Igazad is van, meg nem is. Úgy értem, hogy előfordul, hogy aki megbántott, azzal nincs mód megbeszélni, tisztázni a történteket.
Előfordulhat egyébként, hogy megbocsátani nagyon nehéz. Hogy a másik tettét úgy kell elengednem, hogy nem értem a mozgatórugóját. Fel kellett ismernem, hogy a másik élete nem az én számlám, nem kérdezhetem fel az okait, nem kell tudnom, mi vezette őt arra, hogy azt tegye, vagy ne tegye, amivel engem bántott.
Azt tudom, amit tudmom kell:
"Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek."
Csak úgy és csak annyira kaphatunk (bocsánatot, vagy akár zsíros kenyeret), amennyire mi adni vagyunk képesek. Istenhit vagy newtoni törvény: a hatás és az ellenhatás együtt jár.
Soha ne tedd ki magad mas igeretenek. Ez sose lehet biztos h nem jatsza el ujra a lelki bekedet. Kezeld a megfeleli helyen az illetot a magad erdekeben.
A megbocsatas miattunk van nem a masikert!! A mi lelki bekenkert es ez nem azt jelenti, h a masik hibait ezaltal semmisnek vesszuk. Hanem h magamnak megengedem es jot teszek magammal azzalh nem mergezem magam tovabb a hulyesegevel.
Csak akkor, ha a másik fél elismeri hogy hibázott és megbánja. Ha nem..ha megpróbálja elbagatelizálni a dolgot...vagy nem hajlandó beismerni...én sem tudok megbocsátani. Nem fogok napi szinten a sérelmeken vergődni..de bennem lesz a tüske, ha nincs rendezve.
Hosszabb idő elmúltával, igen. Tudok.Minden sérelmet fel kell tudni dolgozni és aztán el kell engedni. Ez a megbocsátás. Aki ezt nem teszi és nem tud megbocsátani , az idővel megbetegedhet. És csak úgy "szabad" megbocsátani ha az elkövető totális garanciát vállal, hogy többet nem fog előfordulni.