Miért hagyják el a nők gyermeküket egy szeretőért? (beszélgetős fórum)

Ez a nő éretlen. Valahonnan menekülni akart valószínű a korai gyarekvállalással, aztán ez nem jött össze, vagy nem úgy, ahogy elképzelte. Ezért lépett, lehet, a gyereket is gyűlöli, mert nem olyan lett, mint amilyennek akarta.

Az egész szituációt gyerekesen kezeli. Nem az a gond, hogy elment, hanem az, ahogy.

Bármenniyre is köveket fogok kapni, de volt az életemben olyan férfi, akiért ha ezt hozta volna az élet, elhagytam volna a gyerekeimet is, ha kell. De ezt próbáltam volna szépen intézni, és kapcsolatban maradni a gyerekekkel.

... a kérdésre válaszolva, semmit nem tennék... az élet majd megteszi.

... de... sokszor leírtam már, a szeretetet is tanulnunk kell, a törődést, a figyelmet, az önzetlenséget. Gyermekkorban lát(hat)juk a szüleinktől, a környezetünktől... a testünkből induló hormonális anyaság egy dolog, ha nem kapcsolódnak hozzá a tanult dolgok, akkor... sajnos idevezet.

Nekem már nagyok a gyerekeim, de a középiskolás fiamhoz járok szülőire, és megdöbbentő, hogy milyen családok, milyen életek vannak. Mivel nem vagyok már fiatal, és mindig itt éltem, van akit/akiket ismerek a szülők közül és tudom, hogy honnan jöttek, hogyan milyen körülmények közt lettek anyák, hogy éltek a pici gyerekkel... és nem ítélet van bennem, hanem sajnálat... másképp is történhetett volna, csak valamit ehhez már ők sem kaptak meg... :(

Igen, méár látom...végülis mit szeretnétek?

A gyereket csak stresszelné az anyja, ezért jobb is, hogy nem kíváncsi rá, nem?

Vannak ilyen nök , ne is beszeljunk az apakrol !

De , nem ez az alltalanos szokas a nöknel ! Mindennek megvan az oka , nem tudhatjuk mi,miert törtenik az egyes emberek eleteben....

ettől tartok én is sajnos!

ezt megelőzve szeretnénk lépni, remélem még időben, mer hát ugye a bírósági procedura is idő lesz...reméljük a legjobbakat!

Persze nem törvényszerű hogy valaki ez miatt olyan amilyen, nem is mentegetem.

De más mikor valakit elhagynak és nem néznek felé többet, és más mikor lelkileg "nyomorítja" nap mint nap. Talán ez az "anyuka" is jobban járt volna ha az anyja nem vesz részt a nevelésben :S

A másik ami eszembe jutott: a nagyi reakciójából ítélve nemigen örülhet az unokának. Valószínü nem is támogatta a leányt a dologban...

Az egyik barátnőmet is elhagyta az anyja két éves korában,s ő mégis nagyon jó anyuka lett,mindent megad a gyerekeinek.De azért egy kezelés biztos ráférne erre a csajra (mármint akiről a fórum szól).

Bár segíteni meg csak annak lehet,aki akarja.

Közbe eszembe jutott,panasznap a neve.Ha bementek a bíróságra,megtudják mondani hogy melyik napokon van.

Célszerű előre össze írni a kérdéseiteket,mert helyben a felét elfelejthetitek.Sok sikert :)

Nem a sors sokkal csúnyábban fog elbánni vele, mint amit te tehetnél ;) Nekem elhiheted....

Ezek szerint maga az anya se kapott anyai szeretet, honnan tudhatná, hogyan adja? Na nem felmenteni akarom, de azt hiszem ő is kezelésre szorulna...

Én is:)

Enyémek 19 éves koromban váltak el

igen, tudom. Az én baráti társaságomban és a volt osztálytársnőim között is van,aki hamar lett anyuka, de ők a mai napig imádják, gondozzák, nevelik, terelgetik gyermekeiket.

Ez a normális!

Sok boldogságot kívánok Nektek!:)

köszönöm!Édesanyámnak köszönhető, hogy emberséges ember lettem.Sajnos ezt ő már nem élhette meg, mint ahogy a kisfiút sem ismerhette meg, de biztos vagyok benne, hogy saját unokájaként szeretné és mindenben segítene minket!

