Meghalt egy csecsemő otthonszülés közben (beszélgetős fórum)
144 I. Kórház kártérítési felelősségének megállapítása a szülés helytelenül megválasztott
módjával okozati összefüggésben bekövetkezett károsodásért (Ptk. 348.§ ‚ 1972.
évi II. tv. 43. §).
II.A másodfokú eljárásban jogszabálysértéssel elrendelt hivatalbóli bizonyítás (Pp. 164.§
).
A felperesek a keresetükben személyenként 1 500 000 forint nem vagyoni kártérítés és kamatai
megfizetésére kérték az alperes kötelezését arra hivatkozással, hogy az élettársi kapcsolatukból
származó, első közös gyermeküket az alperes orvosainak felróható magatartására viszszavezethető
okból a szülés során elveszítették. Az alperes kártérítési felelősségét arra alapították,
hogy az orvosai az I. r. felperes augusztus 10-én 14 órakor történt felvételét követően
az augusztus 11-én 1 óra 25 perckor bekövetkezett szülésig terjedő időszak alatt elmulasztották
a gyógyító orvossal szemben előírt, az egészségügyről szóló, korábban hatályban volt
1972. évi II. törvény (Eü. tv.) 43.§ -ának (2) bekezdésében megfogalmazott legnagyobb gondosság
és körültekintés követelményét. Előadták, hogy a magzat szívműködésének regisztrálása
nem volt folyamatos, 297 percen át nem történt ilyen ellenőrzés, csak a magzat szívhangjának
hallgatással történő felügyelete. Amikor pedig CTG-vizsgálat volt, a kapott regisztrátum
értékelése volt téves. A magzat oxigénhiányos állapotára utaló jeleket az alperes orvosai
nem kezelték megfelelően, nem rendelték el azonnal a császármetszést, holott ezzel a magzat
élete megmenthető lett volna. Az alperes orvosai — tévesen — a hüvelyi szülési mód mellett
döntöttek, így ezek a mulasztások és tévedések vezettek oda, hogy a magzat néhány perccel a
megszületése előtt megfulladt.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a szülést levezető orvos ellen
indított büntetőeljárás során készített orvosszakértői felülvélemény kizárja az orvos felelősségét,
így a kórház kártérítési felelőssége sem áll fenn. A diagnosztikai tévedés nem foglalkozási
szabályszegés, és nem jelenti azt, hogy az orvos nem a legnagyobb gondossággal és körültekintéssel
járt el. Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletében az alperes kártérítési felelősségét
megállapította. A rendelkezésre álló bizonyítékok, közöttük az általa kirendelt igazságügyi orvosszakértő
véleményének a mérlegelése alapján tényként megállapította, hogy az alperes
szülést vezető orvosa nem az Eü. tv. 43. §-ának (1) bekezdése szerinti módon járt el, mert a
vajúdás folyamán a magzat oxigénhiányos tüneteit nem kellően értékelte. A CTG regisztrátum
megfelelő értékelése esetén 1996. augusztus 11-én 0 óra 55 perc előtti időszakban — mielőtt
a koponya a medencemenetben áthaladást mutatott — kellően gondos eljárás esetén császármetszést
kellett volna végeznie. Ezt követően pedig a rendelkezésre álló eszközökkel —
vácum extractioval — a szülést meg kellett volna gyorsítania, így nem következett volna be a
magzat megszületése előtt mintegy 5—10 perccel a halála, hanem az életesélyei jóval nagyobbak
lettek volna. Az alperes kártérítési felelősségét ezért a Ptk. 339.§ -ának (1) bekezdése
alapján — figyelemmel a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdésére — a Pp. 213.§ -ának (3) bekezdése
alapján meghozott közbenső ítélettel megállapította.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét megváltoztatta, és ítéletével a keresetet
elutasította. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást „dr. P. Z. igazságügyi
szülész-nőgyógyász orvosszakértő” meghallgatása alapján — módosította és kiegészítette, és
az így kiegészített tényállás alapján az alperes fellebbezését alaposnak találta. Megállapította,
hogy az elektív császármetszéssel az adott esetben nem kellett számolni, ennek előjele nem
volt és csak O óra 55 perckor volt olyan adat, amely az oxigénhiányból eredő problémát felvetette.
