Megérzések, deja vu, álmok (beszélgetős fórum)
A cikk, amelyhez ez a fórum nyílt, már nem aktív.
Sziasztok!
Én nem merültem bele még ezeknek a dolgoknak a tanulmányozásában, nem foglalkoztam még behatóbban velük. Tehát csak teljesen laikusként tudok hozzá szólni.
Szóval, nekem nagyon sokszor van olyan érzésem, ami nem csak pillanatokig, hanem percekig is eltart, hogy ez már megtörtént ami épp történik velem. És pontosan azokkal a személyekkel, azokon a helyeken. És minden személy pont ott van, és úgy van ott, ahogy már láttam az adott szituációt valamikor.
Nagyon jó érzéseket kelt bennem, amikor ilyet tapasztalok, és azt vezsem észre, hogy azt gondolom, hogy ne legyen vége ennek az érzésnek!!!
Sziasztok!
Én is hasonló cipőben járok.Pl rengetegszer álmodom ugyanazzal az ismeretlen fiúval.Volt már,hogy kisebb koroban álmodta egy fiúval,aztán 2-3 éve nincs olyan hét hogy ne futnék vele össze,mert valahol errefelé lakik.És érdekes,mert pont azt álmodtam,hogy szomszédban hegeszt valamit és átmegyek hozzá és csak mosolyog :)A mostani barátom is megálmodtam hogy néz ki...és amikor találkoztam vele csak néztem...Én is meg szoktam előre álmodni dolgokat...pl beszélgetéseket...és az a furcsa hogy tudom mi lesz a válasz mit fogok kérdezni....ijesztő:D volt már hogy megálmodtam egy dalt amit életemben nem hallottam és rá fél évre megszólalt a rádióban egy ismerős dallam ismerős szöveg....azért az ilyen szerintem vicces:D
Anyukám álma volt: menetrend szerinti busz járat, rajta nagy tábla elöl a helymeghatározás helyett - elhunyt Páger Antal. Anyu reggel mesélte apunak. Apám legyintett, nem is emlékeztek rá, régen hallottak már szegényről, azt hitték már nem is él. Pár napra rá bemondta a tv, hogy életének sokadik évében elhunyt Páger Antal. Anyám majdnem rosszul lett...
Egyébként nekem is nagyon sokszor vannak megérzéseim emberekkel kapcsolatban. És általában be is jön. Egyszer ennek kapcsán - valamire nagyon csúnyán ráfáztunk, pedig mindketten éreztük, hogy gond lesz - megbeszéltük a főnökömmel, hogy ha valakivel szemben érzünk ilyen dolgot, akkor ezután hallgatni fogunk rá. És azóta így van, akár milyen csábítónak tűnik egy-egy munkára jelentkező, ha valami kis pici olyan érzésem van, nem kockáztatok.
Sziasztok!
Nekem is szoktak lenni megérzéseim. De sajnos a legtöbbször nem hallgatok rájuk és így a rossz dolgok megtörténnek. Szerintem nem bízok eléggé magamban. Volt egyszer egy nagyon durva megérzésem: A párom nagymamája kórházba került, több krónikus, időskori betegsége is volt, de az orvosok bíztattak hogy rendbe jön. Itthon voltunk, én mosogattam és elgondolkoztam a hét, a hónap eseményein. Majd egyszercsak elkezdett görcsölni a gyomrom és mint egy villám belecsapott a fejembe, hogy a nagyi meghalt (ez kb 16 órakkor volt). Rá fél órával hívták a páromat.... Utólag megtudtam, hogy 4 óra után pár percel állapították meg a halál beálltát.
Hónapokig borzongtam a dologtól és nem mertem senkinek elmondani... Ilyen nem fordult elő velem többször.
Szia!
A gyerekek ezt valahogy nagyon megérzik.
Az anyosom rákos és mostanában elég rosszul van.
Apukám nem régen halt meg és állandóan téma a gyerekek között.
Ez az,pont erről beszéltem!Nemrég is volt egy ugyanilyen élményem,csak én pórul jártam.
