Magányos vagyok, pedig nem vagyok egyedül. (beszélgetős fórum)

De nem ám! Sajna.

Bárhogy is döntesz, abban biztos vagyok, hogy megfontoltan teszed, s úgy lesz a legjobb Nektek.

Köszi a gyerkőc nevében is a dícséretet:)

Te babád is édi, és jajj, de pici még:)))

Kedves Zsanci!

Először is nagyon szép a kisfiad, gratulálok hozzá! :)

Én sem értek egyet azzal, hogy a gyermek érdekében tűrni kell és egy rossz kapcsolatban kell leélni az életünket, azzal viszont egyet értek, hogy a gyermekünk miatt meg kell próbálni a végsőkig kitartani a férfi mellett, akit magunk mellé választottunk. Mert bizony nem véletlen, hogy neki szültünk gyermeket, igaz?

DE ami nem megy, azt nem kell erőltetni és ha végleg bebizonyosodik, ami már bebizonyosodott, de ma adtam neki még egy utolsó-utáni esélyt, hogy rendezzük ezt a halott kapcsolatot. Ha nem megy, ha nem sikerül, akkor én is azt teszem, amit te tettél! Mert nem akarom érzelem nélkül leélni az életemet, nem akarok veszekedni. Boldogan és kiegyensúlyozottan, békés családi környezetet szeretnék a lányomnak, még akkor is, ha ebben Apa nem szerepel állandó szereplőként.

Én is azt gondolom, hogy pici babával elválni könnyebb, mert nem kötődik az Apjához, nem nehéz szétválasztani őket. De később biztosan fájdalmasabb.

Köszi, hogy írtál, mert minél több helyről hall az ember valamit, annál könnyebb dönteni! És jó hozzám hasonló esetekről olvasni, mert hajlamos vagyok bemesélni magamnak, hogy csak én vagyok ilyen helyzetben, pedig nem!

Kedves dorabiczok!

Elolvastam sorait, s mintha csak magamat láttam volna benne.

Én dettó ugyanígy voltam mint Te. Egy dologgal nem értek egyet, amivel sosem értettem egyet, hogy de a gyerek érdekében együtt kell maradnunk, akármilyen sz@r is az életünk, mert attól a gyereknek jobb lesz. Hát nem. Szerintem legalább is nem.

Én már régóta vergődtem, de engem a gyermekem léte döbbentett rá, hogy így nem élhatek, ha jót akarok neki! nehéz volt, mert egy darabig én is erőltettem azt, ami úgysem ment. Tudod vannak olyan emberek, akik a maguk módján nagyon rendes emberek, de itt a hangsúly a maguk módján van. Az én exem nem tudott kötöttségekben élni pl. És egy család, az valamilyen szinten azért kötöttséget jelent.

Szóval én befejeztem a kapcsolatot, kiléptem belőle, pontosan a gyerkőc miatt. Inkább még most, míg pici, és ebbe nő bele, hogy van apa és anya, mint mondjuk 5 év múlva, amikor már teljesen menthetetlen az egész kapcsolat, és sokkal nehezebb az elszakadás neki.

És nem bántam meg a döntésemet. Az idő pedig bebizonyította, hogy jobb döntést nem is hozhattam volna, de ez már egy másik téma....

Nem egyszerű, tény, de én már nyugodtan élek, nincsenek a napi veszekedések, és a fiam nem azt látja, hogy apa és anya ma szeretik egymást, holnap meg nem.....mert ez volt. Na meg én ismerem magam, hajlamos vagyok másokon levezetni a dühömet, fájdalmamat, s nem akartam azon, aki a legközelebb van hozzám.....asszem' érthető. Persze ehhez tisztában kell lennie az embernek önmagával.

Nem tőlem kérdeztétek, de azért én is leírom mit gondolok.