Ekkor volt utolsó pillanatnyi lehetősége a császármetszésnek, de a műtéti előkészülés
idejére tekintettel — mire a műtéthez hozzákezdhettek volna — a koponya az üregben volt,
ekkor a császármetszésre már nem volt lehetőség. Egyébként is a sürgősségi császármetszés
kivitelezése igen bonyolult, súlyos magzati károsodás veszélyével jár. A fogós műtét feltételei
az alperesnél nem voltak adottak, a vácum extractio pedig nem járt volna jobb eredménnyel,
nem eredményezte volna a gyermek élve születését, miután hüvelyi szüléssel is rövid időn belül
megszületett a magzat. A veszély egyértelmű jelzésétől a rendkívül rövid idő alatt lezajlott
szülés során az orvos választása szerinti szülési mód — amely esetleg vitatható diagnosztikus
tévedés — nem annak a következménye, hogy a legnagyobb gondosság és körültekintés követelményét
az orvos elmulasztotta. Nem állapítható meg, hogy a magzat halála más módszer alkalmazása
esetén nem következett volna be. Az adott oxigénhiányos állapotban egy egyébként
egészséges magzat valószínűleg életben maradt volna, bár nem állítható, hogy károsodás
nélkül. Az anya korábbi veseproblémáiból eredő egészségkárosodás nagy valószínűséggel
rontotta a magzat életesélyeit.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és elsődlegesen az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének
helybenhagyása iránt a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontjuk
szerint a másodfokú bíróság a Pp. 164.§ - ának (2) bekezdése értelmében hivatalbóli bizonyítást
nem rendelhetett volna el, nem hallgathatta volna ki dr. P. Z.-t, főleg úgy, hogy nem állapítható
meg: a kihallgatása tanúként vagy szakértőként — mindkét esetben eljárási szabálysértéssel
— történt. A másodfokú eljárásban tett nyilatkozata egyébként is jelentős mértékben
ellentétes az írásbeli véleményeiben foglaltakkal, ezért az ellentmondások feloldása szükséges
lett volna. A jogerős ítélet ennek hiányában megalapozatlan, de iratellenes ténymegállapításokat
is tartalmaz.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Polgári Perrendtartásnak az ügyben alkalmazandó 270. §-ának (1) és 275/A.§ -ának (1) bekezdéséből
következően a jogerős ítélet felülvizsgálata az anyagi jogi és az eljárási szabályok
megsértésére hivatkozással egyaránt előterjeszthető, az eljárási szabálysértésnek azonban
olyan súlyúnak kell lennie, amely az ügy érdemi elbírálására lényegesen kihatott. A felperesek
a felülvizsgálati kérelmükben lényegében az anyagi jogi szabálysértésre hivatkoztak,
amennyiben a másodfokú bíróság a kártérítés megfizetése iránti keresetüket elutasította, de
azt állították, hogy ehhez az anyagi jogi szabálysértéshez a bizonyításra irányadó eljárási szabályok
megsértése vezetett. A Legfelsőbb Bíróság ezért azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet
sérti-e a felperesek által megjelölt jogszabályokat.
Az elsőfokú bíróság közbenső ítélete a felperesek számára volt kedvező, ezért ellene az alperes
nyújtott be fellebbezést, de sem a fellebbezésében, sem a másodfokú eljárásban nem terjesztett
elő bizonyítási indítványt, mert az volt az álláspontja, hogy az eddig rendelkezésre álló
szakértői vélemények alapján a diagnosztikai tévedés megállapítható ugyan a terhére, de ez
nem jelenti azt, hogy a szülésnél közreműködő orvos a legnagyobb gondosság és körültekintés
követelményét megsértette. A másodfokú bíróság azonban úgy látta, hogy az alperes kártérítési
felelőssége kérdésében a tényállás kiegészítése szükséges, ezért hivatalból rendelte el
dr. P. Z. és dr. B. A. „szakértőként” való meghallgatását, holott erre a Pp. 164. §-a (2) bekezdésének
az 1995. évi LXV. törvénnyel módosított, 1995. augusztus 29-étől hatályos szövege
szerint — megengedő törvény hiányában — nem volt lehetőség. A másodfokú bíróság amellett,
hogy hivatalból rendelte el a bizonyítást, az általa megidézett „szakértők” közül dr. P. Z.
hallgatta ki, de „tanúként”, anélkül azonban, hogy a tanú meghallgatására irányadó eljárási
szabályokat [Pp. 175.§ (l)—(2) bek.] megtartotta volna. A tanú kihallgatása után azonban a
bíróság azt rögzítette a jegyzőkönyvben (6. sorszám), hogy „a szakértő egyebet előadni nem
kívánt”, holott dr. P. Z. a perben szakértőként nem vett részt.
