Meddig lehet ezt így folytatni? (beszélgetős fórum)

Köszönöm mindenkinek a hozzászólását, ne haragudjatok, hogy nem válaszolok külön mindenkinek. Azért indítottam ezt a topikot, mert kíváncsi voltam többféle nézőpontra. Nyilván senki nem fog helyettem dönteni, nem is várom, még a jó tanácsokat sem, főleg így nem, hogy az életem csupán egy icipici töredékét osztottam meg, sok részletet nem, aminek ismeretében valószínűleg más lenne a véleménye többeknek.

Köszönöm mindenki hozzászólását így ismeretlenül is, nagyon tanulságos egynémelyik...

Az, akinek már volt hasonlóban része, talán valamelyest érti, min megyek keresztül. Tudom, mi lenne a helyes családanyaként, harcolni a házasságomért, leépíteni a pasit, hiszen úgy sincs (még) "semmi"... igen, könnyű így leírni, de nem olyan egyszerű, mivel ez a "semmi" nekem igenis valami.

Fú, én jártam így - csak egyedülállóként-. Szintén kolléga, ment az évődés, vonzalom kutyafüle, mígnem megcsókolt. Ott dőlt össze bennem minden, ilyen rémes smárt én még életemben nem éltem át. Nekem ráadásul van egy olyan elméletem, hogy a csókolózás kultúrája előrevetíti a többit is, aki betonkeverőként forog a szádban, az az ágyban is egy ütvefúró lesz.

Szóval a lényeg, hogy a kémia sem olyan egyértelmű ám.

Hát az hogy a pasival mi legyen nagyon erősen összefügg azzal is, hogy mi legyen a házasságoddal. :) Ha nem tervezel a házasságodból kilépni, akkor esetleg szeretőként tarthatod a másikat. Gondold végig, hogy ez hogyan hatna vajon a házasságodra, az életedre? Szereted-e a férjed, tiszteled-e, meg tennéd-e ezt vele? A titkolózás, sunnyogás csak egy darabig lehet izgi, egy idő után felemészt egyeseket. De van akit pont nem. Te milyen lennél? És ha lebuksz vele, akkor a pakliban benne van az is, hogy ki lesz téve a szűröd a házasságodból. Gondold jól végig.

Ha már most úgy érzed, hogy nehéz kimásznod a semmiből, akkor később vajon mi lenne, amikor konkrétan már tényleg dolgok történnének, és két vasat tartanál a tűzbe? Abból vajon hogy mászol ki, és milyen sérülésekkel? Igazából még semmiben nem vagy benne, ez csak pusztán teljesen plátói vonzalom. :) Benne majd akkor leszel amikor ő lesz benned. :D

Tetszel ennek a pasasnak, de 4 éve nem lépett, még a privát beszélgetések ellenére sem. Ha teszel érte, akkor könnyen lehet, hogy elérheted hogy lefektessen téged egyszer, bárhányszor.

Szokás mondani, hogy a férfiak mennek a farkuk után; te most mennél a puncid után. Ezért - mert másról nincs szó - nem éri meg 25 évi házasságot kidobni, ahol a férj "tipikus jó ember, jó családapa", belezavarni 5-6 gyerek életébe, csupán azért, mert „Szex havi egy-két alkalommal van". Arra nem gondoltál, hogy a férjednek oka van az utóbbira? Lehet, hogy 50 felé neki ennyi elég; fáradt, vagy teszem azt neki már van van egy „A”-ja, akivel ő már továbbment, csak nem veszed észre.

„hogy mi legyen a pasival”? Rakd vissza a státuszába, ami nem más, mint kolléga! Ilyen egyszerű. Úgy kezdődik, hogy mellőzöd azokat a futóversenyeket, ahol ő is ott van. Amúgy szánalmas, hogy barátnőzés címén így kapaszkodsz utána - gondolom, a családod rovására.

Köszönöm a hozzászólásokat. Lehet, hogy nem volt egyértelmű, de nem tervezek kilépni a házasságomból.

A kérdésem/dilemmám inkább arra irányul, hogy mi legyen a pasival, vajon ő mit akarhat stb. Több hozzászólás segített reálisabban látni a helyzetet, köszönöm.

Sajnos mivel már eléggé belemásztam érzelmileg a dologba, nehéz lesz kimászni, főleg, hogy kolléga, és munkaügyben is kell néha kommunikálnom vele. Na majd meglátjuk, mi lesz ...

