Mennyi esély van arra, hogy állapotosan felvegyenek valahova? (beszélgetős fórum)

sztem ne bántsátok, nem tudja mit akar

csak az a baj, h itt nem is fog kapni választ, hiszen mindenki a saját élettapasztalát tudja csak elmesélni és azt hajtogatni....

figyi, én maximálisan megértelek, hiszen 19 évesen szültem :)) én is sokkal érettebb voltam mindig is a koromnál. A volt osztálytársaim még csak most kezdenek el családot alapítani, nekem már van egy nagy gyerekem.

Ha ennyire szeretnéd, akkor viszont lehet suli után kéne a baba, hiszen ha suli után elmész vhova dolgozni, akkor nehezebben fogsz onnan eljönni szülni...

az anyagi körülményeitek megvannak? ház, biztos bevétel stb

Nem csak az, hogy számító. Hanem elég sok baja származhat abból, ha a munkáltatót becsapja, felveteti magát, vagyis ha bárhova fel is vennék, ráadásul úgy, hogy már állapotos, de mivel "húsinak " mondja magát, nem látszana jó pár hónapig alapon- amikor kiderülne, a bukta mellett simán beperelheti, és kártérítést is követelhet azon alapon, hogy megszegte a jóhiszeműségi elvet, szándékosan megtévesztette, és hátrányára új alkalmazottat kell felvennie, új ktg kiadást jelentene, betanítási..stb idő. És még hivatkozhatna arra is, hogy nem is biztos, h azonnal találna a helyére valakit, így hátrányba kerülne a vállalkozása, vagy a tevékenysége, amivel foglalkozik..Hallottam már ilyen perekről, és ott a munkaadó nyert.

Tény, sokan akarnak ennyi idősen gyerkőcöt, meg még jóval idősebben, 30 felett is reménykednek, de sokaknak szerencsére eszük is van arra, hogy belegondolnak a következményekbe. Nekem van egy pici fiam, férjem nagyon jól keres, mikor visszamentem volna, a munkáltatóm nem tudott alkalmazni (2009) a válság miatt felesleges lett a munkaerő. Azóta nem találok munkát, szerencsére megtehetem, hogy hülyére tanulom magam (fősuli melett 3 oklevél+most csinálom a 3. felsőfokúm), de nem szívesen gondolnék bele abba, mi lenne a férjem nélkül. Szerencsém van, hogy el lennék a szüleimmel boldogan, nem szenvednék semmiben hiányt a fiammal, de nem mindenkinek vannak ilyen szülei. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de lehet mert jól keres a férjem, azért, de én nem tartottam nehézségnek megvenni neki mindent, sokkal többet költ egy felnőtt, mint egy pici gyermek, nem a fenntartása lenne nehéz, hanem arra gondoljon, mi van, ha szétmennek, vagy történik valami rossz a párjával,ha nincs biztos munkahelye, akkor már nehéz lesz minden, és kevés a megélhetéshez a szeretet.

Nem arra kell alapozni a babát, hogy pár hónapig gyűjtsenek x összeget, és élnek azzal. Ha becsúszik, hát becsúszik, akkor más a szitú, de ha nincs baba, akkor ne a vágy miatt akarjon a topik nyitó babót, akkor próbáljon megteremteni bizonyos dolgokat, hogy könnyebb legyen!

Nem is ezzel van gond, én is érettebb vagyok, kiéltem bőven magam a főiskolás éveim alatt. De! Ha annyira felnőtt, és érett gondolkozásod van, elég csak körülnézned, meg hallanod tv-ből, ismerősöktől, bárhonnan a mai gazdasági helyzetet, meg a munka világi dolgokat, és egyből leesne, hogy a nagy I betűs életben nem úgy vannak a dolgok, ahogy te azt szeretnéd. Ha minden eshetőségre akarsz számolni, azzal is kell, hogy mi van, ha most vállalsz gyereket, munka nélkül, és elhagy a párod/történik valami vele??? Munka nélkül meg nehéz, kivéve ha olyan stabil, biztos háttered van, ami jócskán megkönnyíti az egészet!

