Meg lehet bocsátani a megcsalást? (beszélgetős fórum)

... elég durva! Főleg, hogy gyermek is fogant a "kis" félrelépésből... tulajdonképpen a pasas mindkettejükkel jól eljárt/elbánt.

A párjával azért, mert megcsalta, a szeretőjével meg azért, mert magára hagyta a gyerekével (aki ugye nem tehet semmiről, mégis apa nélkül fog felnőni), mondjuk a szeretőjének úgy kell! - megérdemli a sorsát, mert kikezdett egy nős hapsival (de a gyermeket sajnálom).

A csapodár meg éli vígan tovább a világát, mert az életében jövő-menő nők, úgyis megbocsátanak neki... de a párja, miért lehetne benne biztos, hogy nem teszi meg mégegyszer??? Mivel nő, biztos, hogy benne van, hogy ott az az ártatlan gyermek...

Nem igaz, hogy nem undorodik a pasastól, amikor szeretkeznek ezután...

...ráadásul azt írod, fiatal... s nincs még közös gyermek... bőven lenne ideje továbblépni!

Hát, én ezt nem értem. Félreértés ne essék, a szeretőt és a pasast ítélem el, de nem értem, hogy miért alkudik meg a megcsalt fél. Mert még szereti?

Én úgy lennék vele, hogy azonnal kiszeretnék belőle, de még előtte tuti biztos jól felképelném. Aztán, mintha nem is létezett volna, úgy élnék tovább.

Hogy ne kelljen annyit olvasni:

Adott egy alapjában véve jónak ígérkező kapcsolat gyerek nélkül, ahol a férfi egy munkatársával egyszer lefeküdt. A munkatársnőnek ebből az egyszer alkalomból született gyereke, akit az apuka nem látogat, mert az eredeti partnerét (a fórum kiíróját) választotta. A bibi csak az, hogy bár együtt maradtak és már két év eltelt, de fórumírónk még mindig kételelyek között van, hogy merjen-e közös gyermeket vállalni vagy lépjen ki a kapcsolatból, mert nehez tudja magában rendezni, hogy a félrelépésből született egy gyermek.

Ez nagyon személyiség függő. Van, aki meg tud, van akar meg akar, de nem tudja megemészteni van, aki meg se próbálja, mert nem látja értelmét.

De miért mondod, hogy ilyet csak az mondhat, akit még nem csaltak meg házasságban gyerekekkel? Itt is sokan vannak a hoxán, akik nem voltak képesek/hajlandóak megbocsátani és külön váltak útjaik.

Másrészről itt egy nagyon fiatal hölgyről van szó, akinek gyanúm szerint az egyetlen eddigi hosszabb kapcsolatában esett ilyen csorba. Nincs még közös gyerek, akinek az érdekeit kell néznie (sőt, pont, hogy nem közös a gyerekük, éppen ez a legnagyobb baj).

Ahogy itt a fórumokon látom, nagyon sokan maradnak a párjukkal, mert nem tudnak anyagilag függetlenek lenni és/vagy kilátástalannak találják, hogy valaha is találnak egy jobb partnert, aki a gyerekeket is megfelelően tudja tolerálni és képesek egy családként tovább élni. Aki ezért bocsát meg, azt tulajdonképpen megalkuvásnak nevezném (minden bántás nélkül), de valamilyen szinten el tudom fogadni, hogy a helyzetükre nem találnak jobb megoldást.

Vannak dolgok, amikben szerinten nincs bocsánat. Ez pont egy ilyen dolog.

Főleg, ha már gyerek is van!

Én úgy gondolom, hogy teljesen mindegy, hogy évekig csal, vagy hirtelen felindulásból, ugyanúgy megbocsájthatatlan mindkettő. Elvégre nem egy gyerekről van szó, aki egy csoki és egy nyalóka között elcsábul, hanem ezek szerint felnőtt, családos emberről, akinek igenis bele kell gondolnia és viselnie kell a tettei következményeit. Nincs olyan, hogy pillanatnyi elmezavar, hacsak nem tényleg hülye a szó szoros értelmében.

Ketten ronthatják el, az igaz, de ha erre az egyik fél úgy reagál, hogy máshol keres pillanatnyi boldogságot, az már sosem lesz ugyanaz a kapcsolat! - úgy értem, sosem lesz tiszta, mert a tüske, a gyanú árnyéka mindig ott fog lebegni.

Azért, mert mit tudom én, a mindennapi taposómalom miatt időnként kevesebb időnk jut a másikra, még nem kell egy harmadikkal keverni. Ha szeretem a párom, nem az a célom, hogy megcsaljam, hanem, hogy megoldjam a problémáinkat.

Az ilyesfajta önzőség szerintem egyáltalán nem fér össze a megcsalással.Ha nem tud lemondani a kalandról, akkor ne okozzon a másiknak fájdalmat azzal, hogy párkapcsolatban él vele. Élje ki magát, ennyi.

Ha valakit szeretek, azt nem bántom meg (szándékosan legalábbis), nem csalom meg (ez már csak szándékos lehet).

:(

Az a legrosszabb, hogy a megcsaláson kívül, jó kis pasi az én párom már mint, kedves, főz mikor én dolgozom és meleg vacsora vár mikor haza érek, minden házi munkában segít, nem vitázunk, nem egy alkoholista, nem ütött meg sohasem!

Ha nem lenne ilyen már rég nem lennék mellette! De nehéz egy olyan pasit találni aki ilyen jellemzőkkel bír és még hűséges is egy egész életre! De egy biztos ha még egyszer félre lép és ki derül nem fogok tétlenkedni!

Szerintem ez egy komlex dolog, hogy mikor bocsajthato meg egy megcsalas. Ugy gondolom, meg egy egszeri megbotlast talan meg lehet bocsajtani, de amikor folyamatosan a masik becsapasaval, es megalazasaval, kitervelessel tortenik,az mar mas teszta.

De az ember hibazik neha...sajnos.

Egy kapcsolat pillére nem csak szeretet, hanem egymás iránti tisztelet és bizalom is. Megcsalásnál az utóbbi kettő sérül.

Együtt maradni lehet, de az már egy sérült kapcsolat marad örökre...

Nem olvastam vissza:-)

Igen ,meg lehet bocsájtani...egy kapcsolatban 2 vesznek részt ....ketten ronthatják el:-(

Természetesen egy szeretet kapcsolatról beszélek és nem egy alárendelt viszonyról:-)))))

Szerintem egy megcsalás nem csak egy sima hiba, ráadásul romboló hatással bír. Azért picit csodálom azokat, akiket megcsaltak és mégis együtt maradtak a hűtlen féllel. Nem vagyok biztos benne, hogy értem miért?

Sokan hangoztatják, hogy két fél kell ahhoz, hogy valaki kifele kacsingasson a házasságból/vagy egy párkapcsolatból. Ez így igaz. Onnantól viszont nem egyezik szerintem, hogy akkor rögtön rohanni kéne egy harmadikhoz... elvégre, akit megcsaltak is cselekedhetne hasonlóan, mégsem teszi sok esetben, még bosszúból sem.

Véleményem szerint, aki megcsalja a párját, az már nem szereti.