Az említett eljárási szabálysértések az ügy érdemi elbírálására lényegesen kihatottak, mert a
másodfokú bíróság éppen az általa hivatalból lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján
egészítette ki az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, és hozta meg az arra alapított,
keresetet elutasító érdemi döntését.
A jogerős ítélet tehát jogszabálysértő, a döntéshez szükséges tények azonban megállapíthatóak,
és teljes mértékben megerősítik az elsőfokú bíróság jogi álláspontját.
Az alperes kártérítési felelősségének megítélésekor azt kellett vizsgálni, hogy az alperes orvosai
az 1. r. felperes kórházba kerülésétől a szülés befejezéséig eltelt időszakban eleget tettek-e
az Eü. tv. 43.§ -ának (2) bekezdésében foglalt, a gyógyító orvostól elvárható legnagyobb gondosság
és körültekintés követelményének.
A szülészeti kórlap adataiból megállapíthatóan az augusztus 10-én 23 óra 40 perckor bekötött
oxytocinos infúzió eredményeként a szülés előrehaladt, O óra 30 perckor a koponya a bemenetben
rögzült, a méhszáj tűnőfélben volt, de a CTG-regisztrátumon 80—90/min. terjedő
szívhanglassulás volt észlelhető. Az alperes orvosai ennek nem tulajdonítottak jelentőséget,
holott már jóval korábban, és többször jelentkeztek oscillatio-beszűkülések, majd periodikus
gyorsulások, illetőleg brachicardia. Ezeknek az értékeknek az átmeneti javulása nem nyugtathatta
volna meg az alperes orvosait, hanem éppen arra figyelmeztetett, hogy haladéktalanul
felkészüljenek a hasonló, vagy akár annál rosszabb helyzetre, és ekkor a szülés császármetszéssel
való befejezése még megtörténhessék. Az alperes orvosai azonban erre a lehetőségre
nem gondoltak és nem készültek fel, a szülés előrehaladtával fokozódó, a magzatot fenyegető
oxigénhiányos állapotot mutató CTG-jeleket tévesen értékelték, és még ekkor sem döntöttek a
szülés azonnali császármetszéssel történő befejezése mellett, holott ilyen esetben ez lett volna
a megfelelő szülésvezetés (SOTE 101 szakvélemény). Az elvárható legnagyobb gondosság és
körültekintés elmulasztása folytán az orvosok saját magukat hozták abba helyzetbe, hogy amikor
a magzat koponyája a medencemenetben áthaladt, a császármetszésre már nem volt lehetőség.
Ekkor azonban az lett volna az elvárható eljárás, hogy a szülést a lehető legrövidebb
időn belül — akár vácum extractioval — befejezzék. Ez is elmaradt, és az alperes kártérítési
felelősségét nem menti az a tény, hogy a magzat rövid időn belül megszületett, mert az adott
esetben perceken múlott az élete.
A magzatot fenyegető klinikai tünetek nem megfelelő értékelése, ebből adódóan a helytelenül
megválasztott szülési mód az alperes orvosainak felróható, egyértelműen az Eü. tv. 43. §-ának
(2) bekezdésében foglaltak megsértését jelenti, és okozati összefüggésben áll a felpereseket
ért károsodással.
Az alperes kártérítési felelőssége szempontjából annak voltjelentősége, hogy az ismertetett,
helyes szülési mód megválasztása esetén a magzat életben maradására nagyobb esély lett volna.
Az orvos maga választhatja meg a tudományosan elfogadott vizsgálati eljárásokat, gyógymódokat
és gyógyító eszközöket — így a szülés módját is — de felelős a megtett intézkedésekért,
illetőleg a szükséges intézkedések elmulasztásáért [Eü. tv. 43. (3) bek.]. Az elsőfokú bíróságnak
az alperes kártérítési felelősségét megállapító közbenső ítélete helyes, ezért azt a
Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A.§ -ának (2) bekezdése alapján — a másodfokú ítélet hatályon
kívül helyezése mellett — helybenhagyta, de pontosította azzal, hogy az alperes kártérítési felelőssége
az I. r. felperes szülésével kapcsolatban a felpereseknek okozott károkért áll fenn.
