Mennyire nehezíti meg az életet, ha anya nem vezet? (beszélgetős fórum)

Olcsóbb?

Ezt fejtsd ki szamokba legyszi mert elkepzelni nemtudom,hogy igy legyen..

Így van!én is pesti vagyok mégis egy boltig oda vissza majd masfel ora az ut és ugye kocsi nelkul nem is lehet nagybevasarolni

Nekem megneheziti,hogy ugyan van jogsim,de nem vezetek mert félek.Feladtam a kocsimat is eladtuk.Sajnos nemtudtam legyozni a felelmem:-(

Nálunk éppen kezd tarthatatlanná válni 4 gyerek mellett, szóval anya (én) kilépett a melóhelyről, és jár vezetni.

Jogsija 10 éve van, csak éppen kocsija sohasem volt, csak apának, aki még hétvégén is csak ritkán volt itthon...

Most anya hisztizett, családi kassza kifogyóban, de mivel a szakmámhoz is kell, ezért ez lesz az új élet alapja...

Mindig taxival oldottam meg.

Olcsóbb volt, mint egy kocsit fenntartani.

Én a saját példámból kiindulva azt mondanám, hogy az az optimális, ha anya vezet. És nem amiatt, hogy miként jutnak el iskolába/külön órára, hanem a váratlan események miatt. Itt gondolok pl egy hirtelen orvoshoz/kórházba futásra, vagy éppen ha behívják a szülőt az oviba/iskolába, hogy beteg a gyerek. Akkor nem annyira optimális esetleg egy belázasodott (ne adj isten komolyabb probléma esetén) gyerekkel tömegközlekedve, hóban/fagyban eljutni a kórházba/rendelőbe. Persze ott a taxi, de mégis ....

Én anno azt mondtam a férjemnek, hogy bármilyen kocsi, csak legyen, ha gyerek lesz :)

a férfiak genetikailag igy vannak kódolva. Nekem gk oktató képesitésem is van , de apám, nagyapám férjeim, még a fiam is kiskorától kezdve állandóan kritizáltak,becsméreltek, ha vezettem . Kivétel a gyermekem apja, aki amikor részeg volt, csak akkor dicsérte a vezetési stilusomat.

30 éve van jogsim,többnyire nagyvárosban vezetek, életemben 1x karamboloztam, de az sem teljesen az én bűnöm volt.

Nem a vidéki kislány beszél belőlem, de én utálok Pesten vezetni, ott valószinűleg nem kocsival hordtam volna a fiókámat oviba suliba, olykor egyetemre.

Sőt annyira sem szeretek Pesten vezetni, hogyha egyedül megyek, leparkolok valahol Soroksáron és elmegyek közforgalmúval a dolgomra.( eddig még nem törték fel az autómat )

A topic ciméből nem derül ki, hogy a topicinditó milyen nagyságrendű településen él, mert az sem mindegy, hogy jó közforgalommal elrobog a suliba vagy pedig a csúcsforgalomban eszi a kefét az autóban,

Vagy eleve nem akkora a település, hogy számottevőek lennének a távolságok.

Pl. mert ott van a munkahely. Naponta 1 órát veszíteni azért, mert a reggeli gyorsjárat délutáni párját a kedves BKK „járatoptimalizálási” okból évekkel ezelőtt megszüntette, azért durva. (Soha nem tudtam buszon olvasni, mert azonnal leszek, tehát nem tudnám az időt kihasználni.)

Ott vannak a színházak, ott szoktunk barátokkal, régi munkatársakkal találkozni. Ott vannak olyan üzletek, ahol meg lehet venni azt, amit a neten, szupermarketben nem. Ott vannak a privát szakorvosok, stb.

Szerencsés vagy, ha mindezt meg tudod oldani kerületen belül. :) Melyikről is van szó?

Leírnád melyik kerületben laksz?

Nem pszichologus, /kócs/ kell neked, hanem egy jó, szimpatikus, nyugodt oktató. Ha béna vagy még, ne a gyerekekkel kezdj el gyakorolni "élesben".

enyimek most így mennek zenesuliba:) igaz már nem ovisok , de még alsósok...

amúgy a 100 méterre levő játszótérről már az én kislányom is hazarohant párszor, mert hozzászólt egy idegen :D nem egy ellopható csemete... de itt is, figyelnek egymásra az emberek. ha egy gyerek elesik, egyből van aki szalad akár ragtapaszért stb. a kisboltos tudja az összes gyerek nevét, merre lakik, mit adhat nekik, ilyenek. a gyerekeknek kb annyit kell megtanulni míg picik, hogy a nagy út felé nem indulunk :)

Én is félve írom le, hogy mi már oviba is egyedül jártunk:D

Igaz, arra felé havonta 1 autó járt. Ez a XVIII. kerületi kertváros volt. Ki mentünk a családiházunkból és a második sarok volt az ovi. Az első sarkon bementünk a boltba, ahol vettünk 10 dkg nápolyit, utána mentünk tovább. Este jöttek értünk.

Majd amikor a húgunk ovis lett, akkor őt elvittük oviba, mi meg mentünk suliba.

De az másvilág volt!

Akkor az otthon lévő szomszédnénik ellenőrzése alatt álltunk. Tudták mikor kell indulnunk, ha nem indultunk, akkor már jött is a közvetlen szomszédnéni, hogy mi történik, majd minden második házban lakó néni köszönt nekünk, megkérdezte, hogy minden rendben van e, stb.:D

Ez az ovis séta nekünk kb. 15 perc volt. Télen és nyáron is. Annyit kellett megjegyeznünk, hogy végig egymás kezét kellett fognunk, és nem állhattunk szóba idegennel.

