Miért ítélik el sokan a főállású édesanyákat? (beszélgetős fórum)

Ezért kell feltalálni más tevékenységeket is, sokak fejében a munka csak olyan lehet, hogy reggel felkelek-bemegyek dolgozni-hazajövök stb. Létezik sok alternatív pénzkeresési mód is, vagy nevezzük munkának, mert ezek azok.

Gondolok bármilyen furcsa ötletre itt, ami másnak előtte nem jutott eszébe, és ezzel munkát teremteni magunknak, másoknak. Barátnőm pl. felajánlotta, hogy nyissunk egy fordító-irodát, de a távolság miatt ez kivitelezhetetlen volt sajnos, amúgy ő is szintén otthon van gyerekekkel, szóval nem lett volna probléma az sem, ha bevittük volna őket az irodába, de nagy része ezeknek a dolgoknak otthon végezhető, szóval sajnálom, hogy nem lakunk vele egymáshoz közelebb

Én nem ítélem el a főállású édesanyákat, de hasznosabbnak érzem magam ha dolgozhatok, elvégre ezért tanultam...

Önkiteljesedés szempontjából fontos a munkám, meg az is hogy a számomra fontos emberek felnézzenek rám, elismerjenek

Ez mifelénk is igaz, valószínű, a férjem szerint legalábbis, hogy mikor a mi gyerekeink nagyobbak lesznek, nagyon hamar találok majd valamit, mert 3 után már nem feltételezik, hogy lesz még gyerekem, plusz addigra elérek egy olyan kort, hogy amiatt sem. Pl. a férjemék emiatt előnyben részesítik az idősebb munkaerőt.

Azért érdekes lesz:)

Míg a szezonális munkákhoz a 26 év alattiakat részesítik előnyben mert nem kell utánuk bizonyos adókat fizetni

Na most próbálok válaszolni a kérdésre. :)

Tegyük fel, hogy X úgy megy el gyesre, hogy tuti állása van, tehát biztos abban, hogy nem lesz gondja. Közben meg jön egy csúnya válság, ami gallyra teszi a cégét, és hopp, ugrik a biztos hely. A már meglévő csemetével nem lehet mit kezdeni, vissza nem csinálhatja a dolgot, tehát ő is azok közé fog tartozni, akiket esetleg nem vesznek fel majd egy új munkahelyre.

Szóval szerintem ezt nem lehet így előre tervezni.

Igen, akarat kérdése az egész.

Anyám 3 gyerek mellett el tudott menni dolgozni, sőt konkrétan 2-szer váltott is. Nem álommeló, amit végez, de egészen jól keres és fenn tudják tartani az albérletet a párjával és meg tudnak élni normális körülményeket biztosítva a gyerekeknek.

Nem mondtam sehol, hogy könnyű, de nem lehetetlen.

Sziasztok, nekem tetszik ez a téma, én is főállású anya vagyok jelenleg, de én úgy oldottam meg a problémát, hogy part-time sajnos nem keresnék annyit ami fedezi az ovi-bölcsi árát, hogy itthon is dolgozgatok, vagyis igyekszem annyit megkeresni itthon, amennyit munkába járással tudnék.

Mivel könyvelő a szakmám, elkezdtem annak idején egyszerűen a család költségvetését csinálni, mintha munka lenne, ha már másét nem csinálhatom. Drasztikusan lenyomtama költekezéseinket ezzel, plusz azzal a pluszmelóval amit az időm miatt is rá tudok szánni olyan dolgokra, amit munka mellett nem tudnék megcsinálni (háztartás témában). Ezen kívül baráti kapcsolatok révén kisebb fordításokat vállalok el, bár ezzel nem sokat tudok keresni, de a kicsi is számít.

Ha már itt tartunk, hogy anyagi függés, sztem nem bűn, ha valaki aki főállású anyuka, úgy osztja be a bevételeket, hogy félretesz magának is, esetleg félretesz olyan pénzt amit magára költött volna de mégis késlelteti egy-két vágyát.

Ti milyen példákat tudnátok felsorolni, amivel kevésbé érzi magát anyagilag kiszolgáltatottnak egy főállású anyuka? Sztem (bár én nem kapok) eleve a gyes az ő keresetét képezi, szóval nem az, hogy nem visz haza semmit, de vannak más példák is, ha valaki olvas itt, és szorult helyzetben van, viszont ragaszkodik az otthonléthez, mit tehet?