(Legf. Bír. Pfv. III. 22.731/2001. sz.)
Átvágták egy nő beleit császármetszéskor
Független Hírügynökség
2009. július 14., kedd 13:24 | Frissítve: 2009. július 14.
Belehalt egy nő a császármetszés utáni szövődményekbe a győri kórházban. A vérmérgezést az okozhatta, hogy a császármetszéskor több helyen megsérült a nő vékonybele, így a béltartalom a hasüregbe ürült. A kórház szerint a nő már súlyos betegen érkezett a kórházba, ők nem hibáztak.
Vérmérgezésben meghalt egy nő, miután császármetszéssel egészséges ikerfiúknak adott életet. A gyermekek még június 22-én születtek a győri kórházban, azonban a császármetszés után az asszonynak több mint egy hétig nem volt széklete. Férje emiatt többször panaszkodott az orvosoknak, de ők azt mondták, ez természetes a császármetszés után.
Az asszony állapota közben rosszabbra fordult, belázasodott. A császármetszést végző orvos ekkor eltávolította a nő méhét, mert a szülés után a méh nem akart összehúzódni és gond volt a laboreredményekkel.
A férfi ekkor újra panaszkodott az orvosoknak, hogy már egy hete nincs a feleségének széklete. Az asszony egész testét ekkor már ödémák borították, tovább romlott az állapota, de még ekkor sem rendeltek el CT- vizsgálatot az orvosok.
Az asszony állapota napról napra tovább romlott, ekkor a haskörfogata már nagyobb volt, mint a császármetszés előtt, az ikerterhessége alatt, a laborleletei vérmérgezést mutattak. A tünetek ellenére az orvosok még mindig nem kértek CT-vizsgálatot, antibiotikus terápiát rendeltek el. Amikor a testén előbb piros, majd sárga, végül fekete duzzanatok alakultak ki, az orvosok arra gyanakodtak, hogy az asszony allergiás lehet valamelyik antibiotikumra.
Az orvosok csak ezután, június legvégén - a férj szerint 29-én vagy 30-án - kértek CT-vizsgálatot, ami az egyik petefészek súlyos gyulladását mutatta ki, ezért az asszonyt azonnal megműtötték, kivették mindkét petefészkét.
A műtét után a sebész a férjnek azt mondta, az asszony vékonybelén több lukat, vágást talált, de ezeket is bestoppolta. Mivel az asszony állapota tovább romlott, újabb műtétet végeztek az orvosok, az ismételt beavatkozást a férjnek azzal indokolták: "hátha találnak még valamilyen kivehető gócot az asszony szervezetében."
A műtét után másnap - július 3-án - az intenzív orvos a férjnek azt mondta, újabb gócot nem találtak, de a vérmérgezést az idézhette elő, hogy a béltartalom a hasüregbe jutott. Az orvos ekkor azt is mondta, hogy az asszony annyira legyengült, hogy már válságos az állapota. A fiatalasszony másnap éjfél után meghalt a győri kórház intenzív osztályán.
Ábrahám László, a férj jogi képviselője elmondta, a műtétek alatt okozott sérülések a műtéti kockázatok közé tartoznak, de az, hogy ezeket, ezek szövődményeit a beavatkozást és az intenzív terápiát végző orvosok nem veszik észre, ezek már szakmai szabályszegésnek számítanak, ez pedig már elegendő lehet a foglalkozás körébe elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetés vétségének megállapítására.
"A szakértői vizsgálatok végletes befejezéséig korai lenne szakmailag állást foglalni az ügyben, a házastárs által előadottak alapján előzetes szakértői vélemények azok, amelyekből a fentiekre lehet következtetni." - tette hozzá az ügyvéd.
