéktalanul visszamentem hozzá. Ennek az lett az eredménye, hogy a lányom megértette, anya bármikor azonnal ott van, ha szükség van rá. 3 hónapos korára szívesen maradt egyedül is a játékaival a szobájában, a játszószőnyegén. Akkoriban kezdtem bele-beletenni a kiságyba is, gond nélkül sikerült beleszoktatnom. Most éjjel továbbra is együtt alszunk, de ha véletlenül nem alszik be szopin, akkor is otthagyhatom, eljátszik, majd elalszik. Nappal pedig a kiságyában alszik, nincs vele gondja. Délután előfordul, hogy a hintaszékben én is elalszom, miközben szopizunk és ringatózunk. De ezt imádom, nagyon jókat pihenünk így.

A legutóbbi fellépésemkor kénytelen voltam már délután 2-kor bevinni a gyereket is magammal a művházba, nagyzenekarral léptünk föl, sokáig tartott beállni, próbáltunk is még egyet, 5-kor volt az előadás, utána fogadás... Este 10-kor mentünk haza. Ezidő alatt a lányomnak egy hangja sem volt. Amikor kérte, megszoptattam, az előadás alatt anyukám kezében az első sorban ült, a fogadás elején szintén szopizott, majd elaludt, betettem a babakocsijába és nyugodtan kajálhattam, beszélgethettem. Pedig az én lányom igazi ölbegyerek, aki egyetlen hangr ölbe volt kapva mindig is. Szerintem ennek köszönhetem mostani kiegyensúlyozott, kedves természetét. Bátor, nyitott a világra, mosolygós, nem fél senkitől. De nálunk még mindig elsődleges fontosságú a testkontaktus, az ölbevevés, velem alvás.

Na ugy-e,ugye?megcsak nem is lattal,nemhogy te kellett hordozzad!

Jutka,nagyon jopofa szoveget irtal:)))jo volt olvasni

dehogynem...pedig akkor még kiegyensúlyozott voltam aszthiszem:)

Tény hogy kimerült viszont voltam,tehát ebböl adódólag lehettem feszült.....

Amugy valoszinu nem egy ontelt anya Alexa,csak ragaszkodik az o elveihez,Lehet sokan nem ertunk egyet vele,nem is kell,a lenyeg hogy o ahoz tartja magat amit o helyesnek gondol.Minden anya maskepp csinalja,lenyeg hogy legyen kovetkezetes mindenki abban amit csinal.

Persze pici koraban en sem hagytam el ha nem volt muszaj,amig par honaposak voltak.De vannak olyan helyzetek hogy ezt muszaj.Miutan meg mar enm szopiztak tobbet hagytam apaval meg mamaekkal,mert azert egy anya no is kell legyen,magunkra is gondolni kell.

:) eszembe jutott egy jelenet :D az udvaron egy akkor 2 éves kisfiú elesett, nem ütötte meg magát, de nyűgös volt, anyujához rohant. Ő nem vette fel, lehajolt hozzá, megsimogatta, megnyugtatta, ment vissza a gyerek játszani, még könnye sem hullott. A mellette álló szomszéd anyuka ránézett a fiú anyjára és azt mondta neki:

-Te rossz anya vagy, miért nem vetted fel?

Nah, ez az az anya, akinek a saját 4 éves fia az udvaron az autók tetején ugrál, és a saját anyjának mond olyanokat, hogy szájtátva figyeljük (k.rva vagy! mocskos k.rva vagy, egy rib.nc vagy!...stb.), olyankor anyuka rárepül és veri a gyereket ahol éri...a gyerek a fürdőt összekeni akár a saját ürülékével, bárhol letolja a gatyát ahol jólesik neki és odapisil, más gyerek játékát egy szó nélkül tönkreteszi...stb. És anyuka tökéletesnek gondolja magát :) és a húga is ilyen, nyáron az egész udvar a műsorokat figyeli amit levágnak... :P

Sajnálom, igazad van. Kicsit túlreagáltam, bocsáss meg. Amúgy egyáltalán nem vagyok öntelt, csak ha magam elé képzelem a pár hetes pici babát, akinek anya jelentené a világot, mert 9 hónapig minden lélegzetvételük közös volt, akkor sajnálom szegényt. A picinek anya kell, cici kell, anyai szívverés kell, anyaillat kell.

Az én lányom is szereti az apját, bolondul a nagyszüleiért, de igenis én kellek neki a nap nagyrészében. Az elején (az első 3-4 hónapban) 5 percre se bíztam másra. Most 7 hós múlt, előfordul, hogy egy-egy órát az apjával vagy anyukámmal van, szeret is velük lenni, nem sír, de azért láthatóan boldog, ha vége velem lehet. és szerintem ez így is van rendjén.

De még egyszer bocsánat, sajnálom, hogy megbántottalak.