Megváltoztathatunk valakit? (beszélgetős fórum)
Megváltoztatni nem tudod, de megváltozni tudsz. Már nincsenek rajtad azok a terhek, amelyek az otthonhoz kötöttek, a felszabadult időd és energiád töltsd azzal, amihez kedved van, amit eddig a család miatt nem tudtál megtenni, amire mindig vágytál... ne mástól várd a boldogságot, hanem keresd magadnak... és ha ezt nem érti meg a férjed, akkor nem is érdemli meg a szereteted...
Tudnék neked mesélni, csak az én kedves (volt) férjem le is lépett! Rajta, már mint a férjrden nem is tudsz változtatni, csak magadon! Kicsit közhelynek tűnhet, hogy segíts magadon az Isten is megsegít!, de igaz, még ha nem is könnyű.
Szerintem nem lehet megváltoztatni senkit, valaki akkor tud változni, ha ő maga meg akar változni...
Tudom hogy írtad, hogy elvárja, de arra vagyok kíváncsi hogy még most is elvárja e ennyi év után hogy otthon maradj vagy csak az elején.Ha most is, akkor próbálj meg új életet kezdeni, mert neked ez nem jó és életed végéig nem akarod csinálni, boldogtalan lenni.Ő nagyon jól érzi magát és nem tudja, nem akarja tudni, hogy neked milyen rossz, milyen magányos vagy.Hidd el akár 100 évesen is lehet új életet kezdeni, ha még hátravan egy pár és nem akarod boldogtalanul eltölteni.Egy életünk van és az nem másért van, főleg ha az a más nem a gyereked
Szerintem is járj el otthonról, már nem kicsik a gyerekeid, foglalkozz magaddal is...:-)
Nagyon jó ötleteket olvastam, amit érdemes lenne megfogadnod.
Sajnos ő változni nem fog, neked kell elkezdened végre magaddal is törődnöd.
Szerintem neked nem az a bajod, hogy eljár, hanem amikor piásan megy haza és az, hogy te nem jársz el.Ő egyébként elvárja, hogy ne menj sehová?Ez fontos kérdés.Ha nem harap érte, akkor rajta tényleg keress barátokat járj el edzőterembe vagy valahová, ahol ismerkedni lehet.Én egy szoliban találtam meg az ugymond lelki társamat és azóta sokszor találkozunk van kivel beszélgetni, mert nekem sem volt.Az én férjem is ugyanez, csak ő soha nem iszik.Régen elvárta, hogy én persze ne menjek sehová nélküle, míg ő meccsre, rendezvényekre eljárt.Egy ideig tűrtem, aztán kiakadtam.Legyek bekalitkázva, na azt nem!Elkezdtem sétálni egyedül is akár amikor a gyerek az oviban volt, akkor is ha nem volt pénzem vásárolni, legfeljebb csak nézelődtem, de ez is kikapcsolt.És megismerkedtem emberekkel.Ja mi új helyre költöztünk, ahol addig nem ismertem senkit.Most elég nagy ismerősköröm van.
Szia!
Én is azt gondolom nem tudsz változtatni a párodon, főleg nem ennyi idő után. Azt kell, hogy mondjam talán te is hibás vagy, de ne sértődj meg, ne értsd félre. Arra gondolok, amit te magad is leírtál:
"családi békességért mindent megtettem, sok mindent eltűrtem, feláldoztam önmagam és most úgy érzem mindez mégsem volt elég. A legnagyobb problémát az életemben a férjemmel való kapcsolat jelenti. Mióta az eszemet tudom folyton eljár a barátaival sportolni, szórakozni és néha természetesen ezek a kiruccanások ivászattal végződnek. Eközben meg elvárja, hogy én otthon legyek, amit eddig meg is tettem."
Egy kapcsolatnak nem arról kéne szólni, hogy csak az egyik fél hoz áldozatot, csak az egyik fél kapcsolódhat ki... Én azt veszem észre, te gondoskodtál mindenről, nevelted a gyerekeket, tűrtél, hallgattál, csak hogy minden "jó" maradjon. De valójában az lehet sosem volt annyira jó... Persze én nem ismerlek, nem láthatok bele az életedbe, de az írásod alapján ezeket gondolom. Remélem rendeződik a helyzeted, és nyugodt, szép életet lesz.:-)
Gondolom neked egy férfire lenne szükséged, akivel mindenben megegyeztek, nem?
Vagy barátnőre?
Ne mást akarj változtatni, hanem előszőr te változz.
Az elszigetelődésből ki kéne jönnöd.
Miért nem mozdulsz ki?És pótólod mindazt amit eddig félretettél az életedben?
