Mennyit tűrsz a családodnak? (beszélgetős fórum)

Biztos vanna hibás családok. Engem a miért szokott érdekelni.. Hogy a szentestére miért nincs valakinek igénye..

Ezzel együtt volt 4-5 szentestém, amikor 1 órám volt a családra, mert január 2-volt évekig a tervek leadási határideje...

Mivel 4 gyerek van, és sokszor meló, ezért a szülőire is akkor megyek, ha tudok. A mai digitális világban ez nem valódi gond, jó a viszonyom a tanárokkal, intézményekkel...

A lányom szerint az is bántalmazás volt a részünkről, hogy nem vettünk neki iPhone-t és őt ezért súlyosan lúzernek nézték az osztályban.. Sőt, olyan szemetek voltunk, hogy egy nyomógombos telefonnal égettük. És ezt kiborulva, szuszogva meséli, és el is hiszi.. Sőt, akkor is párásodik a szeme, amikor tök finoman megjegyeztem, hogy a süteménykészítés a mosogatással ér véget.. Erre közölte, hogy ő dolgozott a süteménnyel, én meg mosogassak.. Hát erre mondám, hogy ez azért nem egészen így néz ki. Egyrészt, mert nem így kell megkérni, másrészt pedig ne ossza be az én időmet, mert nem biztos, hogy én azt akkorra beterveztem.. És nem igazán értette, hogy mi is a gondom...

Pedig éveim jelentős részét itthon töltöttem, lelki közösségbe járunk vele, és nem ezt a mintát látja.. És mégis..

Fogalmam sincs a Te esetedről, bármi lehetett, de azért én mindig kicsit szkeptikus vagyok a nagy szülőszidást illetően...

Bocs, de szóról szóra a szavaidra reagáltam. Biztosan rosszul fogalmaztam.

Azt szerettem volna kidomborítani, hogy „a szülő részéről a gyerek felé biztosítandó kötelesség”et az iskola, a pedegógus tudná támogatni. Ha...

Persze, hogy érthető. Én pl nem is voltam gyesen, sem gyeden, hanem amikor pár hónap mulva visszamenten dolgozni, értelemszerűen a már nyugdijas szüleimnél maradt a fiam. Ezt nem lehetett úgy értelmezni, hogy " kiadtam a nevelését" másnak.

Mivel kötetlen volt a munkaidőm , ez max napi 6-7 órát jelentett, aminek legalább felét átaludta, utána pedig mindenki a kedvét kereste. Ebből idősebb korában az lett, hogy a szüleimet is legalább annyira szerette mint bennünket, még mindig anyukám az etalon.

Igen, ezt megteheted, ha válogathatsz jobbnál jobb munkahelyek közül és jobbnál jobb órabeosztásokból. Nem anyukádat védem, hanem talán neki azt a melót kellett elvállalnia amit talált, és úgy tudott benneteket biztonságban érezni, ha a nagyinál hagyott. Mert mondjuk meg volt győződve arról, hogy esetleg ő ehhez szaranya, honnan tudhatnànk?

Nem is értem, hogy jött ez az egész dilemma nálad? Felkeresett vagy csak eszedbe jutott anyák napja miatt? Mert ha ő nem keresett, de meg nem akarod keresni, talán jobb nem is feccölni abba energiát, hogy ezen kattogj.

Eléggé elkanyarodott a témától a hozzászólások nagyrésze.