"A kismamát a legsúlyosabb terhességi mérgezés szindrómával, a HELLP tüneteivel vették fel és kezelték, amelyhez még vérmérgezés is társult" - közölte Nagy Sándor, a győri kórház szülészetének osztályvezető főorvosa. "Meggyőződésem, hogy szakmai hibát nem vétettünk, éppen ezért mi magunk kértük és kezdeményeztük az igazságügyi orvosszakértői vizsgálatot, amelynek eredményére várunk. Az eset az osztály dolgozóit is megrázta, a családnak felajánlottunk a segítségünket." - mondta az orvos a Kisalföldnek. [1]
Ez elég friss, nem? :)
Tehát akkor legyen a HírTV:
"Geréb veszélynek tette ki az asszonyt és a magzatot
Kísérletei nem vezettek eredményre, ezért segítői mentőt hívtak, de addigra a magzat már halott volt, és az újraélesztési kísérletek is eredménytelenek maradtak. Az ügyészség ez alapján azt állapította meg, hogy az orvosnő a foglalkozási szabályok megszegésével közvetlen veszélynek tette ki az asszony és magzata életét. Geréb Ágnes a vádhatóság szerint tévesen nem értékelte kockázati tényezőként a sértett életkorát, továbbá azt, hogy veszélyeztetett terhesnek minősült; elmulasztotta a sértett és a magzat folyamatos vizsgálatát, és nem megfelelően intézkedett amiatt sem, hogy az ultrahangvizsgálat magzati fejlődési rendellenességre utalt. Végezetül az orvosnő foglalkozási szabálysértést követett el a vádirat szerint azzal is, hogy elmulasztott a sértetten gátmetszést végezni, holott az elengedhetetlenül szükséges lett volna a magzat karjának kifejtéséhez.
Több szalmai hibát is elkövetett
Az ügyészség több más szakmai hibát is felrótt a vádlottnak, és arra a megállapításra jutott, hogy az általa intravénásan alkalmazott oxitocin, valamint az elakadt váll kiszabadítására alkalmazott, magzati gerincsérülést okozó műfogás együttesen eredményezte az egészséges magzat halálát. Azt is megállapították, hogy a vádlott által elkövetett foglalkozási szabályszegések és a magzat halála között közvetlen okozati összefüggés áll fenn, ez alapján halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés miatt emeltek vádat dr. Geréb Ágnes ellen."
Nem vettem meg a Blikket: a neten kerestem rá. De ha most beírod: Geréb Ágnes pere - rengeteg különböző újsághivatkozás jön elő, ugyanerről a témáról. Mindenki megkeresheti az ízlésének valót.
Az "autentikus forrás" talán G.Á. honlapja lenne? ez azonban híján van a frissítésnek, lásd saját szemeddel.
Mivel jártam én is az otthonszülős tanfolyamra, nyugodtan állíthatom, hogy:
1. Ágiék minden lehetséges problémára felhívták a figyelmet.
2. Alá is kellett írnunk a papírt, hogy tudomásul vettük, milyen veszélyhelyzetek adódhatnak szülés alatt/után, ezeket vállaljuk.
3. Nem titkoltak el semmit, ezt a meghalt kisbabát sem, sőt, gyakorlatilag azzal kezdték, hogy elmondták: ilyen is előfordult.
Amúgy megkérdezhetem, mi ez a gyűlölet benned? Sose értettem, hiszen senki nem kér téged arra, hogy szülj otthon. Én nem gyűlölök senkit, aki kórházban szült. Még csak véleményezni se szoktam. Mindenkinek a maga dolga. A legjobb barátnőm is kórházban szült, sose próbáltam lebeszélni, pedig heteken belül születik neki a második babócája és nem elégedett igazán a kórházzal. De sose mondtam neki, szüljön inkább otthon. Ő jobban tudja, mit szeretne. Tőled se várja egyetlen otthonszülő sem, hogy csináld másképp. Te miért akarod másokra erőltetni a véleményedet?
Akkor még egy idézet a topikindító ügy jelenlegi tárgyalásával kapcsolatban:
"A 35 éves Sz. Hajnalka kisbabája 2007. szeptember 15-én fulladt meg a Geréb Ágnes által levezetett szülés közben. A szülők a Blikknek akkor azt mondták, nem mentek volna bele az otthon szülésbe, ha tudják, hogy komplikáció esetén a bába tehetetlen, s hogy nem tudták, hogy Geréb ellen korábban más ügyben már vádat emeltek.
A Blikk úgy tudja, a szakemberek szerint a baba halálát részben az okozta, hogy Geréb a szülést megindító oxitocint már akkor adta be, amikor a csecsemő elakadt a szülőcsatornában, veszélyeztetve ezzel az anyát. Amikor a baba válla elakadt, Geréb a csecsemő fejét kezdte el forgatni. Ám a csöppségnek sem a válla, sem a törzse nem forgott, így a nyakcsigolyái bevéreztek.
