Mi a véleményetek/tapasztalatotok az antidepresszánsokról? (beszélgetős fórum)

meg ne haragudj...őszinte leszek...

te szerintem SZERETED ezt a betegséget...másképp nem lehet megszokni.

nehogy félreérts...minden rosszindulat nélkül írtam ezt most neked.Nem ítélkezem feletted, de amit írsz, abból ez jön le.Sajnos:-((((

ezen kell először is változtatni.

Szerintem ez mind tudat módosító szer, bizonyítottan olyan betegség nincs hogy depresszió és a többi találmány, amit csak gyógyszerrel lehet megoldani.

[link]

Ja és még annyit,h amúgy a kívülállók sem látják,h én beteg vagyok.Szóval ez nincs a fejemre írva,senki nem gondolná..h pont én.

A naplómba is napi szinten írok,de ritka alkalom az,ha erről beszélek,mert már megszoktam.Hozzám tartozik!Nem akarok,de mégis....3év alatt volt időm megszokni.

Örülök!:)

De sajnos én annak érzem magam.Főleg akkor , amikor pl a szemetet is alig merem levinni , a boltba nem merek bemenni egy liter tejért,állandóan aggódok,szorongok a SEMMIN,de tényleg a SEMMIN.

Én lennék a Világ leges leges legboldogabb embere,ha nem lenne ez a xar.

És sztem azért nem gondolsz betegnek,mert nem látod(mármint élőbe:) a helyzet súlyosságát és nem egy elkeseredett,meghalni akaró vki irkál.

Pedig..borzalmas ez az egész,főleg azokon az igazi rossz napokon,tudom...tudom milyen az amikor semmi bajom,és tudom azt,h milyen az...amikor valami nem stimmel.

Persze,nem drog!Szép is lenne........

Szerintem vannak olyan szerek,amik eltompítanak...lehet anyósod is pont egy ilyet szed.

De ki tudja mire szedi?!Én azon is csodálkozok,h némelyik ember csak úgy bekap egy xanaxot..mintha az csak egy cukorka lenne!!!

De én hiszek a gyógyszerek jótékony hatásában.

szerotonin visszavétel gátlók...olvassatok utána miként hat az agyra...

amúgy, amit én szedek, speckó nem vagyok tőle zombi, egyáltalán nem...sőt, azóta úgymond kivirultam,. pedig keményebb mint az antidepi...

tudod mit? én azt látom hogy eleve a hozzáállásod a probléma egyik forrása.

ezt erőlteted hogy rosszul leszel, összeomlasz.

DE nem szabad hagyni! fordítsd át. NEM leszel rosszul, NEM hagyod hogy elhatalmasodjon

Hidd el ismerek igazán betegeket, ezt lehet írtam.. de te nem vagy az.. nyugi

Szerintem,ha a betegség akadályoz a napi teendőid elvégzésében,ezzel korlátozza az életedet,a hangulatod ezáltal ingadozik...stb

A félelem és a szorongás uralja az életed,akkor nem kérdés az a kérdés,h szükség van e gyógyszerre?!

Jó igen tudom,én életem,én döntök!

Csak mi van ha nem szedem a gyógyszert és egyszer csak összeomlok.

Azaz meddig bírja az ember,h az idegein táncoljanak??!

andicca 83...igazad van...pontosan azok közül az embereknél váltja ki az antidepi az öngyi hajlamot, akik indokolatlanul szedik...jaj, de hülén fogalmaztam, bocsika:-)

De milyen sokan szedik indokolatlanul...sajnos.

szerintem ha elkezdesz melózni az lesz akkora felelősség hogy nem lesz időd magaddal foglalkozni. (nem bántásból mondom de az a gyanúm hogy túl sok időd van magadra) ismerek pár hozzád hasonlót és a gyógyszertől várják a javulást de nem hozza el. csak a felszínt karcolgatja.

A csoda el fog jönni amint kikerülsz a mostani életedből.

Ja.. a szuicid hajlam az öngyilkosságra való hajlam.

Rengetegen lesznek öngyilkosok akiknek úgymond indokolatlanul írnak fel erős antidepresszánsokat. de legalábbis kísérletet tesznek rá...

szuicid hajlam=hajlam az öngyilkosságra.

ez szinte minden antidepin fel van tüntetve, de csekély a mutatója...

Továbbá...

Nem szabad várni a csodára, mert az nem gof eljönni.Lépni kell.

Hogy is érthetné ezt egy olyan ember,aki még soha életében nem érzett ilyet.Sokan azt sem tudják,hogy van ilyen..és amiről ők nem tudnak, az nincs is.

Én barátomról,családomról tudom,h birka türelem kell ahhoz h valaki együtt éljen egy ilyen emberrel.De nem csak türelem,hanem még 1000 dolog.

Szerencsére az én barátomban ez megvan...a családom is segít,de... nem panaszkodom nekik.Régen sokszor mondtam,h ez meg ez a baj..de mára már magamban eltudom rendezni.Ha egy nagy rosszullétem van,akkor elmondom barátomnak..meghallgat,de segíteni ő sem tud.

