Mennyire fukar vagy bőkezű veled a férjed? (beszélgetős fórum)

Szia Andi!

Persze, hogy szeretem, különben nem költöztem volna vele együtt külföldre :-) Ebben a témában most a férjem egyik negatív tulajdonsága van kiélezve - de emelett mint ahogy a levélben említettem, azért jó tulajdonságai is vannak, amelyek számomra fontosak. Most épp a negatívakról van szó, azért hangzik úgy, mintha nem szeretném. Ebben az esetben a téma címe egyészen más lenne :-)

Hát igazán szépen fogalmaztad meg:furcsa ember.

Ahogy olvastam azon gondolkodtam néha, ez egy házasság, össze vagytok házasodva?! Mert ez olyan mintha egy nem túl kedves lakótársad lenne csak. A külön kassza is rendkívül furcsa, az albérletnek a felét Te, felét Ő fizeti? Nem Ti 2en vagytok???

Egyedül megy lazítani, síelni is? Az előző években csak Ő nélkülözött? Vagy ezt rosszul értetem? Mindenesetre szerintem sajnos Ő nem fog megváltozni ebben, így picit sajnállak.

Szia, sajnálom, hogy ilyen a férjed....nem változik , még az se érdekelte miből vagytok otthon...

Megérteném , ha a pénzt megspórolná valóban, lenne nyoma egy betétkönyvön

"Sajnos pénze a mai napig egyikünknek sem lett ebből. "

akkor?

szó szerint értettem egyébként.

Ennyxit le tett a pasi is-csak ő nemzette a gyerekeket, és hajt.

Ezen kyívűl tudsz még mondani valamit?

Szia Bárányka!

Ezt hogy érted, hogy én mit tettem le az asztalra ?

Megszültem közös kislánynkat, ezután napi 10 órában a férjemnek dolgoztam a közös vállalkozásunkon, így nem kellett külön titkárnőt fizetnie. Minden céges dolgot én intéztem - ingyen. Sajnos pénze a mai napig egyikünknek sem lett ebből. Szerinted ez semmi? De nem ez most itt a fő téma, nem akarok attól eltérni. Meg közben persze neveltem a kislányunkat . Szerintem ezt tettem le az asztalra. Ráadásul: megtanultam franciául, hogy munkát találjak, és fel is vettek. Mindezt önszorgalomból, ugyanis magántanárt nem fizetett nekem (édesanyám kb. 10 órát, de nem attól tanultam meg középfokon)

Mit tett le az asztalra?

Az életét! Hozzákötötte az életét, gyermeket szült neki...ez nem elég? Mire van a házassági eskü? Nem osztozkodásra. Legalábbis szerintem.

"Minden fele-fele"

Faca jó házasságotok lehet

nálunk minden pénz közös, annyit viszek el, amennyit akarok

sose kérdez

én meg nem költök hülyeségekre, de ami kell, azt kérdezés nélkül megveszem

????????

MI?

FÉRJED? ÉS feleznetek kell??

ÉN NEM ÉRTEM

ez durva ,ha így van

mi az, hogy felesben a lakásbérlet?? mi van??? nem térek magamhoz.

szerintem nem normális! illetve ebben biztos is vagyok

5 év kellett ahhoz, hogy olyan helyzetet produkáljon az élet, hogy a férjemet erről az oldaláról is megismerjem. Mindig is spórolós volt, de én pozitív ember vagyok, ezt ezt úgy tudtam be, hogy jajj de jó, legalább nem veri el a pénzt, legalább gyorsabban összespóroljuk egy lakás árát, milyen jó is.

Ahogy telt az idő, egyre inkább megváltozott a véleményem. Mikor megszületett a kislányunk, kaptam még a gyes-t, amit ügyesen beosztottam, így nem tűnt fel a pénz hiánya és nincsenek nagy igényeim sem. Mivel férjem a kislány születésekor egy vállalkozást indított és abba fektette az összes pénzét, így nem követelőztem ránk miért nem költ. Keményen dolgozott és a szülés után én is keményen dolgoztam vele együtt. Sajnos három év után rájöttünk, hogy a vállalkozás nem lesz sikeres és másba kell fognunk. A férjem külföldre költözött dolgozni, én kicsivel később utána, viszont nekem 1 kerek évembe telt mire el tudtam helyezkedni. És itt kezdődik a történetem...

