Miért hagyják el a nők gyermeküket egy szeretőért? (beszélgetős fórum)

Szörnyű:(

Miért is ragaszkodtok, hogy jöjjön látogatásra, ha ennyire nem akar? Szerintem a jelenléte többet ártana, mint segítene.

Maradj a kisfiú mellett, érzelmi támpont vagy neki:)

Anyuka (már ha nevezhetjük így) meg menjen a picába..

Biztos, hogy a gyerek a sráctól van egyébként? Mondjuk mindegy mert szegény ártatlan gyerek nem tehet róla, ti vagytok a mindene

El sem tudom képzelni:O

Milyen anya lehet???!!!

huhh, nagyon köszönöm Nektek!

sokat számít! már kezdem azt hinni, nem érdemes, becsülettel, igazsággal, szeretettel foglalkozni bármivel is...

köszönöm!

ha estleg anyukát írtam,természetesen csak íronikusan értem, hisz ez nem nő. Ilyet még egy állat se tesz! sőt tovább megyek: egy roma nő, ahány gyereket megszül, fel is neveli akár így, akár úgy!

Ez a nő nem csak mint anya, de emberileg is nulla.

Én is ismerek egy ilyet. A gyomrom felfordul ha rá gondolok.

Nekem két gyerekem van, Ők az életem!

Szerencsére ahogy olvasom az előttem szólókat, nem vagyok egyedül.

nagyon-nagyon köszönöm válaszokat, hozzászólásokat!minden vélemény, fontos nekem!

amúgy én az apuka párja vagyok a történetben. Szeretem, tisztelem mind a páromat,és a kisfiút is úgy imádom, mintha saját vérem lenne. Ha lesz majd egyszer sajátom, biztos őt sem tudom jobban szeretni majd.

Sose mondtuk meg a gyereknek, hogy jön érte az anyja, h ne éje bele magát, mert már sokszor ígérte, hogy jön és nem tette. Egyszer véletlenül mégis meghallotta, hogy holnap mamához jön érte az anyukája, nagyon várta. aztán persze nem jött, nem volt kapcsolható!!!!!! Azóta nem is érdeklődik az anyja felől, nem mondd róla semmit. csak lehajtja a fejét, ha óvatos-körülírós-hátulróljövős kérdésekkel közelítjük a témát, mindig azt mondja, hogy: "az a Zsuzsi hazudós, mert megígérte, hogy jön érte mamához és mégse jött"..ennek már 2-2 és fél éve, de pont múlthéten is mondta. Mostmár 7 éves nagyfiúk vagyunk, 4 éves volt, mikor mellé kerültem. Fejlődésben, testileg, érzelmileg visszamaradott volt!

a pszihológus is megmondta, hogy a gyermek akkor fog rendbe jönni, ha nem találkozna az anyjával. de azért mondta azt is, maradjunk a 2 heti láthatásoknál. Azaz maradtunk volna, ha anyuka ebben partner, de ő mindig csak kihúzta magát a atlálkozások alól, mondván épp meghalt a psijának a pája, most mellette kell lennie, vagy kórházban van a pasija, vagy csütörtökön telózik, hogy neki annyira fáj a foga, hogy nem tud majd vasárnap jönni a gyerekért.Már annyi hazugságon túl vagyunk, mint égen a csillag!

Mikor véletlenül egyszer-egyszer érte jött, a gyerek aznap sőt a következő héten bekakilt, bepisilt. Sikerült a következő hétre rendezni szeretettel, jutalmazásokkal (dokinő tanácsait megfogadva), de aztán anyuka jött, elvitte magához dvd-zni és kezdődött megint az ördögi kör. Amikor együtt vannak a gyerek érzi,"lecsápolja" hogy nem szeretik, ez stresszbe hozza és jönnek a bajok...legalábbis a dokinő szerint ebben a korban így jön ki a gyerekeken a stressz.

A gyámügynél már voltunk, ott hoztak egy határozatot, amibe leírták, hogy innentől kezdve apuka háztartásában él a gyermek, az őt érintő kérdésekben közösen dönthetnek és azt, hogy minden hó 10.-ig kell fizetni a gyerektartást. Azt itt elárulom, hogy ismerőse volt anyukának a gyámügyes,mint az akkor, abban a szituban kiderült. Megmutattam a papírt egy rendőr ismerősömnek, azt mondta ezzel kitörölhetem a se...nket, mert semmire se jó. Nem tudom, ha tovább vinnénk bíróságra, akkor ott meghallgatják-e a gyermeket? nem szeretnénk kitenni ennek!

Viszont anyuka leszarja a 10.-ét, a hívásokat, mindent! Pont most olvastam fészb--on, hogy azt írta, mostani párjával már kevéslik az új ciciméretét, majd megcsináltatja, de nem most, először babaprojekt! ...még egy apukán maradt gyereket látok, ha ez tényleg így lesz.

Ez nem nő, még csak egy gyerek... valószínűleg már az ő nevelésénél kezdődtek a problémák....

Amit tehetsz, h a gyermeknek mindent megadsz.