Már írtam, hogy én a férjemmel 24 éve vagyok együtt és jól meg vagyunk én nem vagyok magányos és remélem ő sem. Neki is vannak hülyeségei és nekem is, ezt megpróbáljuk tolerálni egymásnak. Persze néha összekapunk, de attól még jól el vagyunk. Neki is vannak dolgok, amiket szeret csinálni és szereti megtárgyalni velem vagy a haverjaival és nekem is. Az nem ér, hogy csak az egyik kedvenc időtöltését csináljuk mindig. Ha én elmondom, hogy mi történt velem a munkahelyemen vagy nap közben akárhol, akkor őt is meg hallgatom és nem csak ezért, hanem azért mert igenis érdekel. Vannak napok, amikor hisztis vagyok ekkor elviseli és én neki, amikor ő az. Én szeretek a barátnőmmel sokat beszélgetni, járunk együtt futni, a kollégáimmal szórakozni, stb. Igy a férjem is nyugodtan beülhet egy sörre a kollégáival. Én szeretek gépezni, kreatívkodni, olvasni és időnként egy férfi számára butyuta filmeket nézni, ezt a férjem elviseli, nem ül le mellém karácsonyi gömböket készíteni, hanem megnéz egy kézilabda meccset, vagy olvas, vagy főz. Persze vannak közös szórakozásaink is. együtt szoktunk bicajozni és együtt látogatjuk a családjainkat, barátainkat. Ilyenkor nem megjátszuk magunkat, hanem tényleg azok vagyunk, akik. Sosem telepszünk egymásra, nem várunk olyat a másiktól, amit ő nem akar csinálni. A férjem az ismerkedési szakaszban is és a mai napig is tudja mondani, hogy szeretlek, kapok puszit, ölelést, elismerést. Segítünk egymásnak. Ő bevásárol, főz, segít a takarításban. Én meg neki, amikor férfi munka van. Tartom a deszkát, amíg elfűrészeli pl. Tehát együtt csináljuk a háztartás körüli munkákat. Ha fáradt hagyom aludni, nem várom el, hogy fecserésszen velem és fordítva is van.

Nem tudom mit rontottatok el, de abban biztos vagyok, hogy nem csak a társatok a hibás. Ezt látnotok kellett volna, amikor ismerkedős szakaszban voltatok. Olyan asival sosem álltam volna szóba, aki semmibe vesz, nem kér elnézést, nem köszöni meg, nem mondja, hogy egészségedre, nem érdekli, hogy mi van velem.

Elnézést mindenkitől!

A lelki élet erőltetéséről bővebben légyszíves, rettenetesen érdekelne TE mit gondolsz erről?!!!

Mi számít erőltetésnek? Ha odabújik egy lány vagy kuncsorog egy kis szeretetért vagy megkér, hogy 5 percre figyelj rá és hagyd abba a netezést?

Kedves Andras,

tudom, hogy nem hozzám intézted a mondandódat, mégis reagálnék rá!

Remélem nem bánod, hogy beleszólok a dolgaidba?!

Az addig rendben van, hogy nem kell sülve-főve együtt lenni, ez okés, mert az tényleg idegesítő és kapcsolatromboló. DE!!!

Ha egy pasi hétfőtől-péntekig 8-16 ig dolgozik, majd hazaállít és tulajdonképpen még be sem teszi a lábát a házba, máris ránk zúdítja az összes sz@rt, amit aznap kapott, majd kaját kér, lefürdik és lefekszik a TV elé...az rendben van, mert nagy rajta a nyomás, sokat melózik és JÁR NEKI!

De amikor már hétvégén is menekül és mindent kitalál, csakhogy ne keljen együtt lennie a nővel, akit választott maga mellé, az nincs rendben! Cseppet sem helyes dolog!

Mert egy nőnek mi jár?

A pasik előszeretettel mondják, hogy "Ilyen vagyok, fogadj el így!" De én meg emilyen vagyok, és azt ki fogadja el? SENKI, főleg a pasi nem! Az ő hobbija szent, ő maga egy szent! És hol van a sztoriban a csaj?

Vonuljon a háttérbe? Húzza meg magát és csak akkor jöjjön elő, ha te megkéred rá?

Őszintén, ha egy kicsit túllépsz önmagadon és az egódon, nem érzed, hogy ez túlzás?