Egy beteg rokonomhoz vittem a kórházba forró húslevest,ajándék táskába tettem a csatos üveget(ez volt a baj) és odaúton az autóban egyszer csak bevillant,szinte láttam magam előtt,hogy az üveg leesik a kőre és szétcsattan.Majd azt gondoltam,fordulhatok vissza újabb adagért.Nem foglalkoztam vele,pár perc múlva be is értem a klinikára.Gyalog mentem fel a 2.emeletre,és a rokonom szobájának ajtaja előtt 2 méterrel a táska alja nem bírta tovább,kiesett belőle az üveg és ripityára tört a padlón.Nem akartam elhinni!
Persze vissza kellett fordulnom újabb adagért.
Sok ilyen megérzésben volt már részem,soha nem vettem őket komolyan,mert mindig csak egy kósza gondolatnak tűntek.Nem tudom,hogy különböztessem meg őket a többi,átlagos gondolattól.Nem érzek olyankor semmi különösetcsak amikor megtörténik,döbbenek le újra és újra.
Eljutottam arra a pontra, ha megérzek valamit elemzem és hallgatok a belső hangra.
Akár hiszitek akár nem ezzel sok problémától megkímélem magamat és a környezetemet.
Egyszerű példa.
Elmész az asztal mellett, látod a poharat és arra gondolsz mindjárt leesik.
De mire a tudatod felfogja, hogy mit is gondoltál már nem is vagy az asztalnál és nem sokra rá a pohár leesik az asztalról.
Na erre én rájöttem és ha hallom azt a belső hangot megállok elteszem a poharat és mehet minden tovább.
Így vagyok mindennel igyekszem figyelni a belső megérzésekre és ha nem tartok ki a megérzéseim mellett akkor mindig jön a gubanc.
Nekem serdülőkori epilepsziám volt, még nem tudom, hogy gyógyult vagyok-e, mindenesetre rohamaim már nincsenek. Nagyon sokszor van de javu-m és megérzéseim.
A legemlékezetesebb, mikor németországban voltam és elaludtam a kocsiban, aztán mikor felébredtem tudtam, hogy mi fog történni, pedig előtte sosem ismertem azokat az embereket, akikkel utaztam.
Lehet hülyének néztek, de a vizsgák előtt megmondom, hogy melyik tételt húzom. Főleg a fontos vizsgáknál, mint pl. érettségi, szigorlat, vagy ilyen kaliberű vizsgák. Lehet simán csak rágondolok adott tételre és annyira szuggerálom, nem tudom.
Volt már hogy álmodtam egy fiúval, és rá három évre együtt sétáltunk ugyanott, pedig akkor még nem is ismertem őt. Szóval érdekes dolgok ezek, annyi biztos.
Sziasztok!
Szerintem külön kell választani a deja vu és a hatodik érzék-szerű élményeket.Nekem szokott lenni mindkettő,azonban a deja vu kapcsolatban állhat az epilepsziával is.Erről volt egy műsor a tv-ben,epilepsziás emberek számoltak be az élményeikről,döbbenten hallgattam,mert ugyanazt mondták el,amit én is érezni szoktam a rohamok alatt-sajnos nekem is ez van.Olyan,mintha ugyanazt az élményt többször átélném,sok valós,és sok csak fikció.Az ideggyógyász azt mondta,hogy a valós élmény átélése újra a "jame vu",ami még nem történ meg az a "deja vu".Ezeket inkább ne kívánjátok,főleg ha az előbb leírt betegséghez társulnak.
Ezzel ellentétben a hatodik érzék bárkinél működhet szerintem,nekem is rendszeresen vannak megérzéseim,elég pontosak,mégsem tanultam meg hinni bennük,csak miután megtörténik az előre megérzett esemény,szoktam döbbenten visszagondolni,hogy ezt is tudtam előre,csak nem hittem el!Érdekes,az biztos!
lehet, hogy van benne valami
én azt álmodtam, hogy két vámpír követ (repültem álmomban én is és ezek meg repültek utánam, én tudtam, hogy vámpírok és azon csodálkoztam, hogy nem harapnak, hanem csak követnek - lehet sok Buffy-t néztem akkoriban) rá pár napra közölték velem, hogy ikreim lesznek - elég morbid egy hasonlat, de bennem nagyon megmaradt :)
Sziasztok!