Ő egy jó helyrek került, így kb. havi 200.000Ft-ot félre tudott tenni (hol többet, hol kevesebbet) úgy, hogy közben mi is vele voltunk a kislánnyal, tehát ránk is kellett költenie (csak az élelemre!) Számomra szörnyű és kemény volt ez az év : egy kis hegyi falu, család messzi, nincsenek barátok, nem értettem a nyelvet. A faluban még "a fű sem nő", kislány barátok nélkül, szinte meghaltunk az unalomtól és a monotonitástól. Legközelebbi város kb. 1 órányira kocsival. Kb. kéthetente egyszer vitt le a férjem, ha nagybevásárlásra mentünk, ez volt az egyetlen "élményünk". Mivel nem sokáig bírtam így, 3 havonta hazarepültem a családomhoz feltöltődni. Mikor hazamentünk, az összes költséget a szüleim állták: repjegyet, kaját, kislánynak új ruhákat, nekem ruhákat, kocsijukat kölcsönadták, abba tankolást, magántanár díját, hogy megtanuljam a nyelvet...Nem ragozom : a szüleim kitettek magukért ! Nyomorúságosan éreztem magam , hogy ilyen helyzetbe kerültem, hogy a szüleimnek "kell" finanszírozni a dolgaimat, amikor már én is felnőtt vagyok . Ekkor kezdtem el gondolkozni. Legutóbb amikor hazamentem, 50.000 Ft-ot kaptam a férjemtől akkor még úgy volt max. 2 hétig maradok és beosztom. A két hétből majd 2 hónap lett, és a férjem soha nem kérdezte meg van-e elég pént, nem küldött semmit. A kislányt ekkor írattuk be egy otthoni ovodába, természetesen az új ruhákat, cipőket, mindent az édesanyám finanszírozott.

Ekkor a sarkamra álltam, és kérdőre vontam a férjem. Miért nem fizeti legalább a költségek egy részét? Miért a szüleimre spekulál? Értelmes választ természetesen nem tudott adni. Kb. annyit, hogy nem szóltam neki, hogy kell pénz. Meg, hogy majd ha elkezdek dolgozni, majd visszafizetem a szüleimnek!!!

Az élet kegyes volt velem: felvettek egy nem is akármilyen helyre, előrejutási lehetőséggel, és magasabb fizetéssel mint a férjemé!!! Álmomban sem hittem volna hogy sikerül - egyszerűen szerencsém volt. Jó helyen jó időben.

Most már végre függetlenedhetek anyagiakban a férjemtől! December 1-én kezdek. Azonban ott motoszkál bennem valami rossz érzés: nagyon vigyáznom kell a pénzemre, hogy a költségekbe csak annyit adjak bele, amennyi "normális" : vagyis mindent felezünk ( lakésbérlet, rezsi, kaja stb) Minden fele-fele. Nehogy elvegye a férjem! Van bennem egy kis félelem, szerintem nem véletlenül.

A férjem sem számított rá, hogy egy ilyen állást találok, ezért anno felajánlotta, hogy nem kell fizetnem az albérlet felét és a kocsiba a benzint sem. Miután megtudta, hogy annyit keresek , mint ő, természetesen ezt meggondolta - sőt - ma már azt is mondta, hogy mivel 1 évig ő tartott el - most nekem kellene fizetni az albérletet !!! Természetesen ezt nem fogadtam el: szerintem úgy a korrekt, ha fele-fele, hiszen nem hitelt adott nekem ?! - kérdeztem tőle. Erre mint aki rájött, hogy mégiscsak túlzás amit mondott, egyetértően bólogatott, jó - akkor csak a felét kell fizetnem az albérletnek.

Végre lesz saját keresetem! Eddig az ő borravalójából éltünk . Szó szerint. Egy kis bödönbe beledobálta az aprópénzt és abból mentünk el a kisboltba tejet, vajat venni, ha valami apróság hiányzott otthonról. Másra nem is nagyon tudtam volna költeni, hiszen itt ebben a kis hegyi faluban semmi sincs amire költhetnék. Ez idő alatt is megjegyzéseket tett, hogy látja, fogy az aprópénz...

