Megtartani vagy nem megtartani (beszélgetős fórum)

Neked mar most nyűg ez a gyerek. Nem kicsit.

A vege tiszta ellentmondas az egesz panaszkodasoddal, hogy de majd te megmutatod milyen is egy igazi csalad! Haha...

Tul eltel mar jo par abortuszt szabad akaratodbol, ezt is tul fogod!

Mondanam, h inkabb add orokbe, hanyan ennenek boldogak, na de akkor oda feszes test meg minden! Pff...

Nem olvastam végig,de az anyagiakon T számolj avval hogy 41év korkülömbség nagyon sok.

Én anno 22 évesen szültem,a fiam mindent átgondolva ma már nem akar gyereket.

Sokáig tologatták,majd majd,ma már nem kérdés náluk.Sajnálom,de ez élet felülír sokmindent

Nem olvastam végig csak a 3-as pontig, de azt

javaslom: NE szülj!

Ez nagyon nehéz kérdés. Én először aggyal gondolkodnék, költségvetést készítenék sok évre előre. Van-e életbiztosításotok? Tudjátok-e majd támogatni a gyereket? Ha valamelyikőtökkel történik valami, a másik fel tudja-e egyedül is nevelni? Tudjátok-e finanszírozni ha ne adj isten betegen születik, vagy valami életre szóló betegsége van a kezelését?

Ezek ma szerintem a legfontosabb kérdések. Annyira nehéz világot élünk és annyira sok ember küszködik napról napra, hogy én a helyedben csak akkor vállalnám, ha tényleg biztos életet tudnék nyújtani neki.

Erre majd sokan írnák, hogy ha erre várnának sosem lenne gyerekük, de én ezzel nem értek egyet. A szülő felelőssége, hogy ha vállalja a gyereket, akkor úgy tegye, hogy a gyereke minden szükséges dolgot (és itt nem a huszadik játékra és extrákra gondolok, hanem orvosi ellátásra, a tanulás lehetőségére, a normális, egészséges étkezésre, életvitelre) megkapjon. Ezt nektek kell mérlegelni. Ha úgy gondolod, hogy igen, fel tudjátok nevelni, onnantól lehet mérlegelni azt a részét, ami téged úgy látom nagyon is foglalkoztat. A kötöttséget, az időhiányt, a párkapcsolatra nehezedő plusz súlyt és legfőképpen a te egészségedet!

Egy jó pár éve jöttem fel ide a fórumra, még naplót is írtam.Aki esetleg követte, láthatja az előéletem,(az előző párkapcsolatom, és a mostanit.)Javaslom hogy aki erre a topikra reagál, olvassa el, mert elég hosszú lenne leírni újra.

a lényeg:8 és fél éve vagyok a férjemmel, aki a második hosszútávú párom..Nagyon szép, vidám,tartalmas, kalandos, túlfűtött a kapcsolatunk. Az elején a párom mondta nekem, hogy akar gyereket, én annyira nem szerettem volna már, ugye lehetett volna 18 éves koromban, akit szerettem volna megtartani, de az akkori élethelyzetem miatt sem lehetett.Utána volt még két abortuszom, és le is tettem róla.

Amikor összejöttünk, én 32 éves voltam, láttam hogy a párom nagyon cuki, és gondolom nagyon jó apa lenne..ezért mondtam ok ha úgy alakul, legyen..megvolt az esküvő,2011-ben, utána három évig nem történt semmi..majd 2014- ben teherbe estem, pont azon a napon derült ki, amikor meghalt az apósom..(a párom családjában az egyetlen szeretetreméltó tag)Akkor még egy felújított lakásban laktunk, még élt nagyikám, aki jelentős anyagi támaszt nyújtott nekünk, nem lett volna gond ha megszülök, vagy ha a terhesség alatt nem dolgozhatok.. De az élet nem ezt hozta..két hónapos terhesen elvetéltem, iszonyú fájdalmak között, konkrétan három napig "vajúdtam" amire megműtöttek..A férjem fél napig benn volt, fogta a kezem, és mondta, hogy nem akar még egyszer kitenni ennek, maximum még egyszer megpróbáljuk...Kikapartak, szerencsére semmi gond nem volt.Utána rá egy pár hónapra nagyikám is meghalt, el kellett adni a lakást,(hitel volt rajta, ketten nem mertük bevállalni) és vettünk egy lepukkant kerteset(jó környéken az igaz de rengeteg pénzt beleöltünk már, még kb. 3 millió kéne hogy befejezzük)A letelt fél év után ismét nem védekeztünk, semmi nem történt, egészen mostanáig(már nem gondoltam volna hogy teherbe eshetek, ha három évig nem sikerült.Most 80 % a valószínűsége..

És itt jön a dilemmám..

