Mi lesz ennek a nagy kivándorlásnak a vége? (beszélgetős fórum)

Hát azért nekem vannak olyan élményeim is, amikor ok nélkül rekesztenek ki... pl. amikor "elit környék elit óvodájában" arra bíztatta ovistárs anyuka a gyerekét hogy kerülje az enyémet mert neki nincsenek igazi szülei... mint kiderült óvónéni nem tudta magában tartani az infót hogy örökbe fogadtuk... nem vagyunk sem koszosak, sem büdösek, sem élősködők és mégis. Ezt itt egész egyszerűen nem tudom elképzelni hogy megtörténhet. Sem azért mert örökbefogadott sem másért pl. hogy magyar...

De mesélek mást is az itteniek jóhiszeműségéről (már-már naivitásnak is mondhatnám). Egy időben Oslo-ba és a többi nagyobb városokba elkezdett beszivárogni a román koldus- és zsbtolvaj maffia. A norvégoktól azzal a módszerrel loptak, hogy egyszerűen odamentek hozzájuk és elkérték az iphone-t a kezükből valami ürüggyel (pl. az övék lemerült). Az átlag norvég gondolkozás nélkül odaadta, a tolvaj meg egyszerűen elszaladt vele. Szerinted Mo-on hány embert lehet így megvezetni? Szerencsére már kitiltják őket az országból...

No de most ezen csodálkozol??

Hozzáteszem, én ezt tényleg csak ott tapasztalom, ahol sajnos oka van ennek..

Én még nem láttam sehol, hogy szorgalmas, kulturált, tiszta kínai gyereket, vagy éppen fekete bőrűt, vagy akár arabot kirekesztettek volna. Sok ilyennel volt kapcsolatunk. Sőt, a szülőket is segítették.

Az, ahol előítéletet tapasztaltam, ott sajnos annak marha kemény oka volt. Mindamellett azokat valóban nem irigylem, akik nem olyanok, és mégis megítélik őket, viszont azért van egy alap önvédelem. Ha valakit eddig 5-ször a "svéd-ek" megvertek a sarkon - mint pl. a lányom sulijánál divat volt egy időben - akkor amikor hatodszorra szembe jön egy olyan nációjú banda, akkor azért nehogy már ne legyen előítéleted.. Még akkor se csoda ez, ha éppen akkor azok ott hatodszorra sohase tettek volna ilyet..

Meg az is más kérdés, hogy engem személy szerint a legtöbben szerettek, mert szót tudtam velük érteni, de attól még volt ami volt..

Azért Norvégia meg egy kicsit még mindig más világ mondjuk az Osztrák-Német, vagy akár az angolszász világhoz képest. Azért ez utóbbiaknál kezd betelni a pohár. Már úgy általában, nem pont velünk..

Egyébként férreértettél, egy szóval se mondtam, hogy nálunk ezek a dolgok nincsenek meg, sőt.. Csak azt mondtam, hogy máshol se jobbak az emberek.

A férjem itthon évek óta angolokkal, írekkel dolgozik. Ők ki voltak akadva az elején, hogy milyen népek vagyunk, mert a műhelyből ellopták a melósok a fogót, meg a seprűt.. De aztán a végén, amikor a milliós CNC-kről, meg ilyen gépekről volt szó, akkor azért már ők is megmutatták, hogy tudnak annektálni. Csak ugye az értékhatár nem volt mindegy, aminél már valaki megmozdul...

Szerintem az emberi jellem mindenütt ugyanolyan, csak a körülmények mások talán, meg a megszokás.

A gond nálunk az, hogy a békességkeresés, meg a lenyugvás helyett a mindenkori hatalom még rá is játszik a stresszre, hogy véletlenül se legyen már itt egy kis nyugi..

Persze, vannak sznobok, azokat én is utálom, ők magukat zárják ki a való, szép és vegyes életből. Az ő bajuk.

Én 3 évig olyan helyre járattam a lányomat, ahol van mindenféle náció, a menekültek, letelepedettek is oda jártak. A nagy részükkel nem is volt semmi, a szülőkkel is jóba voltunk. De azért amikor naponta egy ezresem ment el arra, hogy vagy valamit elloptak a lányomtól, vagy nyíltan elkérték, vagy megrongálták, azért egy idő után minden toleranciám ellenére kezdett betelni a pohár. És volt aki nem fizette az osztálypénzt, a többi hülye meg eltartotta. De ugyanakkor az a gyerek meg minden nap kétszer a büfében kajált, amíg az én gyerekemnek ezt nem engedhettem meg... Most váltottunk sulit, ahol azért szűrik a gyerekeket. Hát, egész más világ. Itt arra megy el az energia, amire egy normál iskolába el kell mennie..