A szakértői vélemények alapján megállapítható, hogy a szülést levezető bába tevékenysége és a gyermek halála között ok-okozati összefüggés van."
Értem én, abszolúte, és tudom is, hogy ezekből az esetekből lesznek aztán az újsághírek. Na pont erre írtam azt, amit írtam.
Alexa, a kettő az még nem számít multi-nak. :)))
Hogy mi miért számít kockázati tényezőnek, azt ne tőlem kérdezzétek.
Én is sajnálom.
Meg szeretnélek nyugtatni: ebben a kérdéskörben nem az együttérzése szerint szokott döntéseket hozni GÁ, teljesen más szempontok vezérlik. Én személy szerint többször is voltam elutasításának tanúja. Ha valakinél úgy látja jónak, kecmec nélkül közli, hogy kórházban kellene szülnie.
De felteszek egy kérdést: Mit kellene tenni pl. azon anyákkal, akik a bába javaslata ellenére se hajlandóak kórházba menni? Tán erőszakkal becibálni őket, hogy tutira legyen egy katasztrófa-szülésük? Vagy segíteni őket a döntésükben a lehető leglelkiismeretesebben? Nos?
Erre miért vetsz annyira mérget? :)) A bába tevékenységi körétől - mivel nincs is elfogadottan ilyen - nincs eltiltva.
Szerencsére már nemcsak ő az egyedüli bába kis hazánkban...
Köszi, leesett a multipara. :)) Lüke vagyok, de a para=félelem gondolatkörben valami egész másra asszociáltam, bocsi. :)
Attól, hogy egy terhességnél van komplikáció, nem feltétlen lesz a következőnél...
Pedig manapság GÁ nem bábaként, hanem dúlaként van jelen az otthonszüléseknél, bizony-bizony.
Multi-para az, aki sokadikat szüli.
A komplikáció alatt pedig nem a császárt értettem, hanem a komplikációt.
De a 35 év feletti életkor is kockázati tényező.
Nekem egyébként semmi közöm az egészhez, mindezeket csak úgy megjegyeztem, a tények kedvéért.
Mi az a multipara szülés?
Külföldön is jóval, de jóval több olyan szülést elvállalnak a bábák, amikről idehaza a szülészek hallani se akarnak. Vajon miért?
A szabályozásnak nem erről kellene normális esetben szólnia, magyar hungarikum az is, hogy ebbe is bele akarnak szólni. A bába döntési joga, kit vállal el.
Orvosként GÁ semmit nem tesz, a dúla meg a bába között pedig óriási a különbség!!!! Egyetlen dúla se vállal el otthonszülés kísérését, mert ez nem az ő kompetenciája.
De, elég jól vagyok informálva. :(
Tudom, hogy más bába is vállal otthonszülést, de ők tudnak nemet is mondani, akár régi ismerősnek is.
Nem vagy elég jól informálva. Igen, vállalt már el ikerszülést, de azzal ellentétben, ami a bevett kórházi gyakorlat, az ikreszülés nem komplikáció. Nekünk is van a családban ikerpár, mindketten három kiló fölötti súllyal, sima szüléssel jöttek világra. A többedszer szülés meg ugyan miért lenne önmagában komplikáció? Ismerek olyat, akinek 6 otthon született egészséges gyereke van, olyat is, akinek 4, nem is egy ilyen van az ismretségi körömben.
Még az előzőleg császáros szülés sem jelenti azt, hogy komplikáció várható. Sajnos iszonyú sok az indokolatlan császár - erről is tudnék mesélni, szintén családi, baráti körből... Szóval nem teljes a tájékozottságod, nézz utána kicsit jobban!
Orvosként pedig azért nem vállalhatja el, mert megvonták tőle ezt, de ennek viszont valóban csupán a szabályozatlanság az oka.
Egyébként - bár ha otthonszülésről van szó, mindenki azonnal G. Á-ra asszociál - nagyon sok más bába dolgozik, kísér otthonszüléseket. Szóval ez az egész nem Ágiról kellene szóljon.
A szabályozással pedig tényleg az a legnagyobb baj, hogy a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégum, amelyik a saját státuszát és pénzét!! félti leginkább, ellene megy ennek az egésznek.