Magányos vagyok, pedig nem vagyok egyedül. (beszélgetős fórum)

Hogyhogy? Mi történt? Mesélj nekem, engem érdekel!Én is folyamatosan így élek és ma este egy újabb utolsó csepp érkezett a poharamba, ami már réges-régen túlcsordult...

bánatos vagyok és magányos.

Szeretetre vágyom, de ebben a párkapcsolatban ez lehetetlen.

Hogyan mondjam el neki, hogy szeretném, ha elmenne? Vagy szeretném, ha külön költözne és úgy próbálnánk meg újra előről?!

7 hónapos kisbabánk van és a terhességemtől fogva mélyzuhanunk, előtte rendben voltunk!??

Mit tegyek?

Én horgászni járok a férjemmel...:) Még meg is szerettem...:)

Jobban járok,mintha meccsre kéne menni:) Utálja a focit....

Azelőtt szívesen ment egyedül, de inkább a haverjával, több napra is.Ez mindig fájó pont volt nekem.

De 13 hónapja történt valami,és ez is megváltozott...

Én is társas magányban éltem addig,sajnos,most újra egymásra találtunk...

A kommunikáció tényleg nagyon fontos!

ezt hogy érted h rettenetes??

és a te párod miben nem mutatja ki az érzéseit? akkor honnan tudod hogy szeret?? ezen én is gondolkodtam már magamban..

de ha minden másban megfelel csak mondjuk keveset bújik és a habitusa visszafogottabb sokkal, az nem olyan nagy gáz,nem?

tökéleteset úgysem talál az ember, egy kapcsolat kompromisszumokból áll..

Lépj...

le...

Hogy sikerült a találkozó, hugi ?

Nálunk azóta is minden Ok, bár még lenne hova fejlődnünk, azért már a nehezén túl vagyunk...azt hiszem! :)

Ő segít nekem, én pedig nem piszkálom, most is horgászni van. Ebből régen hatalmas viták voltak, mára már nincsenek.

Próbálom elfogadni őt ilyennek, cserébe ugyan ezt várom tőle.

Igazad van.Örülök neki,hogy probáljátok megoldani.

Magamon vettem eszre,és okultam is belőle,hogy ha magadban rágodsz csak rontasz a helyzeteden.Felörlöd magad és a családod.Napról napra csak rosszabbat képzelsz magad elé,de ha kérdezel és beszélsz akkor bármi is lesz a válasz rosszabb nem lehet mint az ÖNMARCANGOLÁS!!

Most hétvégén lesz az "új" csapattal találkozonk. Izgulok,hisz még sosem voltam közöttük.

5Egyedül születünk, egyedül élünk, egyedül halunk meg. Csak a barátság és a szerelem keltheti azt a röpke és mulandó illúziót, hogy nem vagyunk egyedül.

Orson Welles

Kívánom hugi, hogy jól süljön el!!!

Majd mesélj!

Így van hugi, abszolút igazad van!

Én is úgy vallom, hogy beszélgetni kell. A kommunikáció hatalmas fegyver, akarni kell megoldani egy problémát és akkor sikerülni fog!!!

Én is rettenetesen el volta keseredve, ez a korábbi bejegyzéseimből egyértelmű mindenki számára. Azt gondoltam, hogy ebből már semmi jó nem sülhet ki, azt hittem, hogy ennek a családnak itt és most vége. Aztán vettem egy nagy lélegzetet és leültem vele szembe, nem voltam mérges, addigra már lenyugtattam magam és képes voltam hideg fejjel gondolkozni. Lekapcsoltam a TV-t, kértem, hogy figyeljen rám és elmondtam mi bánt. Elmondtam, hogy azon gondolkoztam, hogy szakítani kellene, de szeretem és ő a lányom apja, így adni kellene még egy esélyt ennek a családnak, de ez két emberen kell, hogy múljon!

Megbeszéltük!

Ő is elmondta mit kér tőlem és én is.

Most működik, jól megvagyunk és próbálja kimutatni felénk az érzelmeit. Én pedig nem várok el tőle többet, mint amit nyújtani tud.

Kiderült az is, hogy ő azért nem közeledett felém, mert a viselkedésemből azt szűrte le : van valakim.

szóval elmentünk és elbeszéltünk egymás mellet, így a problémák mellett is, amit NEM SZABAD!!!!

Sziasztok.

Elinditottam valamit úgy látom.Szerintem beszélni kell a társunkkal.Legalább is én így tettem.Ő azt hitte féltékeny vagyok azokra akik körül veszik,de ez csak részben igaz.Ott tartunk,hogy mindenhova visz magával.Megyek szurkolni,utána bulizni a többiekkel .Nagyon örülök,de félek is hiszen a párom "privát szférájába" is ott leszek.Ami már nem magán,hanem közös.....

Egy próbát megér aztán meglátjuk,hogy jó ötlet volt-e.Azt vallom mindenkinek jár egy kis külön eltölthető idő a családtól.Remélem nem sül el rosszul.

Ajánlom mindenkinek próbálkozzatok ,de ne haraggal,vagy dühvel.

Viszont van egy nagy igazság:AMI NEM MEGY NEM KELL ERŐLTETNI!!!!!

Így-így! És bízom benne, hogy ez a beszélgetés után már nem fogod soha többé magányosnak érezni magad:)

Beszélgess vele sokat és ne azon rágodj, hogy mit miért csinál, nem csinál. Próbálj meg jó kedvű lenni és alakítsd őt is azzá.

Sziasztok!

Sajnálom, hogy András nem válaszolt nekem, pedig szívesen vettem volna, ha tájékoztat?! De mindegy.

Én tegnap megint leültem a párommal és megbeszéltük vagyis megpróbáltuk megbeszélni a dolgainkat.

Valamit megtudtam : szeret minket és bármire képes lenne, csakhogy összetartsa a családunkat! Őt ugyanis anno elhagyta az Apukája és bár kapott az élettől egy másikat, aki felnevelte és apja helyett apja volt, de akkor is tudja mit jelent egy gyereknek a családja!

elmondta ő mit szeretne és én is elmondtam.

Úgy tűnik, hogy megértettük egymást.

Én így vagyok nyugodt, hogy adtam még lehetőséget ennek az egésznek, adtam egy újabb esélyt a családunknak. És én is elrontottam, beláttam. Szóval szerintem rá kell jönni a hibáinkra és megoldani őket!

Sziasztok!

Én is magányosnak érzem magam, vagyis inkább nullának.

Eddig volt munkám, és elvesztettem azt. Vettünk egy lakást hitelre, de most úgy érzem, cserbe hagytam a férjem. Kettőnket neki kell eltartania, és egyedül rá marad a hitel is.

Ráadásul azért csapott bennünket mellbe a dolog, mert babát terveztünk, de így szinte elérhetetlennek tűnik....

Próbálom magamba tartani a lelket. Nekem eddig a nagy séták váltak be.