Miért hitegetik magukat a túlsúlyos, kövér vagy épp duci nők, hogy nekik így jó, ahelyett, hogy tennének valamit a változásért? (beszélgetős fórum)
Szerintem nem szabad általánosítani. Minden ember története más, nem lehet ráhúzni minden túlsúlyosra hogy EZÉRT hízott el, vagy EZÉRT nem tud lefogyni. Több lehetőség van és elsőre rámondani bárkire bármit..
Én pl. azért híztam el, mert mikor születtem, olyan kicsi volt a súlyom (2.45), hogy majdnem benntartottak a kórházban. Namármost. 1 éves koromban ugyanannyi voltam, mint az öcsém 1 éves korában, aki 4 kg-san született.. Az első étkezésemtől kezdve "be akartam pótolni" ami hiányzott. Mindig többet ettem, mint a normális, már az első kb 10 évemben is, mikor még annyira nem volt bennem a tudat, h "nem kéne mert mennyire dagadt leszek". A családom egyik része pedig kifejezetten nagydarab, és amúgy sem tudtak ellenállni nekem... Szóval ha én enni akartam, akkor kaptam enni. Többet, mint kellett volna kapjak.
105 kg-ig mentem, 16 évesen. Most 19 vagyok, és 70 kg. Majdnem 3 éve, hogy (januárban, még a pontos dátumra is emlékszem...) életmódot váltottam. Mindenféle cukros és fehér lisztes dolgot kiűztem az étrendemből, a mennyiséget is csökkentettem, elkezdtem mellette futni, néha kondizni. Rapszodikus az, hogy mikor mennyit mozgok, de alapvetően szeretek futni és zumbázni, ha jó idő van, vagy van pénzem kondira, mindig futok. Persze életmódváltás miatt az elején a sok változástól hamar lement vagy 15 kg, pár hónap alatt. A többi 2 és fél év kellett a másik 20-hoz. A szervezetem már nagyon hozzászokott, így keményen kell diétáznom, ha fogyni akarok. Magasságom 162 cm, ehhez a BMI szerint a 66 kg az "ideális". Namármost ez a 4 kg többlet nem okoz egészségügyi problémákat nálam. Így lehet nem fogom nagyon erőltetni, max 65-ig, lassú fogyással, nagyon sok mozgással. Ha nem is akarok fogyni, a mozgás kell az egészséghez.
Mondjuk körülbelül 4 év alatt úgy tönkretették az önbecsülésem az általánosban, hogy így 70 kg-san is körülbelül úgy érzem magam, mintha 100 lennék.. Azaz úgy érzem, mindenki így tekint rám, és én is így tekintek már magamra. Iszonyú mély sebeket csináltak, minden nap bőgve jöttem haza a suliból, stb. Ezek nem múltak el 2-3 év alatt, már van némi éledező önbizalmam, de nagyon rozoga. De ez már kicsit más téma, hogy miért nem alakul ez ki..
Bocsi a kisregényért, végigolvastam a fórumot, és így sok gondolat halmozódott fel bennem :)
Sziasztok :)
Hát én nem szeretnék állást foglalni egyik oldalon sem, csak egy nagy pofájú cimborám beszólása jutott eszembe a fórumról.
"A férfiak a telt idomokat szeretik, a csonttal a kutyák játszanak"
Szerintem meg te vagy visszataszító; nekem nem jön be optikailag ez a kar eltartós hú de menő vagyok, amúgy 1,5 perces huszár, ha egyáltalán (tapasztalat)
Az írásod alapján pedig értelmi síkon is taszítasz; a "tapasztalatom" legalább ebben erős volt, ha már amúgy nem volt épp állóképes
Látod. Még egy laza karika se jön össze neki.
Ott nyafogott a szexes topikban.
te meg sportoljn valamit mert visszataszitóan hájas vagy:)
Kibuggyan a poci ugye?
eltudomképzelni mien narancsbőrős vagy :)
Nincsenek ilyen jellegű emlékeim az apámról.
Perverz vagy.
Ha már itt tartunk; egy másik fórumon említetted, csak ezért merem felhozni. Téged mennyire szeretett a plébános bácsi?
Ha már ilyen kérdések jutnak eszedbe