Ilyenekre gondoltam pl. hogy on-line eladni használt babacuccokat, vagy amit én is teszek, nyelvtudás előnyben, kis melók, esetleg más otthoni munkák, varrás, ilyesmik.

Valamikor, mikor gyerek voltam, létezett olyan, hogy anyám bevarrást vállalt, így otthon dolgozott de mégis keresett vele.

Valami hasonló ötlet?:)))

De ugyanúgy lenéznek amikor megkérdik hol dolgozok, és mondom mi a helyzet.

Sokakat zavar, hogy télen igazán nem sok dolgom van, szokták mondani a férjemnek, hogy ettől még elmehetnék dolgozni. Nyáron delelek, mert 5 körül kelek 11-ig elvégzem a dolgom igazából 11-15-ig ki sem teszem a lábam, és ez sokakat zavar.

Lehet inkább az zavarja az embereket, hogy a magam ura vagyok. Nem tudom.

Igen, ez ilyen.

Az a durva, ex főnököm azóta sem talált olyan jó munkaerőt, mint a nő volt, úgyhogy rászokott arra, hogy külső alapján válogat. Így legalább az ügyfél a céget egy átlagos színvonalú helynek tartja, ahol jó a lába meg csinos a pofija a titkárnőnek, mert előtte vagy az volt, ha asszisztens alapján ítéljük meg a helyet, hogy fú, de klassz vagy mi a franc :D

Öszintén én egyértelmüen a gyerek javára döntenék, ezért nem is fárasztom a munkaadókat magammal.

Persze ilyen esetekben én is egyedülállót választanék, be kell látni ha valaki nem alakalmas akkor nem.

Ezért kellene az anyáknak valami alternatívát kitalálni, de mindenki csak igérget.

Az én férjem is mesélt már ilyen kolléganőről (aki ráadásul nem asszisztens volt, hanem ugyanolyan tárgyaló fél). Kialvatlanul, kócosan, késve érkezett az ügyfelekhez, állandóan lepasszolta a feladatait, mert "beteg a gyerek", "ovis ünnepség", "nincs aki érte menjen"... nem lehetett vele kalkulálni, nem lehetett rá számítani.

Nehéz ügy ez...

Ez olyan 22-es csapdája. Dolgozni kell, mert

- nincs pénz

- kiszolgáltatott leszel a nő a férjének

Viszont jóformán sehová nem veszik fel, vagy ha igen, akkor

- ne legyen újra terhes

- végezze úgy a feladatait, mintha nem lenne gyereke

Mindegyik kivitelezhetetlen jóformán....

"Van, hogy egyszerűen nem kellenek kisgyerekkel sehová."

Én ezt írtam. Hogy van ilyen is. Nem azt, hogy teljesen lehetetlen elhelyezkedni.

Mielőtt pedig keresztre lenne feszítve minden munkaadó, azért néhány esetben érdemes a kérdéskört (hogy miért nem alkalmaz szívesen családos nőt) az ő szemszögéből is megvizsgálni.

Ahol dolgoztam, asszisztensi, azaz titkárnői állást hirdettünk, rengeteg jelentkező volt, 90% be lett hívva, köztünk rengeteg családos anya is. Előkerült a család téma, valaki bevallotta, hogy nem biztos, hogy meg tudja oldani, valaki nem... Végülis képzettség, talpraesettség, mindenféle szempont alapján a választás egy kétgyermekes családanyára esett, akinek az egyik gyereke már nagyobb, felnőtt, a másik viszont még kicsi volt (talán 5 éves). Tökéletesen tisztában volt a munka mivoltával, azzal is, hogy nem minden nap 8-tól 4-ig tart, mivel el kell kísérni a főnököt és engem is ide-oda, szinte mindenhova, mert kell az asszisztensi segítség. Jó nagy pácban lettünk hagyva, nem egyszer, nem kétszer. Volt, hogy milliós nagyságrendű üzlet ugrott, mert asszisztens hiányában (aki előtte 2 órával jelentette be, hogy nem tud jönni megbeszélésre) olyan kapkodás, szervezetlenség lépett fel, ami nem volt szimpatikus a másik, rendkívül precíz, nagyigényű ügyfélnek. Ez volt az utolsó csepp. Többet a főnököm nem szeretne gyermekes nőt alkalmazni. Valahol megértem...

A nehéz, nehezebb elhelyezkedni és a nem lehet között szerintem egy szakadék van.

Ezek szerint viszont a nem kellenek sehol csak túlzás volt és nem ténymegállapítás.