Nem értem az ilyen embereket. Éppen a napokban gondolkoznék rajta, hogy ha esetleg szétmennénk a párommal, aminek veszélye nem áll fennt, de ha mégig, én nem tudnám elfogadni, hogy egy másik férfi nevelje a gyerekemet, mégha nagyon szeretném is. Egy apja, és anyja van a gyereknek, és nagyon tisztelem azokat, akik mások gyerekét nevelik és szeretik, de én a saját gyerekemmel nem tudnám ezt megtenni.

Egyébként egyetértek a 2. hozzászólással.

Ehhez nem nagyon lehet így hozzá szólni.Te milyen szerepet játszol a történetben? :)

Véleményem szerint felesleges erőltetni,ha valakit nem érdekel a saját gyereke.Az erőltetett dolgokból sosem sül ki semmi jó.Ezek után bárki rá merné bízni azt a kisgyereket? Az apuka helyébe keresnék egy normális nőt,aki a gyereket is elfogadja s anyja helyett anyja lesz.

S számomra az is fura,hogy valaki 1-2 hónap után bejelenti hogy terhes lett. Na meg 22 évesen 17 évessel nyomulni... S miért olyan nagy dolog hogy FOCISTA? Ez a lány nagyon nem érett meg az anyaságra sem.

nos..besétálnék a gyámügyre..és kezdeményezném hivatalosan is az anyától való elvételét... még csak köze se legyen hozzá...

nem azért mert gonosz vagyok, de így nem fogja folyton összezavarni a gyereket...

amilyen pénzéhesnek tűnik így, ha nem akarja aláírni a papírokat, elég lesz anynit mondani neki: így nem lesz gyermektartás fizetésére kötelezve......

sajnos nem nagyon lesz elelnvetése://

anynit még kérdeznék: hol vannak az anyai nagyszülők ilyenkor???????????

Kedves Csuti ! :)

Imádkozz Kérlek a Családért ! :)))

Semmit :( Az élet majd megtanítja... Mire rádöbben hogy mit csinált, már késő lesz. A gyerek nem felejt ;)

Az a legfontosabb, hogy a kisfiú a lehető legtöbb szeretetet kapja tőled, és az apukájától, ha már az anyjától nem kapja meg. Nem szabad szídni elötte az anyát, mert az még jobban stresszeli a gyereket.

Nagyon sajnálom a kisfiút. Nem értem az anyját. Én az életemet adnám a gyerekemért, és nincs az a kincs (vagy pasas) aki elválaszthat tőle :(

semmit... vagyis, a közelünkbe nem engedném...

ez nem nő... hanem egy rongy... egyszerűen nem normális...

szerintem a gyereknek is az lenne a legjobb, ha eltűnne örökre az életéből, és olyasvalaki nevelné fel, aki szereti, és akire számíthat.. ilyen esetben tök mindegy, hogy biológiailag ki az igazi anyja, mert ez nem anya...

csak valahoyg törvényes úton el kéne ezt intézni...

Segítsetek kérlek megértenem!

A szituáció a saját életemben játszódik!

Adott egy rendes, kétkezi munkás, józan életű, viszonylag jó anyagi háttérrel rendelkező, vállalkozó srác, aki megismerkedett egy lánnyal.1-2 hónap múlva a lány közölte:gyermeket vár. Megszülte 19 évesen, nagy nehézségek árán, mert a csöppség nem sírt fel, 2 hétig intenzíven volt, aztán jöttek a komolyabbnál komolyabb vizsgálatok. Majd anyuka kis idő múlva, a "bezártságra" hivatkozva eljárt szórakozni, persze mindig csak apuka nélkül, diszkókba. Mire a gyanú beigazolódott, kiderült van valakije, aki igaz, csak 17 éves, de FOCISTA!! Mikor 22 évesen lebukott és csomagolnia kellett, nem a gyermek volt az első kérdése, sőt szoba se jött.Csak elment!

Azóta a hazugságokat gyártja, hogy épp most miért nem tud jönni érte. A gyermek 3 éves volt, mikor ez történt, lebetegedett hónapokra, kórházba is volt, aztán meg elkezdett bekakilni, bepisilni, hiába volt azelőtt "szobatiszta". Elvittük egy neves elme-doktorhoz,akihez azóta is járunk. Kérte a dokinő, anyuka is menjen be hozzá, de anyuka azóta már 3-szor elhagyta a doktornő névjegyét, ami miatt nem tudja sose felhívni.Amikor adok egy újabb névjegyet, akkor meg sokat dolgozik. MINDIG_MINDIG hazudik, hogy ne kelljen találkozni a gyermekével, hazudik,mikor fizetni kéne. Sír, hogy nincs pénze, de műkörömre, szolira, szilikon-mellekre, autóra, benzinre, testkezelésre,bulikra, drága ruhákra, telefonokra bezzeg mindig-mindig van pénze. Csak a gyerektartásra nem marad, sose!

Én imádom azt a kisfiút, gyönyörű, nagyon okos, értelmes és ügyes. Manapság elkezdett néha anyának hívni, pedig sose mondtuk neki. Imádom és szívem szakad meg, mikor belegondolok, hogy mennyire megviseli, stresszeli a saját anyja. Én még nem szültem, de nem értem. Egy nő nem foggal, körömmel ragaszkodik gyermekéhez? Nem ő onnantól kezdve élete legfontosabb személye, a kis szerelme?????

Így meg tudja változtatni a nőt a szülés? Ti mit tennétek egy ilyen nővel???