Szóval nem a színnel van gond, hanem a viselkedéssel. Egészen addig, amíg Norvégia meg tudja szűrni, hogy ki megy be, addig így is marad. De azért valószínűleg nem találkoztak ők még egy ollyan csáláddal...

Szóval megy ez az együttélés, de csak akkor, ha mindenki megteszi a magáét.

A fekete kukás előtt meg le a kalappal.. Itt se lenne senkinek semmi baja azzal, ha egyesek elvégeznék ezt a munkát, tisztességgel..

Egyébként meg hiába is várjuk, hogy évszázados lelki, politikai hátrányt kis hazánk ellenszélben lekülzdjön. Még egy jó darabig így lesz ez, ezek a különbségek meglesznek. Aki menni tud és akar, menjen. Erre tényleg nem lehet mást mondani, az a buta, aki ebből sértődést, vagy vitát csinál. Aztán majd eldönti mindenki, jó-e neki "ott", vagy visszajön, vagy próbálkozik máshol..

Szerinted Magyarországon a magyarok nem súgnak össze ezt-azt egymás háta mögött??? Ugyanúgy nincs elfogdás, sőt... ha oviba-iskolába iratják a gyereket az az egyik legfontosabb szempont, hogy ne legyen cigány. Az újgazdag nem viszi a gyerekét proli környékre, kinéznek simán bárhonnét ha úgy érzik jobbak-többek nálad...

Lakás: ugyanúgy nem adják ki a lakást otthon sem többgyerekes családnak, vagy cigánynak akármennyire normális is. Akik tőlünk bérlik pl. hónapokig kerestek tudod miért? Mert 25-26 évesek és a lánynak van pár tetkója. Egyetemre járnak, dolgoznak, álmodni sem lehet náluk rendesebb bérlőt, és mégis... hát ennyit a nagy magyar elfogadásról amit csak otthon kaphatsz meg...

Ezzel szemben itt a gyerekem olyan iskolába jár ahol együtt tanul a kanadai nagykövet gyereke a szomáliai menekültek meg a lengyel bevándorlók gyerekeivel. Látom az iskolásokat az utcán, simán együtt bandáznak az ázsiai, fekete stb. gyerekek a norvégokkal, nincs ezzel gondja senkinek.

Munka: megbecsülik a fekete kukást, mert pontosan tudják hogy olyan munkát végez el a közösségért amire norvégot nehéz lenne találni. És mivel itt nem az adócsalás a sikk, hanem hogy mindenki befizeti amit be kell, nem gondolják hogy az ő adójukon élősködne aki dolgozik. Sőt van annyi előrelátás bennük, hogy aki pl. otthon van a gyerekeivel és tanulja a nyelvet az azért teszi, hogy pár év múlva ő is és aztán majd a gyerekei is hasznos tagjai legyenek a társadalomnak, és ehhez minden segítséget megadnak annak aki tenni akar. Persze utálják az élősködőket itt is, de ebben egyetértek velük :) Igaz itt nincs túl sok, mert nem nagyon engednek be ilyet az országba és nem is nagyon kivitelezhető...

Már írtam a másik fórumban is a barátnőméket, akik német névvel 12 éve élnek Ausztriában. Ő hallja minden nap a helyieket beszélni olyan helyzetben is munkahelyen, ahol nem hallja "idegen". Szemtől szemben nem bántották meg őt se soha, sőt, szeretik. De azért az a de... az mindig ott van.

Ez volt a lakás kiadásnál is. Mindenki ilyen-olyan mondvacsinált okokkal utasította el őket. Igaz, akkor már volt gyerekük is, ez részben annak is betudható..

Ők is mesélnek sok közös ismerősükről, akik kint vannak, és nem éreznek a hátuk mögött összesúgásból semmit. Pedig azért van. De sokan még a nyelvet se értik annyira, hogy értsék. Másrészt meg mivel őket már tényleg majdnem teljesen helyieknek veszik, előttük nem figyelnek arra, miket mondanak.. És azért mondanak.

Persze nem arról beszélek, hogy elmész valahova, és szépen néznek rád. Más, amikor ott élsz, "előlük veszed el" a munkahelyet, ők fizetik a gyereked után a támogatásokat, stb.. Senki ne gondolja már, hogy ott nem mondanak olyat az emberek, hogy "miért mi fizessünk utána". Ott is mondanak, pláne, hogy az eddigiekhez képest arrafele is csökken az életszínvonal.

Ez nem azt jelenti, hogy ettől olyan rossz lenne kint. Csak arról van szó, hogy azért ha a kinti "mesevilágról" van szó, akkor azért sokan eleve nem vesznek észre olyan dolgokat, amiket itthon meg észrevesznek.. Mert "eleve el van rendelve", hogy ott mindennek jobbnak kell lenni.. Azt gondolom, hogy ez alapvetően a fejekben dől el, hogy hol érzem jól magam. Még egy országon belül is.