Hát én azt gondolom,és(ne nézzetek gyagyásnak), de valószínű, hogy a tudományunk azért tart ennyire előre, mert dimenzió utazók vagyunk.
Mármint azok akik megélik azt az érzést amiről ti itt írtatok.
Annyi film és könyv készűl amiről azt hitetik el, hogy csak fikció és közben lehet, hogy a valóság.
Volt egy álmom, egy emberrel sétáltam egy betonos területen.Körbe volt kerítve és mikor a kerítéshez értünk látszott, hogy mi magasabban vagyunk és rengeteg ember rekedt egy olyan volt mintha egy nyitott metró alagút felett lettünk volna és én láttam, hogy valahonnan rengeteg víz tör be.
Mondom a mellettem állónak, hogy -nézd el fogja lepni őket a víz menjenek el onnan.
Láttam ahogyan azok az emberek meghalnak és nem tehettem semmit.
Egy hét múlva a cunami áldozatairól zenget a sajtó.
Lehet, hogy semmi köze hozzá de nem fura?
Sziasztok
Új vagyok itt ebben a topicban de nagyon sokat foglalkoztat ez a téma...vannak különös megérzéseim jobban mondva félelmeim mert általában mindig ezt érzek legbelül félemet..de igazából magyarázat nincs rá h mitől kitől de ezt érzem..sokat álmodok sok a visszatérő álom..sok olyan érzés van ami különös és furcsa..és nagyon sokan nem értik meg ezt mert ők nem éreznek iylet...gondoltam épp ezért csatlakozom hozzátok és talán többet megtudok..vagy legalábis olyan emberek között lehetek akik hasonló érzésekkel rendelkeznek...
Nekem is vannak visszatérő háborús álmaim: mikor felnézek az égre és látom, hogy egy repölőről hullanak a bombák. Megpróbálom az összes szerettemet megölelni, de nagyon sokan vannak és nem tudom, hogyan csináljam hogy mindenki beleférjen az utolsó ölelésbe!
Néha emberekkel kapcsolatban is van megérzésem, főleg azokkal, akiknek van valami rossz szándékuk, vagy akár rólam gondolnak rosszat. Nem könnyű ilyen esetben ahhoz a valakihez normálisan beszélni, mikor nagyon erősen érzed, hogy gyűlöl, csak jópofizik neked... Mostanában elég gyakran érzem ezt, egy "barátnőmmel" kapcsolatban főleg.
Sziasztok!
Nekem gyerekkoromban voltak főleg deja vu-im. Érdekes, de mintha mostanra megszűntek volna ezek az érzések. De remélem azért még előjön valamikor. :)
Sziasztok!
Hát elég furcsa dolgok ezek, annyira jó lenne belemélyedni az ilyen dolgokba. Velem is elég sokszor történik meg, hogy érzem, volt már ilyen, voltam itt, vagy hallottam ezt a mondatot és pont így néztem ki a kocsi ablakán és ezt láttam... De az a legfurább az egészben, hogy mielőtt megtörténne, valahogy tudom, hogy most jön egy olyan pillanat, ami besorolható a "dejavu" kategóriába..:) Utána akárhogy is próbálom, nem tudom felidézni ugyanazt az érzést. :/
Szia!
Ezt a cikket egy fiatal, álmodozó írta aki még nem élt ahhoz eleget, hogy megtapasztalja, hogy az élet kemény meló.
Álmodozni jó és kell is, de leginkább az életet megélni kell és formálni és nem hagyni, hogy az formáljon téged.
Dimenziók vannak és mi utazók vagyunk és a halál egy újnak a kezdete lehet.
Apukám nemrég halt meg és hiszem, hogy valahol ő él valamilyen formában létezik csak szemmel nem látható.