Mennyit tűrök el a családomnak? Sokat. De szóvá teszem, ami nem tetszik. A legszorosabb család nekem nagyon fontos.

igy kene hozzaallnod, es nem is foglalkozni vele kulon. igen, anyukad, apukad a leiras szerint nem voltak jo szulok, de hidd el, te is szeretni fogod akkor is a gyerekedet, ha rossz lesz. nem kell biralgatni oket es felelossegre vonni utolag. inkabb sajnalni kell, hogy nem tudtak olyanok lenni, mint kene, es mennyi mindenbol kimaradtak igy. de ok ilyen emberek, ez van a termeszetukben

hidd el, ha meghal anyukad (remeljuk, jo sokara), nem ezek a serelmek lesznek benned. itt nem az szamit, hogy anyukadek milyenek voltak regen. az szamit, hogy benned szeretet van-e irantuk, akarmilyenek is voltak, vagy akarmilyenek is most. nem jo, ha harag van benned, csak magadat mergezed.

Nem probléma végülis :) elfogadtam mar nagyjából es nem akarom hogy mindenki szidja a szüleit sőt amikor látok mas családokat akik boldogok jo érzéssel tölt el. Nincs hiányérzetem mert a család többi tagjától azert szeretetet kaptam most meg mar nekem is itt van a férjem es a gyerekek.

Es tudom azt hogy az én gyerekeim ezt sose fogjak átélni mert végtelenül szeretem őket es boldoggá tesznek az hogy ezt most kiirtam nem jelenti hogy visszafelé fejlődök szerintem. Akinek meghalt az anyja, es nem volt vele joba annak is eszébe jut neha nem?

szoval ha te egyedul nevelned a gyerekeidet, nem dolgoznal es ferfiakra meg csak nem is gondolnal, nemhogy ceda modon meg nokent odadobd magad, csakhogy a gyerekekkel legyel mindig? :D nem tulzod te el kicsit az anyukad szerepet?

nekem is van baratnom, akit az anyukaja egesz kicsin, par evesen leadott a nagymamajanak, o nevelte fel. es igen, hianyzott neki, es haragudott ra, de felnottkent lett csaladja, gyerekei, egyaltalan szoba sem kerult mindez, sot joban letten az anyukajaval is

de ez most, hogy felnott vagy, sajat elettel, sajat csaladdal, miert akkora problema? gyerekkent ertem, ha hianyzott

felnottkent, anyakent pont azt kellene mar latnod, hogy mennyire masok az emberek, maskent nevelodnek, maskent allnak hozza. azok a dolgok is, amik gyerekkent fajoak vagy elitelendoek, felnottkent az ember vilagosan latja, hogy miert es hogyan alakult igy. elore kene fejlodni, nem visszafele :D

vagy ez arrol szol, hogy mindenkinek ismeretlenul szidni kene a szuleidet, mekkora gyokerek es te szegeny? nem lenne jobb orulni, hogy milyen jol alakult az eleted, es elfogadni azt, hogy a szuleid olyanok, amilyenek?

Nekem sokat segít, hogy úgy hiszem a lelkünk megválasztja a saját földi útját. Így nem hibáztatok senkit, tanulási helyzetnek fogom fel a nehézségeket.

De ha ez számodra nem járható út, akkor is érdemes elengedni a múltat, mert a "mi lett volna ha" nem vezet sehova.

Felnőttként úgy alakítod az életedet, ahogyan akarod és ahogyan tudod.

szerintem ez nem elvalt szulos csaladban sokkal-sokkal-sokkal-sokkal gyakrabban fordul elo :(

a hozzaszolasod igaz lenne, ha azt felteteleznenk, hogy a teljes csaladok csupa szeretetben, odafigyelesben elnek, ahol anya-apa imadja egymast, es mindent megtesznek a gyerekekert. pedig keves ilyen csalad van sajnos. rengeteg a veszekedes, a tulszigor vagy eppen az azt sem tudja, mi van a gyerekevel dolog

Tény, hogy akár lakó-, akár munkahelyi környezetben körül néztem, egy kézen meg lehetett számolni azoknak a gyerekeknek a számát, akik teljes családban éltek. A válás már eleve egy sérülést okoz, és von maga után anyagi következményeket is.

Sok gyereket állítanak csatabárdnak a szüleik, vagy tömik a fejüket álló nap, éveken, évtizedeken keresztül, hogy "az a szemét apád/anyád" ...