Az én szüleim 14 éves koromban elváltak, így csonka családban nőttem fel,kamaszkoromtól kezdve, ámbár emlékeim vannak még a szép, harmónikus családi életünkről, ami mindennek az alapja!

ebből táplálkozom és erre törekszem, hogy egy szeretetteljes, összetartó, harmónikus családi életet élhessünk...nélküle

természetesen meg fogjuk lépni!!!

ezt a bírósági tanácsadást nem is hallottam még, de nagyon köszönöm, utána fogunk járni, jó ötlet!

Idaig ugy latszik hogy kimeletesen bant vele... Azert amit tett.

Elotte meg nem nagyon, ha o is szulok nelkul nott fel, nem nagyon lehetett elotte kovetendo modell ( mondjuk ez csak felig meddig menti fel a dolgok alol, szerintem igy is szornyu)

Itt kaphatunk egy kepet arrol hogy milyen szulo lesz egy csonka csalad gyerekebol. Vagy inkabb, hogy ilyen IS lehet, mert elobb utobb el kellene gondolkodnia, hogy oke, en ebbol jottem, de a gyerekemnek jobbat akarok

annak, aki megszülte, nincsenek nagyon szülei. Vagyis nem tarja a kapcsolatot velük. kb.1-2 éve volt, hogy mikor elvitte magával a kisfiút, a gyerek úgy jött vissza, hogy mesélte, találkozott egy nénivel, aki az ő mamája. Kérdeztem, hogy beszélgettél vele? mire ő:nem, csak megkérdezte járok-e oviba és én azt feleltem, igen.

na, ő volt a nagymama!!!!

áhh, én imádom, zabálom minden nap! Akkor, mikor néha, kicsit halkan, bújós hangulatában elkezd "anyának"hívni, háát az az érzés csúcs-szuper. Már az első együtt töltött évünk után, az ovónénik elmesélése alapján,mikor azt játszották, hogy kinek, hogy hívják a családtagjait, engem nevezett meg anyukájának, nekem készíti az anyáknapi meglepetéseket, rajzokat.

Mostanság inkább nekem mesél Eszter-szerelméről,aki a csoporttársa, tehát én próbálom anyja helyett, anyjaként szeretni..És mikor azt mondja, szeretlek, háát, a könny is összeszökik a szememben..

Aztán meg dokinő mondta, hogy azok a gyerekek, akik kicsi korban lelki törést szenvednek, azoknak valamiért jobb a logikai képességük, majd figyeljem meg, hogy az oviban mit mondanak. ínem telt bele pár hét, és igaza lett, mert az óvó nénik, dicsérték, hogy micsoda matematikai képessége van. Ugye, náluk még annyi a "matek", hogy halmazokat alkotnak, párosítanak, különbségeket keresnek, stb.stb.

Most, télen, karácsony előtt, magától megtanult olvasni!!!!! Tiszta lelkiismerettel kijelntem: MI NEM TANÍTOTTUK! nevével kezdődött, mindig kérte, írjuk le, aztán más szavakat is kért, mindig csak azt írtuk le, amit kért. lemásolta és közben megjegyezte, mikor írtuk neki a szavakat, hogy melyik betűt, hogy ejtjük. Az "LY" vagy azoknál, ahol Y volt, megakadt, de azóta már azt is ismeri...mintha fotómemóriája lenne. Nemsokára megint megyünk a dokinőhöz, kiváncsi vagyok, mint mondd erre!

nagyon jól átlátod a szitut!

1 éve járunk focizni. De a focitól is féltünk eleinte, mert mi van, ha a pályán fog bek..lni?? aztán dokinővel ,egyeztettünk, azt mondta, hogy jutalmazzuk, tűzzünk ki elé célt, magyarán: mondjuk meg neki, ha szeretne menni focizni, akkor nem kell mást tennie, mint h 2 hétig nagyon figyel magára, nehogy baleset legyen. Ha meg tudja csinálni, visszük focira. Megcsinálta, elvittük!

Ez a történet akkor kezdődött, mikor a gyerek 3 éves volt, én 4. életévében ismertem meg...Egy 4-5-6 éves gyereknek, aki ritkán látja az anyját, nem dvd-zni kellene abban a kis időben, míg együtt voltak, hanem kismillió értelemes programot is ki lehet találni, ha van a felnőttnek igénye arra, hogy kinyissa a kicsi előtt a világot. Neki nincsenek ilyenjei. Ő elvitte, lerakta mesét nézni, majd hazahozta...

Arra is lehet gondolni, hogy az a nő tudja, hogy a gyereknek jobb az apjánál, mert ő alkalmasabb a nevelésére.

Persze elképzelni sem tudom, hogyan lehet erre a következtetésre jutnia, ha már megszülte, de vannak ilyenek.