Igen, kiderült a dolog, de nekem nem volt vesztenivalóm igazából. Neked viszont annál több van. Tudod ezért gondolom hogy nem túl jó az első pasas mellett leragadni. Élni tapasztalni, fájni kell. Miután nem szenvedtél soha kapcsolat miatt így nem tudod milyenek az emberek egymással. Gondolom sok dolgon mentetek együtt keresztül a férjeddel ennyi év alatt. Ez érték. Veled van, mindent megtesz értetek, 3 gyereket neveltetek már fel félig. Ez érték, ez valami, ez nagy dolog! Neked kell tudni, hogy kitartassz-e mellette, mellettetek, feldobjátok-e a lapos kapcsolatot, és fogjátok-e egymás ráncos kezét később! Mert ez az ami érték szerintem. Gondold át, hogy mit tudsz veszíteni, és mit jelent neked a házasságotok. Ha semmit, akkor lépj, de nem más pasas miatt. Akkor legyél egyedül, és élj.

Ez az új pali egyelőre nem érték, a testi vágy nem különleges. Kémia, ennyi. Ahogy jön úgy is megy. Ebben van maximum jó esetben egy két év, utána az is hétköznapi lesz. Én csak ezért egy jó házasságot, és a férfit aki nekem adta az életét nem dobnék el.

Szerintem se tenne jót. Én nem mondanám el. De ha nem látsz tisztán bele fogsz gárgyulni.

Én ismerek olyat, hogy mindketten elváltak, összeházasodtak és boldogan élnek. Azért van ilyen is és ez jó. De ehhez nagyon nagy szerelem, bizalom és tisztelet kell. Nálad nem erről van szó az elmondottak alapján.

Hát igen, a családban is volt ilyen. Első feleség, 2 gyerek mellett apuka hatalmas szerelembe esett. Addig-addig, hogy elvált. Állítása szerint hatalmas morális dilemma volt és küzdött ellene de nem ment. De ő a becsület mintaképe, nem történt semmi míg el nem vált (ezt nem hiszem el neki). Az új asszonyka hamar teherbe esett, össze is házasodtak. Onnantól kezdve kiderültek dolgok, valahogy lehullott a rózsaszín szemüveg. A többi mindegy is, abból is válás lett.

Biztos vannak ellenpéldák mikor valaki tényleg a nagy szerelmet találja meg, de ritka...

Lehet igaza van a fórumindítónak, hogy legalább kiderült mi van és nem őrlődtek a felek, de más részről szerintem 2 válás és 2 csonka család nem érte meg...

Igen de igy legalább elmozdult valamerre a dolog, mégha fájdalmas is volt a koppanás, a kiábrándulás.

Egyszer valaki azt mondta, hogy a legrosszabb az ilyen tiltott vonzalmaknál pont az, amikor nem történik semmi, pedig ott a kémia, megtörténhetne, de nem. Vagy erkölcsi tartás miatt, vagy gyávaságból, de semmi, és aztán ott motoszkál az emberben akár évekkel később is, hogy mi lett volna ha...

Hagyd a dolgokat menni a maguk útján. Azért nem tepert le, mert mint írod, fegyelmezett, szabálytartó. Nem vagyunk állatok, hogy ösztönösen ugorjunk a másikra.

Ha lesz szex, lehet metörik a varázs... ki tudja. Ha összejön, összejön, ha nem nem.

Ennyi év után a legtöbb házasság lapos. A mienk is...

És hány olyan megcsalós vonzalmas sztorit hallottál, ahol végül mindkét fél kilépett az előzőből, és ketten boldogan éltek míg meg nem haltak az új mozaikcsaládjukban? Biztos van ilyen, én nem mondom. De nem sok, ez nem evidens sajnos.

Én 4 évig olvadoztam a kollégám iránt, és ő is utána. Tudom, mert még vissza is hallottam, meg érzékeltem, láttam. Nos, ez a hatalmas varázs, a kémia részéről az első aktus után semmivé lett. Mármint utána még 2x azért össze lett téve ami van, de ott már tudtam hogy miről szól a dolog. 4 év álmodozása után megismertem egy olyan életvitelű embert aki közel sem az volt mint akinek képzeltem.

Huhh nem semmi sztori... igen, sok ilyet hallottam már.

Ha csak megdugni akarna egyszer-kétszer, azon szerintem már túl lennénk. :)

Mint korábban írtam is, ő egy nagyon fegyelmezett, szabálykövető ember, nagyon fontos neki, hogy mindent csak az adott keretek között...