Nehéz lehet így tiszteletet kivívni.

nem lehet, hogy a sajat erzeseidet, termeszetedet akarod atharitani, azert jon fel ez a tema? az ember orokol a szuleitol nagyon sok mindent. nyilvan az anyukad, apukad hozzaallasa a sajat csaladi eletedben is jelen van, kulonben egyaltalan nem foglalkoztatna ez a dolog

ha fenntartasok nelkul tudnal szeretni, foglalkozni, odatenni, nagyon boldog es elegedett lennel, hogy milyen remek csaladod van, es ez karpotolna barmiert, meghozza ugy, hogy nem is kotned ossze a multtal, termeszetes lenne

inkabb arra kene akkor koncentralnod, hogy te ne kovesd el ugyanazokat a hibakat, ne viselkedj par vagy sok dologban ugyanolyan minta menten, mint ahogy veled tettek. nem arra gondolok, hogy elhanyagolnad a gyerekedet, de hiaba is szereted nagyon, azt a tavolsagtartast vagy ridegseget erezheti o is, mint amit te ereztel. anelkul, hogy sejtened

Igen, ha a gyerek nincs beavatva a szülők anyagi helyzetébe, akkor lehet, hogy gondol ilyet, hogy hàt neki miért nem vettek, a szomszédnak meg miért vettek a szülei. Azért ha általában képben van, mert a szülő feladata az is, hogy ezeket a dolgokat megtanítsa, mint pl kezelni a pénzt (ezzel együttjàr, hogy tudni fogja, hogy a csalàd hogy áll), akkor nem fog olyat kérni, amiről tudja, hogy erőn felüli a szülőknek.

Tehát nyilván egészséges lelkivilágú gyerek nem ez alapján ítéli meg a szülő szeretetét.

Egyébként te is kerülhetsz hasonló helyzetbe mint anyukád, bár nem kívánom. Pl ha te is egyedül maradnál két gyerekkel, akikre rá se néz az apjuk és egyedül kell őket eltartanod (nem tudom, most van-e munkád és keresel-e annyit, hogy ez flottul menjen) akkor megnézem, hogy hogy reagálnál, ha utólag szemedre hányná a gyereked, hogy mittudomén, 30-40 évesen hogy mertél randizni ahelyett, hogy csak velük lettél volna, mit "fasziztál", miért kell a kikapcsolódás stb.

Ismétlem, nem kívánom, hogy ilyen helyzetbe kerülj, de lehet, hogy eszedbe jutna, hogy talán szigorúbban ítélted meg gyerekfejjel, mint felnőtt fejjel.

Természetesen.

De vannak eléggé irreális igények is.

A "csak az itt és csak a most" számít időnként, jócskán erőn felül teljesíthető elvárásokkal, mert a barátnőnek is úgy van, meg a szomszéd fiúnak is.

Ha csak a több milliós kikényszerített esküvői költségeket nézem ... És van sok szülő, aki felveszi a kölcsönt, majd nyögi évekig, hadd legyen a gyereknek jó ... És nem is folytatom, mert mit tudhatom én, nem ebben élek :D

Bár vak és süket azért nem vagyok.

Itt is, mint minden társas viszonyban, azt a konklúziót vonom le, hogy az éremnek mindig két oldala van, és soha semmi nem fog működni kölcsönös tisztelet és kommunikáció nélkül.

"Igazából apám nincs mert nem törődött velünk soha 8 voltam mikor elváltak anyámnak meg a faszizas volt az első amikor megtalálta az IGAZIT utana is jobban a Tesóm Érdekelte. "

Ha én tele lennék előítélettel, akkor egészen mást írtam volna erre, hidd el nekem!

Minden jót, találd meg a lelki békédet, és ha arra vágysz, akkor a családodhoz vezető utat, kívánom a legjobbakat!