Mi a véleményetek/tapasztalatotok az antidepresszánsokról? (beszélgetős fórum)

Kedves Bucoka!

Fiatal vagy még. Lehet nem a megfelelő emberek kezébe kerültél. Egyáltalán. Fizikális vagy szervi oka nem lehet a depresszív tüneteknek? Gondolok itt hormonokra, stb-r? Ilyen téren vizsgáltak már?

Vannak antidepik, amiket egy életen át kell szedni,de vannak természetesen olyanok is, amikkel simán le lehet állni. Lényegében mindegyikkel le lehet állni, csak nehéz, de nem lehetetlen!

Hogy mit tegyél? Szeirntme tudni fogod, hogy melyik lesz az a pont, amikor azt mondod, nem bírod tovább, és kell a segítség. Ha ez ember lenne, akkor ahhoz mennél. Ha ez egy szer lesz, akkor hozzá nyúlsz majd. Van, hogy eléri az ember azt a pontot. Viszont az antidepi alapvetően csak elfed, nem megold. De nagyon sokat segít, hogy túllépj! HOgy visszaesel-e majd, ha abbahagyod? Ne gondolkozz ezen. Babát vállalhatsz-e? Igen, de a szedését a terhesség ideje alatt szerintem abba kell hagynod a baba egészsége érdekében.

Könnyen mondják "kivülről", hogy ezt és ezt csináld, de ezt csak az érti és tudja, aki átélte, megélte, megérezte.

SOk erőt kívánok és a megfelelő szakember melléd, aki kisegít gyógyszer nélkül ebből az állapotból. Kognitív terpáiád volt már?

Ezért is hoztam létre ezt a fórumot,hogy hátha tudunk egymásnak segíteni,az esetleges tapasztalatainkat megosztani stb.

Kíváncsi lennék mindenre,ami ezzel kapcsolatos.

Van a "pánikos" fórum (is),de szerintem ez a szorongás mégis más.

egyet értek ...

igen ez összetettebb dolog minthogy el lennénk kényeztetve..de sajnos sokan be le sem gondolnak hogy mennyire rossz annak aki ilyen "helyzetben" van:(

szerintem ez nem magyarázat...

sajnos anyós is ezt mondta rám hogy csak el vagyok kényeztetve szerinte..pedig ez nem ilyen egyszerű

Na, pont az ilyen hozzászólások azok, amik minden értelem és érzelem nélküliek. Magyarul. Totál feleslegesek.

Ha nem lenne Bucoka "gondja" komoly, és reális, akkor szerintem nem írta volna ki az adatlapjára sem, hogy GAD-ben szenved. Egy elkényeztett leányzónak ez nem lenne menő...

SZóval, logikus végkövetkezetés, hogy Ő nem az. Vegyük azért komolyan a gondját, hátha segíthetünk a figyelmünkkel.

Aki meg nem veszi komolyan, az meg nem ír ide.

Köszönöm kedvességed!Sosem voltam elkényeztetve,de erről nem is akarok vitát nyitni!:)

Érdemben valamit még hozzászólnál a témához vagy könnyes búcsút vehetek tőled?

(Az meg lehet)!

De emberek ezrei szenvednek ugyan így.

Kíváncsi lennék,hogy ki milyen véleménnyel van az antidepresszánsokról?

Nekem már több mint 3 éve van generalizált szorongásom és mai napig nem törődtem bele abba,hogy nekem így kell leélnem az életem.

Rendes családom van(mellettem állnak mindenben),iskolába járok,van egy csodálatos barátom és anyagi problémáim sincsenek(már csak abból kifolyólag sem,h még tanulok-azaz eltartanak MÉG!

Nem begubózva élem a mindennapjaimat,mivel vannak barátaim,kutyám... azaz mindenem megvan!

Már nincs kedvem/erőm a múltamban kutatni,hogy mi az,ami annak idején taccsra vágott.

Semmi extrémnek mondható dolog nem történt a múltamban.

A hajlamom a betegségemre meg volt(apum részéről) és ahogy a tények mutatják valami mégis kihozta.De az már a múlt,nem tudok rajta változtatni és nem is akarok.Minden úgy jó,ahogy most van.Egyet kivéve,hogy az agyam rabja vagyok!!!

A testem bírná,a lelkem megtenné..amit az agyam nem enged.

Nap mint nap küzdök,hogy ne csússzak egyre mélyebbre.De fáradok,borzalmasan belefáradtam már.

A napi nehézségek felőrlik a testem,lelkem...mindenem.

Nem tudok egyedül boltba menni,néha még a kutyát is félve viszem le sétálni,mindig mindenen agyalok,még a legapróbb dolgot is nagyon nagy akaraterővel kell végigcsinálnom.

Van még 100 tünetem,mert tudok még 3év után is újakat produkálni.(de azokat azért nem sorolom már fel--lehet ki se férne:)

Próbálok pozitívan hozzáállni a dologhoz(de meddig?)

Jártam már mindenhol(pszichológus/áter,kineziológus,akupunktőr,jógán,természetgyógyásznál)....egy hasznom származott mindebből...Az az,hogy tudom mi a pontos diagnózisom.

Talán a gyógyszer segíthet(1x már megtette)...de nem tudom,hogy akarom e?Meddig?Életem végéig?Hogyan tudnák gyógyszer mellett babát vállalni majd?Milyen lenne a leszokás?

Ezekre nem tudom a választ,csak egyet tudok,hogy meg akarok gyógyulni.Véglegesen!!!