Nem veszekedni akarok, csak tanácskozni és megérteni titeket, már ha meglehet?!

Tamara, a társ nem azt jelenti, hogy folyton együtt vagyunk, fogjuk egymás kezét, ide-oda hurcolásszuk egymást, hanem hogy van valaki, aki teljesen hozzám kötődik, akinél az első vagyok, aki hűséges, akire minden helyzetben számíthatok...stb. Azaz nem kéne nagyon erőltetni az együtt TV nézést, a közös bevásárlást, kirádulást, satöbbi, az ilyesmi engem kifejezetten idegesít. Mert ha meg is történik, nem elég, hogy ott vagyok, csak rá figyelek, még élvezni is kéne! Borzasztó! :-)

Ugyan miért a társaddal kéne megélni a csak téged érdeklő dolgokat? Tudomásul kéne venni, hogy az átlag férfi ilyen lusta disznó, nekünk így is jó, meg úgy is, de legfőképp úgy, ha nem szólnak bele a dolgainkba - sőt, egyáltalán nem is szólnak hozzánk. A lelki élet erőltetése pedig kifejezetten visszataszító, mi jól elvagyunk egymagunk a saját kis belső, logikus világunkban.

Egyet értek veled tamaraw...sokszor nekem is nehezemre esik ágyba bújni vele, máskor meg neki esik nehezére velem. Ez nálunk macska-egér harc...vagy valami hasonló! Szülés után sokáig nem akartam és részben azért, mert érzelmileg nem voltam rá felkészülve. Ő ezt nem érezte át, ez szinte tuti! aztán beadtam a derekam és a sex talán az egyetlen, ami nálunk még működőképes! De az igazi érzelmek, a fűtött erotika hiányzik belőle. Nekem nem hogy megerősítés jönne, hanem tegnap is ráálltam a mérlegre fürcsi után és megkérdezte hány kg-t mutatott vagy kiakadt?

Ez rosszul esett, mert ő tudja legjobban, hogy mennyire küzdök a kilók ellen a szülés után és ő tudja hová kell szúrnia ahhoz, hogy fájjon! És ki is használja!

És amikor ismerkedtetek, akkor milyen volt? Használta a köszönöm, egészségedre, ne haragudj, stb. kifejezéseket?

Nem veted ezeket akkor észre?

az enyémnek sincs erre igénye. a mai veszekedés sorozat is ebből indult ki, újra és újra...ugyan az a párbeszéd. Már, ha ezt lehet annak nevezni?!

Hétvége van, együtt lehetnénk, ami ritka, mert sokszor még hétvégén is dolgozik. Szóval reméltem, hogy együtt lehetünk a hétvégén. De ő már pénteken, amikor elmentem érte a lányommal a munkahelyre már azt mondogatta, hogy elmegy horgászni. egész tegnap ezt hajtogatta, de meggyőztem, hogy maradjon velünk. Aztán ma reggel újra kezdte, felbosszantott vele és végül elküldtem, mert már untam az egészet. Remeg, hogy elmehessen itthonról! Imádja, ha egyedül csavaroghat, szeret maga elmenni és minket maga mögött hagyni. És ez fáj nekem, ő ezt persze nem érti! miért is értené? Hiszen férfi...

Bucika, te férfi vagy az adatlapod szerint. Akkor te fordított helyzetben vagy? Ez érdekes...mármint az érdekes, hogy egy ilyen című fórumra bejössz. Ez tetszik!

Tetszik, ha egy férfi felvállalja az érzéseit és nem gépként létezik.

Akaraton múlik szerintem! Na jó, persze rajtuk is múlik, hogy be akarnak e fogadni, de miért ne akarnának?

De ok, akkor tényleg hanyagoljuk a férjed társaságát. Egyetlen megoldás a problémádra, ha saját hobbit keresel! Gondolkozz...mi érdekelne? Mi kapcsolna ki leginkább? Találd ki és meséld el a férjednek! Aztán találjátok ki, ki mikor megy a dolgára. szerintem ez működik!

