Locsolóversek húsvétra (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Locsolóversek húsvétra
Húsvét másnapján az jutott eszembe
rózsavizes üveget vegyek a kezembe.
Eljöttem hát hozzád
gyöngyöm-gyöngyvirágom,
hol a tojás piros tojás
tarisznyámba várom.
Zöld erdőben jártam,
Barna medvét láttam,
Szereti a mézet,
Add ide a pénzed!
Piros rózsa, zöld levél,
Leány csókja sokat ér!
Azé' gyöttünk locsókodni,
Mert locsolásé' jár egy puszi!
Ó, tavasszal újult ékes liliomok,
Öntözésre méltó gyönyörű virágok!
Már eljött az idő, hogy megújuljatok,
A Szentlélek Isten szálljon tireátok.
No, ti cimboráim, csuporra, vederre,
Adjuk meg a lánynak a tisztet reggelre!
Hanem egy szót szólok ezen szép leánynak,
Adjon egy pár hímest,
Szívemből kívánom, kegyelem magának!
Egy tök,Két tök,Három tök...
Nem tökölök,Öntök!
Jó reggelt, jó reggelt,
Kedves liliomszál,
Megöntözlek rózsavízzel,
Hogy nem hervadozzál.
Kerek erdőn jártam,
Piros tojást láttam.
Bárány húzta rengő kocsin,
Mindjárt ide szállltam..
Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom,
Hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom!
Köszönöm, hogy köszöntöttél,
Rózsavízzel megöntöztél.
En is köszöntelek Téged,
Tojás lesz a fizetséged.
Aki adta, ne feledd,
És a tojást el ne ejtsd!
Zöld erdőben jártam,
Szembejött a medve,
Úgy gondolta, könnyít magán,
Nesze, itt a nedve!
Odalent az utcán azt mondják a nagyok,
Hogy ebben a házban hervadnak a csajok.
Én is, mint az apám, szeretem a nőket,
Ezért jöttem meglocsolni őket.
Ha Chuck Norrisnál húsvét lenne,
a nők élete véget érne,
nem azért, mert azt akarja,
csak túl erős a villám karja!
De bennem azért megbízhatsz,
forgórugást nem kaphatsz,
nem vagyok én olyan kemény,
locsolásra van e remény?
Húsvét van, odakinn
mosolyog az ég is,
Adjanak egy ezrest,
mosolygok majd én is!
Zöld erdőben jártam,
Két őzikét láttam,
Az egyik kacsintott,
kérem a forintot!
Zöld a moha,
Zöld a páfrány,
Meglocsollak házisárkány.
Én verset nem tudok,
azt mondjanak a kicsik,
és csak azért jöttem,
hogy igyak egy kicsit.
"zöld erdőben jártam
fürge nyuszit láttam
meg akartam fogni
szabad-e locsolni ?"
Szánkóval érkeztem,
100 métert fékeztem,
...vagyok,szép és laza,
locsoljak,vagy húzzak haza?
A 3-as, 4-est egyben ismerem, itt a folytatása:
Nesze hát rózsavíz,
gyöngyöm, gyöngyvirágom,
hol a tojás, piros tojás,
tarisznyámba várom.
Korán reggel útra keltem,
se nem ittam,se nem ettem.
Tarisznya húzza a vállam,
térdig kopott már a lábam.
Bejártam a fél világot,
láttam sok-sok szép virágot.
A legszebbet most találtam,
hogy öntözzem,alig vártam.
Piros tojás,fehér nyuszi,
locsolásért jár egy puszi!
Szabad-e locsolni?
"Van e háznak rózsabokra,
Nyúljék élte sok napokra!
Hogy viruljon mind rózsaszál,
Megöntözném. Ennyiből áll
E kis kertész fáradsága,
Piros tojás a váltsága."
(Kriza János: Vadrózsák c. gyűjteményéből)
Rózsa,rózsa,szép virágszál,
szálló szélben hajladozzál,
napsütésben nyiladozzál,
meglocsollak:illatozzál!
Kerek erdőn jártam,
piros tojást láttam,
bárány húzta rengő kocsin
mindjárt ide szálltam.
Jó reggelt,jó reggelt
kedves liliomszál,
megöntözlek rózsavízzel,
hogy ne hervadozzál.
Ide a tojásom!
Egy húsvéti szép hajnalon,
Nézek ki az ablakon.
Látom - szalad a nyúl az udvaron.
- Hé nyuszi! Mi lóg oly bágyatagon?
- Acskóm, melyben hurcolom tojásom.
Zippzárom hirtelen szétrántom.
Acskóm én bezzeg üresen himbálom.
Nekem miért nincs meg a tojásom?
Csak borzasztó tömlőmet találom.
Öntözzek slagommal? - ide a tojásom!
Én kis kertész legény vagyok
virágokat locsolgatok
El akarnak hervadni
Meg szabad locsolni?
Zöld erdőben jártam,
Trágyadombot láttam,
Kifolyott a leve,
Meglocsollak vele.
Itt a húsvét, eljött végre.
A szép lányok örömére.
Mert a lányok szép virágok.
Illatos víz illik rájuk.
Ne fuss hát el, szép virágom,
Locsolónak csók jár, három.
Locsoláskor arról szól a fáma,
Hogy minden leány örüljön máma.
Az örömöt én is csak növelni jöttem,
Mint megannyian előttem, s mögöttem.
Az életről szólnak e napok,
De életvizet sajna, sehol sem kapok.
Vettem hát kristályvizet, s hoztam azt magammal,
Gondolom ezt itt sem fogadják haraggal.
Ennek tehát illata nincsen,
De tiszta szívvel adom, ez minden.
Versem végéről nem feledhetem a kérdést,
de ide az bizony nem rímel,
Így hát külön teszem fel:
Szabad-e locsolni?