Miért csak a kioktatást kapom? (beszélgetős fórum)

Ja, hát akkor bo dok, ne vedd a szívedre!

Csak ránk hallgass, akik jókat írnak.

LEGALÁBB ITT LEGYEN IGAZAD!!!

olyan drága vagy, ahogy írod: utolsó

vérig küzdök........

B ák meg! Majd sírnak még utánad, ha kirepülsz!

És egymással nem vitáznak? Szóval, hogy nemilyen eleve kötekedő természetűek?

Figyu; szerintem (de csak szerintem) ez generációs probléma. A szüleid felnőttek valamilyen elvek szerint, felneveltek valamilyen uralkodó trend szerint, és élnek valamilyen kialakult értékrend szerint. Pl. az én esetemben ez a szülői értékrend / "tapasztalat-halmaz" már teljesen elavult, hiszen azóta a világ nagyon megváltozott körülöttük - körülöttünk. Egyszerűen ezért -szerintem- képtelenek segíteni rajtad, hiszen az ő skillset-jük nem erre a világra szól. Képtelenek megérteni, azonosulni, vagy simán csak olyanok, hogy "biztosabbnak érzik" tudomást sem venni a poronty problémáiról / kilátátalanságáról.

De tudod mit? Hosszú ideig nagyon zavart, hogy amióta megakadt (megakadt? felrobbant!) a szekerem, azóta smalltalk mélységű eszmecseréken kívül nem történik semmilyen érdemleges kommunikáció közöttünk (sekélyes, nemde?). De lassan kezdem elfogadni, hogy nem értik, mert nem érthetik és nem segítenek, mert féltik a kockázattól azt, ami van (hogy ez most mennyire célravezető 50-50% pro-kontra: nem érdemes belemenni). Pont tegnap sétálgattam és láttam a hajléktalanok cuccai között cikkázó, süldő méretű patkányokat... így megértem, hogy pl. az őseim foggal-körömmel védik magukat ettől. Még ilyen áron is. Az ismerőseimnek mindig is furcsa volt, hogy ennyire nincs mögöttem szülői-háttér (19 évesen eljöttem; azóta nincs)... régen dühitett, ma már ez is átalakult. Nem mentem fel őket, de nem is vádolom (van az Ő életük és van az enyém); de azért van bennem keserűség, ha hallom / látom, hogy máshol mennyire összetartóak a családok.

Gondolom, hogy most nem raknak ki a kirakatba, mint pár évvel ezelőtt :D :D :D .

Valami hasonló felállás van nálatok is, n'est pas? Oda se neki...

Szerintem meg épp arra tanítanak, hogy ne ess folyton az önsajnálat csapdájába, és tanuld meg a különbséget az igazán lényeges és lényegtelen problémák között.

Nekem se engedték otthon a nyervákolást, a mai napig hálás vagyok érte.

Lehet, hogy ezeket a problémákat csak Te érzed nagy gondnak, és valójában nem is olyan nagy a gond? Lehet, hogy csak meg akarnak nyugtatni a családtagjaid!

De így, hogy nem tudjuk a konkrét ügyet, nem tudunk Neked igazán "okosat" mondani!

Mondanál példát a kioktatásra?

Nem lehet, hogy csak te érzed annak, mert amúgy is érzékeny vagy?