A férjemről még annyit, hogy valahányszor bepróbálkoztam nála, hogy nyelvtanárra, ruhára vagy bármilyen fontos, nélkülözhetetlen dologra pénzt kérjek tőle, mindig az volt a válasza, hogy higgyem el, rendkívül rosszul áll anyagilag és nincs neki. Ezt egy darabig el is hittem és nem kértem tőle semmit. ( közben édasanyám fizette a dolgainkat). Azonban idővel rájöttem, hogy nála a nincs pénze azt jeletni: nincs RÁNK pénze. Mivel önmagára, és a dolgokra, amelyek neki kellettek, mindig VOLT pénze. Azért megjegyzem: a vállalkozásunk miatt a nulláról kezdtük és ő sem élt soha nagylábon és évekig nem költött magára sem. 1 év külföldi munka után vett egy új kocsit (kötelező volt lecserélni a régit) és most télen síelni fog itt a hegyekben. Már többször hangoztatta, hogy az utóbbi évek kemények voltak, és most szeretne "élni" is egy kicsit.

Volt olyan, amikor figyelmeztettem: biztosan el akar menni kirándulni ? Jól meggondolta ? Megengedhetjük magunknak? Erre a válasza mindig az , hogy én ne szóljak bele a pénzügyeibe.

Egyrészt, igaza van, nem kellene beleszólnom - másrészt, micsoda dolog az, hogy amit ő szeretne arra összejön a pénz - másrészt, ha már nem szólhatok ebbe bele, nem az lenne a normális, hogy nekem nem a szüleimtől kellene "koldulnom" ? Ha engem nem hozna ilyen megalázó helyzetbe a férjem, akkor nem szólnék mire költi - de sokszor úgy érzem rajtunk spórolja meg a pénzt.

Nem márkás ruhákat akarok venni, hanem az elkopott rongyokat kellene emberire cserélni. Ha nem kaptam volna rendes ruhát édesanyámtól, az állásinterjúra is farmerben kellett volna bemennem. Nem hiszem, hogy sikerült volna.

A férjem egyébként nem egy csavargó, hanem egy keményen dolgozó és a családjához ragaszkodó apuka, akinek jó tulajdonságai is vannak. De ez a hozzáállása a családi kasszához, hát katasztrófa és az ilyen dolgok eléggé meghatározóak egy házasságban.

Tervezgettük már a 2. gyereket, de ezek után nem merek belevágni - főképp, hogy a minap olyasmit mondott, hogy az ő pénzére ne utazzak! (ezt majd meg kell még beszélnünk)

Azt látom, most mindenáron spórolni akar, félretenni utazásra, élni az életet, mert az utóbbi 4 évben valóban nem éltünk, csak vegetáltunk és dolgoztunk mint egy robot.

Remélem a munkahelyem megoldja a jelenlegi nézeteltéréseket köztünk és nem lesz ok veszekedésre, mindenesetre vigyáznom kell, hogy saját bankszámlám legyen és saját félrett pénzem.

Történt ugyanis, hogy egy alkalmi munkából befolyó keresetem az ő bankszámlájára lett folyósítva és sohasem láttam többé :-( Ő meg letudta annyival, hogy úgyis ő tartott el 1 éve, ne szóljak. Ha nem nulla forint lenne a bankszámlámom, talán elfogadnám, de így nehéz megemészteni. A kaját szerencsére továbbra is megveszi zokszó nélkül , de hát ez a minimum.

Egy ilyen "apróság", egy ilyen hozzáállás mennyire meg tud változtatni mindent egy házasságban, nem igaz ?

Kíváncsi vagyok a Ti véleményeitekre, tapasztalatotokra ! Ti hogy csináljátok, a helyemben mik azok a dolgok amiket mindenképp megbeszélnétek a férjemmel? Mire vigyázzak, stb.

Tudjátok, nagyon szeretnék második babát és még nem vagyok kifutva a korból - de néha félek mi lesz ebből az emberől és a házasságunkból. Ha jobbra fordulnak az anyagiak, talán nem lesz gond, de mi lesz ha nem ?

Furcsa emberhez mentem feleségül.