Lombik után- amikor elfogytak a lehetőségek, az idő, a pénz, és az "elengedés" jön, hogyan tovább... (beszélgetős fórum)

Ne haragudj,de akkor mi segít,ha semmi nem jó,amit mások mondanak?

Ha valaki nem akar örökbe fogadni,és más út nincs számára,akkor mégis milyen megoldást vártok másoktól?

Sajnálni nem szabad,együttérezni nem tudunk,mert nem vagyunk érintettek,a tényekkel szembesítés meg egyenesen sértő. Akkor mit?

Mást nem lehet tenni az elfogadáson kívül.

Vagy lehet várni rá,hogy jön a tündér varázspálcával és terhes leszel,de ez fölösleges idő- és energiapazarlás.

Értem és érzem a jószándékot, de ha nem haragszol idéznék egy lombikost:

"Minden egyes kudarc után egyre több darabra törtem össze, egyre nehezebb volt összerakni magamat, és újra felállni. Nehéz volt fogadnom a sajnálkozó vagy éppen biztatásnak, vígasznak szánt szavakat. Nem akartam, hogy sajnáljanak, nem akartam azt sem, hogy lelket öntsenek belém. Úgy meg végképp nem, hogy azt mondják, ENNEK ÍGY KELLETT LENNIE. Egy idő után visszakérdeztem, ki szerint?

Az ENGEDD EL, NE GÖRCSÖLJ RÁ, NE AKARD ENNYIRE! típusú mondatok pedig NEM SEGÍTENEK egy lombikozónak!

Ha nem akarom ennyire, nem lombikozom. Azzal pedig, hogy nem baj, legalább lesz időtök utazgatni, végképp nem tudtam mit kezdeni."

Ja, most olvastam a további kommentedet.

Azért hátha... Vannak még csodák az életben!

Én több olyan esetről is tudok, akiknél lombik nem jött össze, majd utána kétszer is spontán sikerült teherbe esnie az illetőknek!

Csak ne görcsölj rá, engedd el! Foglalkozz mással!

Nincs mit:) Megyek vissza a helyemre:D

Ott találkozunk, puszillak!

Ági, köszi a kedves szavakat- angyal vagy.

Nem, még nem tartunk itt. Talán a petesejt donor megoldás jónak tűnik, de itt, házon és családon belül.

Külföld nekünk nagynon drága. Brno-olyan 1,5milla, és arra sincs garancia.

Még az jutott eszembe, hogy akkoriban nézegettem a petesejtadományozás lehetőségét, mert az is szóba jöhetett volna. Úgy vagyok vele, hogy millió szállal kapcsolódunk össze a 9 hónap alatt, én hordom ki, én szülöm meg, ő az én babám. A mo-i törvényeknek megfelelő donorunk nem volt, a brnoi lehetőségről pedig nem tudtam, így erről le kellett mondanunk.

Olvass bele a petesejtdonoros lombik fórumba. Találsz ismerősöket a 40-es fórumról... Most 3-an vannak.

Benéztem ide... Azt nektek kell eldöntenetek, hogy el tudjátok-e képzelni gyerek nélkül az életet. Én nem tudtam, ezért erőltettem, hogy fogadjunk örökbe. A férjem nem igazán akarta, de mellettem állt. Ez nem lett volna elég, ezt utólag beláttam. Amikor a lombikozást már elengedtem, és kezdtem felfogni, hogy az örökbefogadás esetleg a házasságunk végét jelentené (+ egy egyébként is veszteséggel érkezett gyerek még további veszteségének növelését), akkor gondoltam először arra, hogy szeretnék olyanoknak segíteni, akik hasonló cipőben járnak. Konkrétan el akartam végezni a pszichodráma segítő kurzust. Mellette pedig mindenképpen gyerekekkel akartam foglalkozni. Nem azt mondom, hogy ezt kell tenni vagy ilyen irányban elindulni, csak leírtam, én min gondolkoztam hasonló esetben. Még valami. Te még nem tartasz itt...

Azt mi is sokszor hallottuk, hogy el kell engedni, meg örökbefogadás után majd hirtelen spontán összejön, mert nem görcsölsz rá. Ha ez így lenne, akkor végül mindenkinek születne vérszerinti gyermeke. Persze, előfordulhat, de ez számomra üres közhely olyanoktól, akik nem érintettek.

Megjegyzés a megjegyzésre: ezt nem is értem...

Szia!

Külföldi próbálkozáson nem gondolkodtatok? Brno-ban van egy intézet, a Reprofit Klinika, nagyon dicsérik és én is tudok olyan párról, akik kb. 10 évet próbálkoztak és ott elsőre összejött (petesejtdonorral). Ha a TB-s keretet kimerítettétek, akkor kvázi mindegy, hol fizeted ki az eljárás összegét. A Róbert Károly Magánklinikával vannak kapcsolatban, ott végzik el a vizsgálatokat, csak a leszívást/beültetést csinálják kint.

Az alcímből azt kifelejtettem, hogy spontán teherbeesés nem lehetséges.

Így olyan opció, hogy feladjuk és/vagyörökbefogadunk és véletlenül akkor összejön-kizárt. Egyik oldalon petefészek nincs, másikon elzáródva és majdnem 10évig próbálkoztunk. Még egyszer nekifutunk egy lombiknak, de sajnos nem tudak legutóbb petesejtet leszívni. örökbeogadást Férjem nem támogatja, de mellettem áll.

Megj: a hoxa törölt egy órára, vagyis felfüggesztett mert 1-2 fórumba bemásoltam ezt a fórumot.

Nekem volt olyan kolléganőm aki végigjárta az

utat és nem sikerült nekik a baba, ezért

örökbefogadott és

-miután nem "görcsölt" annyira a gyerekért-

spontán teherbe esett!

(hány éve próbálkoztok?)

Sok szerencsét kívánok!

Sajnálom, hogy így jártatok. Én tudatosan vagyok gyermektelen, a fájdalmad nem tudom átérezni, de együttérezni tudok.

Nézd, rengeteg meddő nő van, aki nem ugrott a Dunába... az életünk célja - bármilyen nemes dolog is a gyermeknevelés- nem csak az. Ha a gyerek volt a cél, az már régen nem jó. Te és a párod egy teljes életet élhettek ketten is. A felszabadult időt, energiát fordíthatjátok olyan gyerekekre is, akiknek nem jutott.

Az örökbe fogadás nem opció?

Túl fogjátok élni, hidd el!

Sziasztok,

olyan sorstársakat keresek, akik végigtaposták a babavárás minden rögös útját, de nem sikerült. Nem sikerült, mert kimerültek, elfáradtak, elfogytak a lehetőségek stb.

A feladás lehetetlennek tűnik, akik az örökbefogadást választották számukra van fórum. De mi van, ha az elengedés útjára kell lépni? Hogyan tovább? Milyen célt lehet, és kell találni? Hogyan lehet túlélni? Segítsünk egymásnak.