Ahogy már írta más is, úgy jön le, hogy nem vagy elég határozott. Te se tudod mit akarsz. Ha meg igen, akkor minek nyitsz egy olyan témát, amin már csak elég elgondolkozni egy kicsit az érett gondolkodásoddal, és meg is van a válasz. Elhiszem, hogy tapasztaltabb emberek válaszára vagy kíváncsi, de gondolom a te köreidben is vannak tapasztaltak, akkor miért nem hallgatsz rájuk? Sejtem, ők is azt mondják, hogy ne vállald a gyereket, főleg úgy, hogy munkába mennél, ami nem fix, hisz te se tudod hova mennél, ki venne fel, és már egyből gyereket is akarnál. Sok bátor fiatal van, aki bevállalja a gyereket, és nem gondolnak bele a következményekbe, a felnevelésbe. Sőt, még a nálad jóval idősebbek is gyerkőcöt akarnak, és lehet pont az anyagi meg a mai kilátástalan helyzet miatt nem mer belevágni. Van, ki szerencsés anyagilag, de nem mindenki, úgyhogy döntsd el te, hogy melyik kategóriába tartozol. Ha pároddal együtt szeretnétek, hozzátok össze, de arról ne álmodj, hogy felvesznek téged - vagy ha fel is vesznek, és netán pár hónap után bejelented, terhes vagy, garantált, hogy nem fognak visszavenni, kivéve ha szuper munkaerő lennél.

csak példaként említem meg az én munkába állásomat, hogy összeálljon a kép azzal kapcsolatban, amit a többiek már elmondtak.

4 és fél éve egy ügyvédi irodában dolgozom, 9 éves a nagylányom.

a főnököm (35 éves, nő) eredetileg egy 40 év körüli nőt akart felvenni, tekintve, hogy egy ilyen korú nő már túl van a gyermekvállaláson és valszeg már nem is akar több gyereket. Több felvételi körön kellett túlesnem, az egyik megbízónk vezetősége előtt is be kellett mutatkoznom, akik viszont közölték, h ők csak is kizárólag fiatallal akarnak együtt dolgozni. Így én bizonyultam befutónak...

a munkáltatók hosszú távban gondolkodnak, nem szeretnek időt pazarolni az egyes embereik betanítgatására.. Legyen egy jó, megbízható, nem akarnak 2 év múlva váltani.

sztem te még fiatal vagy, suli után dolgozz pár évet és csak utána gondolkodjatok a babán, ráérsz még :)

sztem ezt az egészet beszéld meg a pároddal, meg kéne tudni, h ő hogy gondolja ezt.

Te már szeretnél babát?

Tudom, hogy most azt hiszed olyan vagyok mint a mai tizenévesek, de az nem az én problémám, hogy nincsenek normális szüleik, mert elsősorban a szülő tehet arról milyen lesz a gyereke, másrészt meg nem vagyok már állapotos csak a gondolataim nem hagynak és mint mindenki szerintem én is tervezgethetek csak úgy...eszem ágában sincs felelőtlen anyukának lenni majd valamikor, mint a mostaniak többsége. csak érdekeltek a tapasztalt anyukák és dolgozónők véleményei, mert ők mégis csak jobban belelátnak már a "nagyvilágba, mint én", de köszönöm a választ és amúgy nem kell 2 év 365 munkanapnak kell lenni (mert ennek is utána néztem), ami nekem csak 185nap, mert tutira elvégzem a sulit bolond nem vagyok.

a másik csak szeretném kitapogatni a lehetőségeket és jól meg/átgonodolni mi hogy legyen, persze tudom, hogy a gyerek nem programozással jön, de minden eshetőséget szeretnék átlátni.