Erre mondta a pszichológus,h itthon ne naon beszéljek erről,hanem neki mondja el ami bánt,ahogy érzem magam,mert felőrli a családot.Ebben igaza is van.

köszönöm:))

Félek társaságban vagy idegenek előtt beszélni mert úgy érzem szerencsétlenkedek és hogy biztos ki fognak nevetni ez miatt szorongok:( ez miatt kerülni igyekszem az ilyen helyzeteket ami nem jó....

Sokszor elindulni is nehéz mert az utcán sem érzem jól magam ha emberek mászkálnak körülöttem..odafigyelek minden mozdulatomra pedig tudom hogy senki sem figyel de mégis:( buszon szintén:(

Ráadásul nincs munkám és itthon ülök ami megint nem jó mert magamba gubózok:(

Mivel kapcsolatos érzéseket nem tudsz irányítani?Az,hogy semminek sem tudsz örülni lehet az életednek egy ilyen szakasza is.Nem törvényszerű,hogy mindig mindenki boldog legyen.

Én mindig azt mondtam,hogy a rossz életszakasz és a depresszió között azért hatalmas űr van.Miben akadályoz a mostani állapotod?Nincs kedved semmihez?Elhanyagolod a családod?

Próbáld meg összegezni magadban,hogy mi is az igazi probléma,mert vmi biztos történt..amit nem tudtál elfogadni.

Azt azért nem jelenteném ki,hogy magunknak okozzuk a betegséget.És 18-19 éves koromig tök normális életet éltem.Suli,buli,haverok,család....semmiben nem szenvedtem hiányt....és egyszer csak pakk jött ez a betegség.Persze hónapok teltek el,mire teljesen kiforrta magát...Talán,ha még az elején... kezelés alá vettek volna,akkor minden másképpen alakul.

szia.

sajnálom hogy a fiad is ebben szenved..

Nem te beszéltél rá a gyógyszerre,hanem én magam!:)

A gyógyszertől nekem sem volt bajom,se az elhagyásával...azt leszámítva h hülye voltam és hirtelen akartam elhagyni és akkor szörnyű (szerintem) mellékhatása lehetett az,h kényszergondolataim voltak.Azaz csak egy gondolat,de az épp elég volt.Akkor folytattam a gyógyszer szedését és szépen , lassan hagytam el.Aztán minden ment úgy ahogy azelőtt....végül csak visszaestem vmennyire.

Ja és az elején (se) szedtem mellé semmi nyugi tablettát,mert félek a gyógyszerektől.Ez is az én kis agyam hülyesége.Persze,ha fáj a fogam,akkor nem félek bevenni a cataflamot!:D:S

Ez az ok keresés...nálam már lejárt lemez.Elmondom bárkinek a múltamat.Sosem titkolóztam és én irtó könnyen megnyílok.Vannak barátaim,párom,családom...nekik is el tudom mondani,ha valami bajom van.

Tippeket meg a neten is tudok olvasni,hogy mit kell tenni olyankor,ha rosszul vagyok.De erre már magamtól is rájöttem.Higgadtnak kell maradni(már amennyire tud az ember),ha kell akkor sírjon az ember(az oldja a feszkót)...levegő,hideg víz...

Ezért nem fogok heti 7.000ft-ot fizetni (45percért).

Ahogy már írtam még bejegyzésem elején én már szedtem gyógyszert,igaz....akkor 100000x rosszabbul voltam.Akkor hatott,minden rendbe jött.Elhagytam a gyógyszert és ismételten előjött a szorongás.Azóta pedig hullámzik.Szóval nekem elsőre eltalálták a gyógyszert és minimális adagot szedtem,talán a 20mg-os citoprambol napi 1-et.

Azért is vacillálok ezzel a gyógyszer témával,mert félek h rontana a mostani állapotomon.De közben ott van bennem,h egyszer már segített és ha az kell ahhoz hogy jól legyek,h naponta beveszek egy szem gyógyszert,akkor legyen úgy.Bevállalom!

De vhol még bízok benne,hogy egyszer majd vminek a hatására elmúlik.Várom a "csodát",ami ahogy telik az idő egyre távolibbnak tűnik.

És már nincsenek éveim,h rendbe tegyem az életem.1év és dolgozni fogok és tudom,hogy a jelenlegi állapotomba azt nem bírnám.

Szuicid hajlam?Az nem tudom micsoda.

Sziasztok, nekem lassan 3 éve mindenféle fura testi tüneteim jelentkeztek, végtag zsibbadás, szívdobogás, mellkas szorítás, minden hajnalban erre ébredtem. Teljesen kivizsgáltak, nem találtak semmit, de a tünetek megmaradtak és továbbra is minden hajnalban halálfélelmem volt. Előtte is voltak problémáim, tömegben, metrón, liftben, vagy ha valaki túlságosan a képembe mászott beszélgetés közben stb. Végül pszichiáterhez jártam, előbb xanaxot majd sertralint szedtem. 2-3 hónap alatt fogytam 10 kilót tőle:) és persze jobban is voltam. Azóta született egy kislányom, novemberben lesz 2 éves. Sajnos mostanában megint vannak fura tüneteim:(

Különben se a családom se az ismerőseim nem értik, sőt el se hiszik, hogy ez a bajom, nem vagyok szorongós izgulós típus, laza nyugodt embernek ismernek.