Vagy külön hobbi helyett, ha úgyis sokat vagytok külön, inkább találjatok ki közös hobbit, vagy közös progit?! Menjetek el együtt minden héten moziba vagy sportolni vagy sétálni vagy bicajozni...aztán ezen felül még találj ki magadnak valamit!

és miért oda akarsz bejutni???

ami téged érdekel olyat keress!

van benne valami .megfontolandó!Köszönöm!

Szerinted mennyi esélyem lenne egy olyan helyre bejutni ahol már 15 éve összeszokott csapat van?

Nálunk minden oké.

Szeret a férjem ,de a beszélgetések,együtt töltött közös programok hiányoznak.

Ismét munkanélküli lettem,ezért ő sokat dolgozik.A melohelyén jó a társaság.Aztán törzsszurkoló ezért aztán meccsekre jár és ott is egy csapat tagja.Neki jó,míg nekem család,háztartás és a dög unalom.Ami megrémít,hogy féltékeny vagyok a párom eme életére.Nagyon szeret minket (van 2 gyermekünk),értünk él,de neki van kikapcsolodási lehetősége.Nekem nincs.16 éve vagyunk együtt,és elszomorít,hogy így érzek.

Szomorú ez, nagyon szomorú! Mert az élet egy családban olyan gyönyörű is lehetne, nem?

Egyszer élünk és azt meg kellene becsülni, de egyes emberek, mint a mi párjaink is, sivárul élnek. Pedig ha tudnák mekkora különbség van élet és élet között. Csakhogy nem érzik, nem is akarják érezni. És minket rántanak magukkal, ahelyett, hogy hagynák, hogy mi tegyük szebbé az ő életüket! Én nem akarom évekig húzni, ezt már el is mondtam neki. Ha nem rendeződünk belátható időn belül, akkor szétválnak útjaink. Ezzel tisztában van, mégis nap, mint nap tesz valamit amivel megbánt, de legalábbis nem tesz semmit annak érdekében, hogy jobb legyen!

És ami a legijesztőbb ebben az egészben, az az, hogy már engem is kezd megváltoztatni, rossz irányban!

Ti 3 éve vagytok együtt mi 11 mint már írtam én 35 vagyok .

szóval anno mikor mi 3 éve voltunk együtt akkor kb én is így éreztem mint te tudtam hogy nem a legjobb a helyzet de bíztam a változásban és még akkor szerettem ,ragaszkodtam de féltem is.

És ezért is történt az hogy a kapcsolatunk hatodik évéig vártam hogy vállaljak -e gyereket és végül is vállaltam azt gondoltam bármi legyen is ezt az egy gyereket ha úgy alakul egyedül is felnevelem vagy is a családom segítségével mert hogy a családom mellettem van a szüleimet imádom ,öcsémmel sógornőmmel nagyon jó a viszonyunk nekik is van már családjuk szóval az én részemről semmi gond ,a munkahelyemen imádnak van rengeteg barátnőm ismerős szóval nagyon jó kis életem lenne ha párkapcsolatom nem lenne ennyire sivár :-((

Szóval honnan is kanyarodtam ide ???

Jahh igen a kapcsolatom elején én is így éreztem de egy dolog fontos a szeretlek és a használlak között óriási különbség van hogy a párom szeretet miatt vagy a használás miatt ragaszkodik hozzám????????

És ha látja az hogy még egy ilyen hü**lyét úgysem találok akkor.......nahh úgy néz ki ragaszkodik hozzám .

A lényeg a lényeg nincs megoldás, nincs jó tippem .

Én így fogok élni szerintem még sokáig ,és hogy meddig bírom???nap mint nap kevésbé:-((

azt mondják minden egyes vita veszekedés fájdalom súrlódás egy tyúklépéssel távolítja el egymástól a feleket :-((

hát... mi már nagyon sok tyúklépésnyire vagyunk, vagy is én .

Mondhatnál valami jó tippet, megoldást erre! Bár gondolom, ha tudnád (kivéve a szakítást, válást) már megtetted volna, de neked is ott a gyermeked. Nekünk már őket kell előtérbe helyezni és az ő érdekeiket kell szem előtt tartanunk.