Most a férjemet szó szerint nem akarják elengedni, a főnöke szó szerint letérdelt előtte, könyörögnek neki. Meg egyébként is jófejek vele. De ez azért elsősorban az átlag feletti munkabéli képessigeinek szól, mint bármi másnak..

Kicsit másképpen gondolom, de jól van ez így. Nem egyforma a habitusunk, és főleg nem egyformán élünk meg dolgokat, más-más impulzusok érnek.

Én biztos vagyok benne, amit tapasztaltam az nem álarc, hiszen nem kötelező egy idegenre mosolyogni, beszélni. Ha meglát valaki egy idegent, akár el is kaphatja a fejét és teszi a dolgát tovább.

Amiről Franciaországban beszélsz, azt kilehet mondani a gettó, annak viszont senki és sehol nem örül, vannak azok itthon is.

Tegap este is mondta a férjem, hogy még mindig reménykednek kint, hogy nem jön haza, valahogy kint tudják marasztalni. Vagy legalább visszamegy..

Hát ha nem ilyen munka lenne, amilyen nem lenne kérdés, hogy 1-2 évre kimegyünk, legalább a nyelvet rendesen megtanulnánk.

De így nem tudok ezzel mit kezdeni. Mondtam a férjemnek, ha a családban akar maradni, kénytelen hazajönni most.

Igen, ezt én is nagyon hiányolom, emiatt nem szeretek én se ott lenni, ahol vagyok.

Viszont ez itthon se pénz kérdése lenne..

Más az udvariasság és a kultúráltság, és más egy mély elfogadás. Ahol már kicsit sok a jövevény, ott azért kezd az álarc is lelohadni, lásd Franciaország egyes részei...

Azért az igazi elfogadás ennél kicsit több..

Nem faluba mentem, de azt hittem milyen hidegek az angolok, mert mindenhol azt hallani.

Nos a szomszédok rendkívül kedves és segítőkész emberek. Elmentem a gyerekekkel sétálni, kertváros, ha a gyerekek megálltak egy-egy ház előtt rácsodálkozni egy cicára, virágra stb. a tulajdonosok, ha éppen az előkertben tartózkodtak végtelenül kedvesek voltak. Sőt az egyik még megkérdezte, hogy elfogadunk-e egy fajtatiszta cicakölyköt. Tehát a világnézetem, mosolyogj, a világ is visszamosolyog rád. :) Az üzletekben mosolygósak és segítőkészek. A ridegnek, tartózkodónak mondott németekről is csak csupa jót tudok mondani. Talán, az ember ha nyitott a világra, nem meghunyászkodó, nem is harsány kivagyi, akkor elfogadják.

viszunk a szuletesnapi tortabol, az ujonnan kiprobalt sutemenybol is... meg a kikeszitett szemet is lejut a kukaba... halalesetkor osszedobunk egy szep csokorravalot...

itt valahogy ez a "normalis"...

Sokat járok kis falukba, imádom azt a családias hangulatot, ami belengi őket, a tisztaságot, a házak elé kiülő nénikéket, meg azt, hogy aki csak szembe jön, annak köszönök, és visszaköszönnek!!

Élni, lakni viszont nem szeretnék.

Azt szeretem, ha becsukom magam mögött egy fáradt nap után az ajtót, és senki a világon nem foglalkozik velem, hogy mit csinálok, miként élek, mert engem sem érdekel mások élete.

Faluhelyen ezt elég nehéz megvalósítani.

Mert Te ilyen vagy, meg ők is.

Szerencsés helyzet.

Ez városban is ugyan úgy működik, normális emberek esetében.

Azért ne dugjuk homokba a fejünket, és ne hallgassuk el azt a tényt se, amiről Te magad írtál: egy kisebb faluközösség eléggé belterjes, nagyon nehezen fogadja be az "idegeneket", és egy városból faluba költözni szándékozó ember ezerszer is meggondolja, hogy szüksége van - e arra, hogy a szomszéd Mariska néni állandóan a fazekába nézzen, szaladva a hírrel a másik szomszédba, hogy a Juliska megszólja, mert már délután négy van, és még mindig nem szedte be a leszáradt ruhát, és még sorolhatnám ...

Fogalmam sincs, hogy ez magyar mentalitás - e, de gyanítom, hogy igen.

Látod, itt kezdődnek a bajok, amikor valaki azzal foglalkozik, hogy kiféle miéle a másik, az ükapja is ott lakott - e vagy sem, mert akkor már nem is jó szomszéd, ha nem, és nem az Embert látja a másikban, csak azt, hogy honnan jött.

Ezért nem lakik a kutya sem ott.

mindenki azt latja, amilyen onmaga belul;

joresze kivetites; panaszkodni, kritizalni aztan tudnak nalunk; meg elvarasokat tamasztani masokkal szemben; a vesztegetes is jol megy;