1. Azóta 41 éves lettem, hiába sokan szülnek ennyi idősen, de én már inkább nagyi lennék lassan..Nem szeretnék veszélyeztetett terhesként hónapokat fekve tölteni( nyolc órát nem bírok a melóhelyen végigülni..)(kórházban meg végképp), és nem szeretnék kilenc hónapig úgy járni kelni mint egy porcelán baba(ugye semmit nem lehet, se ne szaunázz, se ne menj meleg vízbe, ne eddzél, nem ihatsz egy korty alkoholt sem, ne egyél ezt ne egyél azt, stb.

Max 7 hetes lehetek, de már nem érzem jól magam a bőrömbe..( a múltkorinál semmi se volt, tök jól voltam)folyamatosan fájdogál a hasam, fáradt vagyok, rosszkedvű, és ingerlékeny, + fáj a mellem..

2: Akkor még mint említettem, volt a nagyim, akire lehetett számítani, az anyósommal és a párom nővérével még legalább beszélő viszonyban voltunk, örültek is hogy babát várok), azóta ez teljesen megszűnt, mert 3 éve nem is beszélünk vele, annyira szemét módon állt hozzám és a saját fiához is..(kisemmizték konkrétan)

3: Se nekem, se neki ezáltal nincs senkink, se tesó, sem egy nagyi, sem egy anyu, sem senki.A barátaink mind gyermektelen negyven-ötvenesek, egy kettő van akinek van felnőtt gyereke, tehát mindenki éli a világát.Ha megtartanám a babókát, mindennek vége lenne, mert még egy mozi erejéig sem tudnám kire bízni a kicsit(ugye három éves koráig nem adnám olyan emberek kezébe akik életükbe nem láttak még csecsemőt).. ugye van a baby szitter, de szerintem az minimum egy 1000 óránként, egy moziba menetel is minimum négy öt óra..Mi folyton jövünk megyünk, koncertek, színház, kirándulások, most is lefoglaltuk 14 főre a kedvenc nyaralónkat Júliusra(addigra hat hónapos lennék, tehát csak ülnék ott mint a rozi a moziban, azért meg nem adnék ki pénzt ugye hogy nem csúzdázhatok bulizhatok, stb.)

4: Most kezdtem el egy tanfolyamot, aminek nagyon örülök, a munkám ezáltal kiteljesedne..

Mindketten a párommal mostanra értük el azt, hogy keresünk úgy, hogy gyűjtögetünk a kis házunk rendberakására,de futja mindenre, szórakozni járunk, utazgatunk, amit megkívánunk megvesszük(ebben nagyban hozzájárul az én melóm, mert ha én keresek egyszerre sokat, tehát félre tudunk tenni. Na már most ha nem dolgoznék, nem lenne pénzem, de gyest is 38 ezer forintot kapnék, mert nem bejelentett jogviszonyban vagyok, ergo mindent a férjemnek kellene állnia( a rezsi eddig az én pénzemből ment, övé a vállalkozás, de nem keres annyira sokat, hogy helyettem is megkeresse a jelenlegi színvonalunkhoz szükséges összeget.

5:Annyi rémtörténetet hallottam elromló párkapcsolatokról, miután megszületik a gyerek, semmiképen sem akarnám ezt, hiszen szinte majdnem minden tökéletes..( a szex is, de tudom magamról ha megváltozna a testem, lehet le sem vetkőznék a párom előtt, és sokkal gátlásosabb lennék..)Sajnos én hiú nő vagyok, engem zavarna ha lógna a hasam, a bőröm, a cicim.(és egy negyvenéves már nem regenerálódik úgy mint egy húsz).Ha lenne egy csomó pénzem akkor megcsináltatnám magam, de nem lesz, mert a házra kell gyűjteni, és ezek után elég szorosra kellene húzni a nadrágszíjat.

És ugye ez egy végleges döntés, ha megszülöm, konkrétan az egész elkövetkezendő életem arról fog szólni hogy -idegeskedjek meg e tudok neki adni mindent

-hogy soha többé nem tehetem/tehetjük amit akarunk- hogy aggódjak milyen gyerek lesz beőle(a sok elkényezetett kis gyökér közé ha bekerül az óvodába, már nem lesz felette felügyeletem, és én nem akarok hisztis, követelőző kisgyereket.

Hogy valami pozitívat is írjak:- imádom a BABÁKAT (igen, amíg babák annyira édesek, csak kérdés milyen lesz amire felnő)

-Tudom a párom nagyon örülne,és lehozná a terhességem alatt is a csillagokat az égről, nagyon jó apa lenne,

-

Van bennem egy olyan, ha megszülném, én megmutatnám hogy kell normális gyereket nevelni, (mert nagyon sok kis idióta van, akikre szarik az anyjuk, nem szólnak rájuk, nem nevelik)tehát valahol büszke is lennék..

De sajnos ennyi. Tudom hogy fogok kapni hideget meleget, ami nem baj, de pont ezért írtam ide mert kiváncsi vagyok a véleményekre, főleg olyanokéra akik hasonló helyzetben voltak..