Én ugy gondolom,és látom az ismerőseimnél is, tisztelet a kivételnek,hogy 20 év után már nem egymást nézik,hiszen a szerelem elmult, a gyerekek felnőttek stb. Elválni szintén nem egyszerü,kinek milyen okból. DE! Legyél picit önző,és próbálj meg kicsit magaddal foglalkozni és nem azzal,hogy a férjed mit csinál,mit nem csinál,mit vár el tőled stb. Kicsit kezd el magad kényeztetni,járj el kozmetikába, masszörhöz, hidd el nagyon sokat jelent. Ha anyagilag nem teheted meg, mert ezek nem annyira olcsó dolgok, akkor menj el fürdőbe, ott nagyon sok nő van egyedül,lehet ismerkedni barátnőzni,vagy kezdj el sportolni,lényeg,hogy indulj el valamerre ahol közösség van...a többi szépen alakulni fog. Anyukám igy csinálta, és most ki se látszik az ismerősökből és a programokból. Sok sikert! ( Még annyit,hogy 50 évesen kezdett el templomba járni, és onnan is szerzett barátokat..ez csak egy ötlet)
Azok útközben elmaradtak valahol...a gyerekek érdekeit mindig önmagam elé helyeztem. Mostanra meg elviselhetetlenné vált a helyzet, mindig hitegettem magam, önmagamnak se mertem beismerni...
Itt már nem tudsz változtatni, ha ennyi ideig tűrtél neki.
Vagy így éled le az életedet, vagy lépsz!
CSak ismételni tudom magam....
Kérdés megszokás már az életed vagy szereted tényleg.
Próbáljatok meg higgadtan beszélni a dolgokról,vagy próbálj kompromisszumokat ajánlani.Pl míg ő eljár Te is menj valahova ,próbálj ismerkedni barátnőket keresni.
Ha segít indíts egy fórumot hogy környékeden hasonló emerekkel ismerkednél beszélgetés céljából aztán szeméylesen is talizhattok:)
jobb ötletem nincs.
Szép dolog a házasság meg a gyereknevelés is, s ki is vagyok nézve sokszor mert ezeket én nem művelem. De!
Hol voltál Te ebben a húsz év hosszú egyenletben? A férjed a jelek szerint jól érezte magát, a gyerekek biztos hátteret kaptak az egyetemhez, de mi a helyzet az egyéni vágyakkal és álmokkal?
Sajnos erre csak egy ember tudja a választ.Akit a tükörben látsz :)
Köszönöm a hozzászólásaitokat...tudom, hogy nem igazán lehet valakit, valakinek az alaptermészetét, szokásait megváltoztatni, de amint tudjátok...a remény hal meg utoljára. Ennyi idő után már nem lenne könnyű újrakezdeni mindent. Ezért is reméltem, hogy kapok valami tanácsot arra nézve, hogy hogyan lehetnének elviselhetőbbek a napjaim...vagy, hogy tényleg szükséges lenne-e a gyökeres változás....
Megváltoztatni nem szabad és nem is lehet senkit ha nem látja hogy nem vagy boldog akkor Te az ő életét éled és nem a magadét.
Légy erős és határozott sok sikert!
Ha már ot jártok hogy mindennapi a veszekedés nem lehet leülni nyugodtan leülni megbeszélni a dolgokat akkor már nagy a baj.20 év után ahogy azt Te is tudod már nem fog megváltozi ő sem és senki pláne hogy neki ez az életforma a jó.
Valószínű két lehetőséged van tűrsz tovább és éled azt az életet amit ő szánt neked vagy lépsz és elhagyod próbálsz végre élni igaz ez sem lesz könnyű de valószínű boldogabb leszel.
Szia! Szerintem nem lehet senkit megváltoztatni, maximum egymás szokásait átvenni, és összecsiszolódni! Amit leírtál, úgy érzem ennyi idő után reménytelen....de nem szabad feladni! Nyugodtan higgadtan add a férjed értésére, hogy nem jó Neked egyedül, és Te is társaságba vágysz, egy kis kikapcsolódásra! Sok sikert!
szerintem ilyenkor tartós változást elérni nem lehet. sajnálom. esetleg hamarabb kellett volna... de ez már mindegy. Bocs, nem okoskodni akartam, ez csak az én véleményem
Eljutottam életemnek egy olyan szakaszába, amikor felgyülemlett a rengeteg keserűség, megválaszolatlan kérdés bennem,úgy érzem tovább nem haladhatok azon az úton amin elindultam. Minden olyan kilátástlannnak tűnik...nem tudom, mit tegyek. Kétgyerekes anyuka vagyok, egyetemre járnak már és nemsokára elhagyják a családi otthont. Több, mint 20 éve vagyok házasságban,a családi békességért mindent megtettem, sok mindent eltűrtem, feláldoztam önmagam és most úgy érzem mindez mégsem volt elég. A legnagyobb problémát az életemben a férjemmel való kapcsolat jelenti. Mióta az eszemet tudom folyton eljár a barátaival sportolni, szórakozni és néha természetesen ezek a kiruccanások ivászattal végződnek. Eközben meg elvárja, hogy én otthon legyek, amit eddig meg is tettem. Ez nem is esett annyira nehezemre, mivel szeretek itthon lenni, de néha a magány már túl sok. Nincsenek barátaim, akikkel bármit is megbeszélhetnék. Mindig dolgoztam és a szabadidőmet a gyerekeimmel töltöttem, most hogy már megnőttek...legtöbbször egyedül vagyok. Sokszor próbáltam változtatni a viselkedésemen, rávezetni, mondani hogy nem vagyok így boldog, de mintha meg sem hallaná. A mindennapos veszekedések szinte már mindennaposak. Nem tudom hogyan tudnám őt megváltoztatni? Hogy belátással legyen rám is. Nem akarom és nem is tudom már ezt így tovább folytatni...
További ajánlott fórumok: