Megcsalt, szerelmes a férjem, és gyereke is lesz :-( (beszélgetős fórum)

Mintha csak magamat hallanám 19 éves koromban! Viszont az tény, hogy most 39 évesen már azt mondom: Nem eszik olyan forrón a kását! (Nem éltem át mégcsak hasonlót sem, nálunk más jellegű problémák adódtak az évek során, hiszen probléma minden házasságban van,csak kérdés, hogy ki mit tart elviselhetőnek!)

Két gyerekkel nem olyan egyszerű új életet kezdeni, mert mint ahogy az a másik baba létezni fog és létezni fog a kötődés ezáltal a másik nőhöz, így ez a kapcsolat sem fog megszakadni teljesen, mégha új életet is kezdenek a pár tagjai. Itt csak egy dolog segíthet: Higgadtan végig gondolni, hogy mi az amit elveszíthet, és mi az amit el kell viselnie azért, hogy a házasság megmaradjon. Mérlegelni kell, hogy melyik irányba billen a mérleg. Én egyszer azt mondtam a gyóntató papomnak, hogy soha nem tudnám megbocsájtani a férjemnek, ha megcsalna, mert soha többet nem tudnék megbízni benne. Erre Ő azt felelte: Gyöngyi, maga még soha nem hallott az őszinte bűnbánatról? Persze, meg kell bűntetni egy ideig külön kell menni ágytól, asztaltól, de utána meg kell bocsájtani!!

Elgondolkodtató!

Ez nem annyira hihetetlen, szeret téged, hisz mindent megteszel érte, csak éppen a másik nőre vágyik (ezt elviselni nagyon durva).

Hogy áll meg az ilyen Isten színe előtt?

Én nem vagyok vallásos, de nálam az ilyen kicsapja a biztosítékot. És meg kell mondjam, hogy a hozzá hasonlókat csak szánom, amikor vallásosnak vallják magukat. Minek jár az ilyen templomba? Feloldozásért?

Nagyon szörnyű helyzetbe hozott. Kívánom, hogy sikerüljön minden erődet összeszedni és megoldani a helyzetet úgy, hogy neked és a gyerekeknek jó legyen!

egy önző sovinista nxjhsgFDZEgDF (INKÁBB NEM ÍROM KI MIT GONDOLOK RÓLA)

jól tette-e hogy elmondta??

nem bírja a saját szemétsége terhét elviselni!

önzö D.!!!

nem egészen... sajnáltatja magát, hogy képzeljem el most az ő helyzetét! nem tud odafigyelni a munkájára, meg semmire, és teljesen szét van esve! ÉS VELEM MI VAN???? Abba állítólag nem mer belegondolni!

Persze, mert akkor tán rájönne, hogy mit is tett. Ja, és megkérdezte a végén, hogy jól tette-e, hogy elmondta...

ez így van, nincs válás: amit Isten egybekötött, ember szét nem választhatja

ő már ment is templomba gyónni, a pap meg elintézte neki annyival a szentségtörését, hogy zarándokoljon el Máriaremetére, és ott "tegye le a bűneit"

Azt mondja, engem szeret, de a nőbe szerelmes :-( erre varrjál gombot!

Tegnap nagyon higgadt voltam, talán az első sokk miatt itt. Ma reggel is kimért voltam vele, már amennyit kommunikáltunk... a higgadtsággal nem lesz gond, inkább a feldolgozással és a hogyan továbbal...

Ha egyszer megcsalt, megteszi újra. Az új gyerek valóban hab a tortán :S

Te csak arra kellesz neki, hogy legyen valaki, akit támasznak érezhet maga mellett. Irántad érzelmei már nem nagyon lehetnek. Mondani meg bármit lehet...Valószínűleg még most is viszonyt folytat azzal a "gyerekkori szerelmével". Ami újfent óriási bűn.

Én a te helyedben elválnék tőle, megpróbálnám rendberakni az életem és keresni egy megbízható férfit. A gyerekeket abszolút nem kell tiltani az apjuktól, úgysem túl nagy az esély arra, hogy annyira gyakran látogatná őket..

Ha jól emlékszem azt írtad, hogy a szeretője nem akar benneteket szétválasztani. Ezt a monológot a megfelelő körítéssel bármelyik hímnemű beveszi. A te férjed is.

Szóval mindent összegezve szerintem lépj ki ebből a kapcsolatból. Fel a fejjel, az idegességtől úgyis ledobsz pár kilót, a férfiak meg majd zsongani fognak körülötted ;) Puszi

ez egyértelmű, meg az is hogy a bizalom odavan..

nehéz..

én ismerek házaspárt ahol a férjnek egy évig viszonya volt, kiderült. a feleség megbocsátott és mai napig boldogok. persze ott nem volt következménye a félrelépésnek..

Szia!

Én is katolikus vagyok és most válok másodjára. Az első férjem azért lépett ki az életemből, mert nem jött össze kisbabánk, most a 2. azért, mert gyerekünk lett és rájött túl nagy a kötöttség feleséggel és a kicsivel. Nekem is sokat segített, hogy az egyházközösségünk kismamáival ill. István atyával átbeszélhettem a dolgokat. Az egyház álláspontja szerencsére megváltozott, nem kell mindent eltűrni és csendben megőrülni, felörlődni. Az esküvőn elhangzik egy eskü, jóban-rosszban, de a férjed rosszul értelmezi, ez nem vonatkozik az ő kis külön életére. A hitünk szerint a házasságban születendő gyerekeket kell elfogadni és nevelni, más kapcsolatot nem ismer el. Gondold át, egy életen keresztül hurcolod ezt a keresztet (a mártírság ne ilyen formába jelenjen meg nálad), éltek bűnben és ebbe hajszolod a gyerekeidet, vagy megbeszéled a pappal az érzéseidet a félelmeidet, persze a teljes igazságot, ami lehet, hogy még neked is kellemetlen. A döntést utána hozd meg és ha az egyházi válástól tartanál, ma már létezik, hogy egyházi esküvőt érvénytelenítik.

Még egyszer jelezném a jóban-rosszban, egészségben-betegségben együtt, nem azt jelenti, hogy a házaspár egyike házasságtörést követ el, amiből gyerek is születik (szegény kis ártatlanka, nem tehet semmiről).

Sok erőt kívánok!

Üdv.: Zsu

Azért neki a gyerek bonyolítja,,,ha "csak" megcsalás lenne, akkor oké, segít az idő (valakinél), de a házasságon kívül születendő baba ÖRÖK kapocs lesz, mindig emlékezteti erre.

NEhéz, az biztos.

te most pontosan leírtad azt amit én akartam!

hozzáfűzném még azt hogy azért létezik olyan hogy megbocsátás, a gyerekek miatt egy anya igenis hajlandó belemenni a kompromisszumokba. persze előbb le kell csitulni az indulatoknak és meg kell lenni az akarásnak mindkét félről.

ne a sértettség alapján döntsél.

vizsgáld meg, hogy szereted-e ezt az embert még?

ha igen akkor adjál neki még egy lehetőséget. az idő begyógyítja a sebeket.

NEm vagyok vallásos, de olvastam róla sokat, így tudom, hogy ; ha katolikus vagy akkor az egyház szemében SOSEM válsz/válhatsz el.

PApíron természetesen igen, de az EGYHÁZ szemében nem.

Nem igazán tudok mit mondani a dologra így 20 év házasság után sem. Átérzem a fájdalmadat és a kétségbeesésedet. Egy dolog nem világos számomra: Téged szeret, vagy a nőt? Ezt kellene legelőször is tisztáznotok, mert egyszerre kettőtöket nem szerethet! Választania kell! Abba viszont ne menj bele, hogy ezentúl majd éltek szépen csendben hatocskán! A gyerekekkel semmiféleképpen ne éreztesd a köztetek lévő feszültséget, mert nekik az apjuk így is, úgy is! Nem a férjednek ártanál vele, hanem a gyerekeknek! A születendő kicsi, meg valóban nem tehet róla, hogy megfogant. Ha együtt maradtok, nem lenne szerencsés a lelkiismeretednek, ha eltiltanád tőle! Attól az a gyerek még ugyanúgy létezne, és a te lelkiismeretedet bántaná a gondolat, hogy esetleg valamiben hiányt szenved miattad! Itt először az a kérdés, hogy meg akarod-e tartani a házasságotokat, vagy sem! (Én is katolikus vagyok, de nem tudok tanácsot adni!)Akkor jöhetsz ki ebből a dologból méltóságteljesen, ha felülemelkedsz az indulataidon, és megpróbálsz düh kitörések nélkül, teljesen higgadtan viselkedni! Akkor te leszel nyerő helyzetben és te diktálsz, te szabod a feltételeket!! Egy biztos: Ha úgy döntesz, hogy megbocsájtasz a férjednek,utána soha többet nem vetheted a szemére a dolgot! A fájdalmat az idő enyhíti!!!

Most először is gondold végig, hogy mennyit ér neked a kapcsolatotok, hogy lelkileg végig tudod-e csinálni mindazt ami előtted áll! Egy biztos, ha valaki menni akar, azt el kell engedni!!!

:(((( Ez nagyon szomorú és nagyon sajnálom, nekem nincs gyermekem még de tudom hogy gyerekkel már nem olyan könnyű, de azért minden emberben van gerincesség és ugye egy tartás, és szerintem nem várhatja el hogy ezek után ugyan úgy éljetek együtt mintha mi sem történt volna, főleg ha a másik oldalon gyerek is lesz!

Tipikus férfi a párod, aki nem tudja eldönteni mit akar, én választás elé állítanám, mert azért neked mindig eszedbe fog jutni és ezek után is bármikor féltékeny leszel, ez azért egy elég mély seb még akkor is ha téged választ évek kellenek a feldolgozáshoz hogy újra bízni tudj, nekem sok idő kellett...

Köszi, hogy ennyien írtatok!

Nem bírtam elaludni 5-ig, mert annyira kattogott az agyam... És már ébren vagoyk, mert a nagyobbat már oviba vitte, a kicsit meg már etettem.

Szóval ma még szarabb a helyzet :-( Most hogy "aludtam rá" egyet úgy érzem, hogy képtelen vagyok elfogadni a másik gyereket. Állítólag a lány nem vár semmit, nem karja szétszedni a házasságunkat (nem mintha ezt már ne tette volna meg, persze mindig kettőn áll a vásár...)

Ránézni sem bírtam most reggel, hányinger, hasmenés már meg is érkezett, szép időszak következik, mit mondjak :-((

A pap, aki összeadott bennünket az én gyerekkori játszópajtásom volt, és már írtam neki, hogy baj van, szeretnék vele beszélni, de a nyár alatt nem tudom, mennyire ér rá (nagyon aktív közösségi életet él, táboroztat szinte végig)

A szentségtörés elleni parancsolat valóban nem aktuális... konkrétan az égbekiáltó bűnnél tart, ami nekem a halálos bűnnél is rosszabb minősítésű.

Bennem a bizalomnak a szikrája is kihúnyt. Tűzbe tettem volna a kezem érte mindezidáig. Eddig, és nem tovább.

És úgy tudtam volna leordítani, amikor most reggel eljátszotta a mintaapát a lányomnak! Felöltöztette, meg összefogta a haját (megfésülni elfelejtette...) és olyan szelíd szolid hangon beszélt vele, hogy aszittem, képen törlöm. Ugyanis tegnap este elég csúnyán viselkedett a lánnyal: gyerek "játszott" a vacsorájával (már mindenki megette, egyedül ült az asztalnál), egyszer csak minden előzetes szó nélkül elvette a tányérját, és fürdés, fogmosás nélkül bezavarta aludni. Gondolom, már itt jött belőle a feszkó, hogy el fogja mondani nekem.

Találtam egy szavazást a megcsalásról, és szomorúan látom, hogy nagyon sokan vagyunk...

Hát valamelyest osztom mandy véleményét de ha esetleg vele maradnék....aminek pirinyó az esélye nálam azt azért lefektetném neki hogy a másik gyerek támogatásához az anyagiakat teremtese elő onnan ahonnan akarja de az én gyerekeim szája elől egy morzsányit el nem vehet! plusz időt sem!....oldja meg!!

Azért gratulálnék a másik nőcinek is és ezt neki is leszögezném.....És még illetném a férjedet jelzőkkel de nem akarok megbántani senkit így nem teszem...

Szörnyen sajnálom, ami veled történt :(((

Én se hiszem, hogy meg tudnék bocsátani, de - legyünk őszinték - két gyerekkel nem olyan könnyű kilépni egy házasságból.

Sakk-matt :(