Egyszer egy idegen néni leszólított minket, amitől a bátyám úgy megijedt, hogy futva tettük meg a hátralévő utat:DDD

nekem meg az jutott eszembe, hogy nem a saját életem vagy annak hiányát élem ki a gyerekeimen, hanem azt nézem nekik mi a jó, nem azt nekem mi kellett volna anno.

azt úgyse tudom, amit gyerekként a gyerekségről saját magamnak képzeltem. főleg, hogy most mások a lehetőségek. meg főleg, hogy a gyerekeim mást képzelnek maguknak, mint annó én.

A körzetes sulit csak azért írtam, mert elsők között jött volna a logikus kérdés,hogy miért nem oda jár. :)

A férjem tényleg ócsárolja a vezetésem folyamatosan!

Én is gondoltam pszichoterápiára csak nem találok rá szakembert.

( Akiknél voltam, nem haladtunk semmire.)

Igazából egyből tudtam, mert a telek miatt tettem le anno a jogsit, hogy hú, ide kell, és mindig is az volt a vágyam, hogy végre városon kîvül legyünk. Szóval tudtam, hogy mindenhova kell majd a kocsi, de akkor is álmaim háza, és teljesen rendben volt, hogy gyalog sehova, mert egy ilyen zóna.

Mindig nagyvárosban éltem és már annak is tök örültem, hogy egy kisebb város lett az otthonom,( belváros, ahol minden közel volt), de a végső cél a családi hâz volt zöldövezetben. Nekem nem tetszett a belvárosban, hogy az emberek folyton kukucskálnak, meg szeretem a természetet, csak kertesben tudtam elképzelni az életem. Csak mondom, hogy ezzel jár, hogy gyalog nem mész sehova, de aki vezet, annak nem probléma.

Írtad, hogy azért kell messzire járnotok suliba mert a közelebbibe nem vették fel. De ha vezetnél, akkor ez nem lenne gond. Nem az ő hibájuk az, hogy te jogsival és autóval mégsem vezetsz. Igen, felvehették volna oda is, nem vették fel. De csak azért baj ez, mert nem akarsz kilépni a komfortzónádból és vezetni.

Hidd el, hogy egy hét, és belejössz. Nem kell coach. Több nőt ismerek, akik azért érzik magukat hülyének mert mindig a férjükkel mentek vezetni, aki csak felidegelte őket és inkább lemondtak a vezetésről és vitetik magukat mindenhova pedig jogsijuk van, kocsi van. Ezért írtam, hogy inkább ne legyen kísérőd mert az is zavaró lehet.

igen, de tudtad oda kocsi kell, vezetsz is, és kész :)

én pl ennyire nem költöznék ki, mert nem akarok vezetni. így maradok oylan helyen ahol vagy tömegközlekedem, vagy gyaloglok.

egyszerűen az ember eldönti mit akar, és abból hozza ki magának a legjobbat nem?

tényleg nem értem a topikindítót. ha meg akkora lelki gát van, akkor (és ez nem bántás) pszichoterápia. tud segíteni ha az ember komolyan veszi.

mekkorák a gyerekek? az titok?

mennyire fontos a foglalkozás külön?

meg egyáltalán az időt mint a pénzt be kell osztani.

nézd, én példám pl az, tényleg 40 perc úton belül rengeteg suli elérhető. viszont én azt modntam, még a sztársulik is csak állami sulik, állami rendszerrel, a nem államit nem bírjuk megfizetni, amit megbírnánk, oda nincs ismerttségünk bekerülni. innentől én azt mondtam pár kanyar után, ok, maradjon a legközelebbi suli. Alsót túléljük, felső meg már ok itt. Viszont nyertünk egy csomó időt. sportot, mindent szintén a közelben kerestem, abból választhattak, hatnak a gyerekek ami közel van. ennek eredményeként a két alsós gyerek már egyedül is el bír tipegni pl zeneórára. (lehet felsőben már nem is fognak járni, mert mégse akarják majd addigra).

ez is egy út. Mehetnék a szomszéd városba is velük buszozhatnék minden nap. de tökfeleslegesnek érzem. Kinek mi a prioritás, de egy seggel több lovat nem tudsz megülni.

esetleg azt tudod tenni, hogy kiadjátok a kecót, és a mostani suli közelében vesztek ki albérlet. (felénk ezt többen csinálják, akik nem akarnak utazgatni)

Egyébként én nem tudnám elképzelni kocsi nélkül az életet, pont ugyanilyen okok miatt, munkába járás, szakkörök, stb. Nálunk a tömegközlekedés is ritka vagy semmilyen mert mindenki kocsival jár, gyalog meg eszméletlen távolság lenne.

Volt idő, amikor olyan helyen laktunk, hogy mindem nem 5 percre de még annyira sem volt, ovi ház előtt, nagyobb üzletek 2 percre, munkahely is 10 percre. Mindenre jutott idő, nem késtünk el sehonnan és ezek olyan rövid távolságok voltak, hogy még sarki hidegben is ki lehetett volna bírni. Akkoriban nagyon ritkán használtam a kocsit. Logikus, hogy ha valaki ilyen csomóponton lakik, nem fogja hasznâlni, feleslegesnek is tartom emiatt. De aztán költöztünk és hirtelen minden messze lett, csak a màsik ovi lett a ház előtt, így újra mindennapos lett a kocsihasználat. Aztán vèglegesen költöztünk családi házba és ez már igazán zöld övezet, semmilyen helyi járat nincs. Időben nem változott semmi mert most is 5 perc mindenhova csak most kocsival. Munkahely jó 20 perc. Kocsi nélkül asszem, megállna az élet,hiszen az oviig, suliig még járda sincs, elképzelhetetlen lenne gyalog, veszélyes is, gyerekkel főleg.