Így még nehezebb a dolog!

De nálam még az is nehezíti, hogy szeretem. Nem tudom miért? Nem tudom mit szeretek benne, de szeretem! És tudom, mert érzem, hogy megviselne, ha elmenne, bár más sokszor megkértem rá. Ő is szeret engem, mert ha nem szeretne már elment volna (gondolom?)!

Szóval totál kivagyok. Én is sokat sírok, mint te anyatigris! Megoldást akarok!!! De nem tudom merre induljak?!

Engem konkrétan azzal zsarol ha összeveszünk vagy bármi súrlódás van, vagy nem fekszem le vele hogy öngyilkos lesz :-((

Érdekes dolog hogy sokan csak a megcsalást tartják váló vagy szakítási oknak ,pedig ez nem igaz .

Az enyém nem iszik ,nem kávézik ,nem dohányzik,100% biztos vagyok hogy nincs nője sem (bár lenne),nincs semmilyen káros szenvedélye a pénzt az utolsó fillérig leadja .

De mégsem tudok vele élni pedig nekem sincs senkim mellet még kilátásban sem .

Érzelem nélküli ember neki sosincs véleménye ,de utólag kötözködni az tud .

Senki nem is hinné az ismeretségi körünkből hogy nálunk mi a helyzet mert nagyon tudja tartani a látszatot ,ebben is pont olyan mint az anyja .

Mindenki mindég fontosabb és előbbre való neki mint mi ,képes a saját programunkat borítani ha valaki csörögneki .

áhhhhhhhhh......hosszúúúúúúúú:-))

Nem kívánja azt senkinek ha tüsszent , hogy egészségére ,ha neki kívánják arra sem reagál .

Nem mondja nem használja ezeket a szavakat hogy :

kérem,köszönöm,ne haragudj,tévedtem ,bocsánat ,hibáztam ,kedves vagy ,igazad van ,stb stb

és amit gyűűűűűűűűűlölök !!!!!ha nem sikerül valami ,rossz napja van ,vagy bármi negatívum éri akkor ha én vagyok a közelében rajtam tölti ki az idegét hiába nem tehetek semmiről ,ezzel meg bánt,fájdalmat okoz stb majd ha minden gond elmúlt akkor mint ha misem történt volna felejtsek el mindent mert most már neki jó kedve van :-((és természetesen én is vágjak mindenhez jó pofát :-((

szörnyen undorító és gusztustalan ez a viselkedés és ha csak egyszer egyetlen egyszer mondta volna már azt hogy beharagudj ,bunkó voltam akkor lehet hogy most nem pötyögném ezeket a sorokat .

anyatigris: nálunk is hasonló. Neki sem tűnt fel mindaddig, míg fel nem világosítottam mire való a párkapcsolat és a család.

Mai napig is azt mondja, hogy ne hagyjuk el egymást, mert akkora bakik nincsenek a kapcsolatunkban, nem csaltuk meg egymást...

hát nem, de ez még lehet, hogy annál is rosszabb! Az ő szülei is hasonló képpen élnek, mint amiről te beszéltél. Sajnos ő is átvette ezt, ráadásul a munkája is ront a helyzeten és egyre rosszabb ember lesz belőle.

Tudom, hogy értékes pasi, tudom, hogy mindenkinek vannak hibái és néha nagyon kedves, CSAK nagyon ritkán fordul elő vele, hogy másokra is odafigyel. A terhességem alatt folyamatosan szekált, megsiratott...borzasztó volt. Nem állt mellettem, nem támogatott engem és nem védett, mint más normál pasi, hanem kinevetett amikor látta, hogy annyira felhúzott, hogy remeg a kezem :S

Próbálok minden nap találni valamit amiért még érdemes ezt folytatni, de már alig találok valamit. Meguntam, elegem lett.

Nekem egy társ kell, egy pasi, aki szeret tiszta szívből és mindennél fontosabb számára a családja. Én is szeretni akarok, de őt nem lehet.

Nem igényli a szeretetet és nem is tud adni. Neki a munkája a legfontosabb és önmaga!